Az ultrahang elnevezés az ultraibolyafény elnevezés mintájára keletkezett. Amint ez utóbbival - fényérzetet már nem keltő - olyan sugárzást jelölünk meg, melynek másodpercenkinti rezgésszáma nagyobb az ibolya fényénél, kereken 800 billiónál: úgy az előbbivel - hangérzetet már nem keltő - olyan, levegőben vagy más rugalmas közegben terjedő, hullámmozgást jelölünk meg, melynek rezgésszáma nagyobb, mint a hallható legmagasabb hangé, tehát nagyobb 24 ezernél.

Ultrahangot piezoelektromos kvarcoszcillátorral állítanak elő. Már sok érdekes kísérletet végeztek ilyen hanggal.  Újabban Straubel végzett Jénában néhány olyan kísérletet, mellyel az ultrahangok találkozása eredményeit jól lehet szemléltetni s amelyeket ezért az analóg fénytalálkozási jelenségek magyarázatának megkönnyítése céljából jól fel lehet használni.

Straubel oszcillátora hasábalakú. A hasáb élei 35, 10 és 5 mm hosszúak. A hasáb rezgésszáma 75 ezer; tehát a levegőben olyan hullámmozgást idéz elő, melynek hullám hossza kb. 4-4 mm, (míg a hallható legmagasabb hangé kb. 14 mm).

Straubel az oszcillátort finoman csiszolt vízszintes lapra helyezi, mely lap az elektromosságot nem vezető anyagból készült. És hogy a hullámtalálkozás eredményét szemléltethesse, a lapra száraz likopódium-port hint. Az oszcillátor rezgésben tartásához 2 wattos elektróncsöves adóberendezést használ.

Hullámtalálkozások segítségével előállított porábrái közül csak háromnak a képét mutatjuk itt be.

Az 1. ábra azt az állóhullámmozgást szemlélteti, mely akkor keletkezik, amikor az oszcillátor végétől kiinduló hullámmozgás homorú tükrön verődik vissza.

A 2. ábra azt az álló hullámmozgást, mely két szembeállított, egyenlő oszcillátor működése folytán áll elő.

Végül a 3. ábra azt szemlélteti, hogy ha két egyenlő oszcillátor egymás mellett van egymással párhuzamos rezgéseket végezve indít hullámokat, azok találkozása milyen „hangteret” létesít.

Szabó Gábor