Dtum
Login with Facebookk
1933 | Április

Minden rokonszenvem Magyarországé

Az Akadémia uccában egy elsőemeleti lakást „olaszok házá”-vá alakítottak. A falakon képek. Az olasz királyi család tagjairól, Mussoliniról. Sok-sok kép. Egy ezüst lapon egyszerű betűk:
Mussolini, ha sempre raggione.
(Mussolininek mindig igaza van!)


Pignatelli herceg a házigazda. Ö üdvözli formás beszéddel Marinettit, aki pontosan ötkor érkezik. Fekete inget visel. Felzúg a Giovinezza s azután Marinetti beszél. Már hallottuk őt máskor is Budapesten. A Tudományos Akadémiában, A Pen Club ülésein. Többször jár nálunk és mindig szívesen jön.

 

Aki egyszer hallotta, soha el nem felejti a különös dinamikájú, erőteljes szóáradatot, s zengzetes meggyőző hanghullámzást, a tartalmilag tökéletes felépítésű beszédet: Martinetti előadását. Mindegy miről beszél: művészetről, politikáról, életről. Legszívesebben egybekapcsolja mindet.

 

Szerinte a futurizmus egyik lendítőkereke volt a fascizmusnak s nem véletlen, hogy a művészek lázasan türelmetlen új formakeresése egybeesik az olasz politika lázas türelmetlen újútkeresésével. A futurista segítőtársak munkájával születik meg a fascizmus „az eredetisig és rövidség törvénye.”


- És Hitlert - kérdezik tőle, amint beszéde után kimelegedve egy karosszékbe veti magát
- Nincs kapcsolat, nincs összefüggés!
- És Magyarország? - kérdezi valaki az embergyűrűből, amely csupa érdeklődő, fekete ingből kikandikáló fejből fonódik Marinetti köré.
- Minden rokonszenvem Magyarországé a békében és az esetleges háború idején!


- Háború? - ez az újabb kérdés.
- Nem mondtam, hogy lesz, csak arra az eshetőségre gondolok, ha pedig lenne... A magyar nép éppen azért kedves nekem, mert nem riad meg egykönnyen semmitől, de felkészül bölcsen mindenre. Erős, temperamentumos, bátor emberek, ezért tetszenek nekem. Csupa energia és készség valahány, a kezét előrenyujtva, ökölbeszorítja, vasmarok, pattanásig feszülő erek, ez a kéz ki nem engedi, amit egyszer megmarkolt - akár politikában, akár munkában.


Kis szünetet tart csak, amíg egy pohárka vermutot felhajt, amit nagy tömegben kínálnak a feketeingesek.
- Munka kell! - folytatja. - Ipar kell! S ha nincs mit dolgozniok a gyáraknak a régi alapon, ki kell találniok valami újat a régi helyén….


- Itt vermutot iszunk, olasz bort, de reméljük, ismeri a magyar borokat is.
- Igen, a magyar bor... Neveket nem tudok a „tokaji”-n kívül, de három-négyfélét ismerek. Csupa tűz és erő, mint a magyarok… Egészségükre!...


F. T.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98