A gyenge, erőtlen napsugarak vasárnap délelőtt végigsuhantak a Kerepesi temető rozsdás falevelekkel szegélyezett útjain. Végigsimogatták a márványból készült síremlék erdőt és egy pillanatra megpihentek a halottasház ablakain. Bent a halottasházban a ravatalt körülvevő gyertyák koszorújában fekszik Salamon Béláné, a közismert komikus – tragikus körülmények között elhunyt felesége. A

koporsó mellett Salamon Béla áll mozdulatlanul. Vállai előrehajolnak, ráncos, barázdált, viaszsárga arca pedig üveges szemekkel mered a gyertyák lángjába. Néha bólint, felemeli a fejét és csodálkozva néz körül, mint aki nem érti az egész nagy pompát. Mögötte riadtan a gyászoló család. Fel- felcsukló zokogás rázza meg a termet.

Kint, a halottasház körül nagy tömeg feketéllik. Mindenütt letompított hangok, fojtott suttogás.
A sokaságban fel- feltűnik a művészvilág és a társadalmi élet egy – egy ismert tagja. Hauser Ignác erzsébetvárosi plébános végzi a szertartást. Közben a bejárat előtt feltűnik a fekete halottaskocsi. Salamon Béla szinte értelmetlen arccal nézi, mint rakják fel a koporsót a koszorúkkal borított kocsira. Elindul a menet.

A sírgödör mellett némán sorakozik a rokonok, barátok és ismerősök tömege. A pap beszenteli a koporsót, halk, fojtott hangon elmondja a Miatyánkot, aztán megcsendül a kapa és görögve hull le az anyaföld. Néhány perc és a sárga, rózsaszín és piros virágok beborítják a fejfát. Salamon Bélát és Gyula fiát körülveszik a rokonok és a közelben várakozó autóhoz kísérik. Aztán lassan szétoszlik a tömeg.