Sir Humphry Davy-nek hivják az emberiségnek ezt a jótevőjét, aki a legborzasztóbb műtétek elviselhetetlen fájdalmát az ő Lachgasjával letörölte a szenvedők homlokáról.

Nehogy azt higgyük, hogy ez csak úgy egy-kettőre sikerült neki. Oh nem! Neki is végig kellett járni az újítóknak kálváriáját, amíg elismerték. A legelső mingyárt az volt, hogy tudós mestere, aki sehogy sem tudta neki megbocsátani, hogy őt megtréfálta, se szó, se beszéd, patikájából elküldötte.

Majd ő olyan fickót tart, aki vicceket csinál vele! Mit volt mit tenni szegény Davy-nek, otthagyta a patikussegédi állást és az uccára került. Amint már hónapok óta kenyér nélkül kóborolt Bristol uccáin, feltűnt neki egy cégtábla, amelyen ez állott: „PNEUMATIC INSTITUT” Ami magyarul körülbelül annyit jelent, mint: „Légzőintézett”, vagy effélét.

Mi lehet ez a csoda? Fölmegy az emeletre, benyit a szobába és ott talál egy öreg orvost, aki széltében-hosszában azt hirdeti magáról, hogy ő meg tudja gyógyítani az asthmás betegeket, mert valami belélekzést végeztet velük. Hiszen akkor jó helyre jött a mi állásnélküli patikussegédünk és addig kunyorált az öreg doktornak, Beddoes-nek, hogy ez odavette magához kisegítőnek, amivel persze inkább a szobák takarítása, meg efféle alpári munka volt egybekötve.

De a mi Davay-nk örült, hogy harapnivalója volt. Egyideig szótlanul is végezte ezeket a lealázó munkákat, de egyszer csak arra a „vakmerő” kérésre szánta el magát, hogy engedné meg neki Beddoes doktor azt, hogy ezeken az asthmás betegeken ő valamiféle szert próbáljon ki. Eleinte nagyon furcsa szemeket meresztett rá az öreg doktor, de amikor már több ízben olyan alázatosan kérte, nem tudott neki ellentállni.

Így végre elérte a célját: amikor bejött a legközelebbi beteg, aki az asthmás fuldoklástól alig tudott lélekzeni, a mi Davyn-nk előszedte az ő kis ördöngös üvegcséjét és a kékrevált ajkú, ziháló, levegő után kapkodó beteg orra alá tartotta. És erre a műveletre mintha csoda történt volna: a még pár pillanat előtt szederjes arca fuldokló asthmás beteg abbahagyta a rettenetes küzdelmet, amelyet az éltető levegő után folytatott és úgy lélekzet, mint talán soha még az életében!

És ezt a „csodát” most már minden egyes betegnél megismételte és a legelső, aki a legjobban bámulta ezt a hihetetlen eredményt, az maga Beddoes doktor volt, aki nem is tudta, mit szóljon ehhez a „bűvész”-hez, aki csak úgy simítja el a vergődő emberek gyötrő kínjait, mintha a túlvilág láthatatlan varázslóival volna összeköttetésben.

És nem telt bele egy-két hét, Beddoes doktor rendelőjébe özönlöttek az egész környék, sőt a legtávolabbi vidék asthmás betegei! Egy-kettőre híre ment a „csodadoktor”-nak és mi lett persze erre a válasz: az üldöztetés!

Mert az csak természetes, hogy Bristol többi orvosai, akik napról-napra mind bosszúsabban látták ezt a valóságos betegvándorlást Beddoes doktorhoz. Irigységből följelentették őt, hogy szövetkezett valami „kuruzslóval” és bolondítja az embereket. És persze mingyárt megmozdult a hivatalos hatóság is és – betiltotta a Lachgas előállítását és a vele való mindenféle – „kuruzslást” is!

Ilymódon sikerült is egynéhány évtizedre eltemetni a Lachgast és jótékony hatásától megfosztani az egész emberiséget. Szegény Davy maga is annyira elkedvetlenedett, hogy teljesen felhagyott minden ezirányú kísérleteivel. És ha az orvostudomány el is veszítette őt, de egy másik tudomány: a fizika legnagyobb tudósai között tartja számon.