Brüsszel, február 18.

Szombaton éjjel a késő éjszakai órákban futótűzként terjedt el a brüsszeli politikai és diplomáciai körökben az a hír, hogy Albert király szombaton délután autószerencsétlenség áldozata lett. A hír mélységes megdöbbenést keltett és csak akkor, amikor az udvarmesteri hivatal a halálos szerencsétlenség hírét megerősítette, hitték el, hogy Albert király, akit még aznap friss egészségben láttak Brüsszel uccáin, nem él többé.

Az éjszakai élet a belga fővárosban megállott, a kávéháznak kiürültek és percek alatt szétvitte a távíró és telefon Belgiumban és egész Európában a gyászhírt. A szerencsétlenség részleteit csak a vasárnap délelőtti jelentésekből tudta meg a közönség.

Az első hír úgy szólt, hogy a király gépkocsija szombaton délután Namur közelében Marches Ies Danes mellett egy szakadékba zuhant. Későbbi jelentésekből kiderült, hogy a tényállás ettől eltér, a király nem gépkocsiszerencsétlenség áldozata lett...

A végzetes kirándulás

A hivatalos jelentés szerint Albert király halálának körülményeit a következőkben lehet összefoglalni:

A király szombaton délután csupán egy inas kíséretében gépkocsi kirándulásra indult. Az uralkodó maga vezette a kocsit és a kirándulás célja a namurkörnyéki erdős – dombos vidék volt, az Ardennesek romantikus völgyei. A király nagyon szerette ezt a szép és erdős vidéket, igen gyakran kirándult egy- két órára az erdők magányába és két – három óra után tért vissza gépkocsijához és onnan Brüsszelbe.

Ezúttal is az út mentén hagyta a kocsit és maga turistakirándulásra indult. A kocsiját ezúttal Boninne községből jövet, az országút szélén hagyta és egyedül vágott a hegyeknek...Ez a pont a Namurtól Marches' les Dames- ba vezető országúton fekszik, egyik oldalon a Meuse- folyó, a másik oldalon pedig meredek dolomitsziklák szegélyezik, amelyek között igen sok a mállott, omladékos kúp.

Az Ardennenek tipikusan középhegység, magas csúcsok nem találhatók ezen a területen, a király azonban szenvedélyes alpinista lévén, nem tudta nélkülözni a hegyi sétákat. Szeges turistacipő volt a királyon, kötél és csákány volt vele és így felszerelve akart a Le Vieux Bon Dieu nevű, körülbelül négyszáz méter magas sziklacsúcs ormára felkapaszkodni.

Mikor alkonyodni kezdett, a komornyik, aki az autónál várakozott, nyugtalanságában és türelmetlenségében a közeli Marches les Dames faluba futott, fellármázta a csendőrőrsöt, s a falu lakosságával és a csendőrökkel együtt széles vonalba fejlődve, villanylámpákkal kezdték az erdőben és az omladékos sziklák között a királyt keresni.

Órák hosszat tartott a kutatás, anélkül, hogy a királyt megtalálták volna, úgyhogy rémületében a komornyik most már felhívta a Laeken kastélyt, abban a reményben, hogy a király talán a völgy túlsó oldalán ereszkedett le és onnan vasúton tért vissza Brüsszelbe. Ez a remény is hiúnak bizonyult, és ekkor Brüsszelből autóbuszokon gyorsan összeállított mentőexpedíció indult a király keresésére. Csak éjfél után két óra tájban sikerült a nehezen járható sziklás terepen a szerencsétlenül járt uralkodó holttestét megtalálni.

A király holteste fejjel lefelé csüngött a meredek lejtőn, lábával a magával vitt kötélbe bonyolódva, s a fején tátongó, alvadt vérrel borított seb az első pillantásra elárulta, hogy a halál percek alatt állott be.

A király körülbelül tizenkét méter magasságból zuhant le és pedig a jelek szerint azért, mert
a szikla, amelyre lábát támasztotta, meglazult és a test súlya alatt lezuhant. Az esés folytán a test előrelendült és a király fejjel lefelé zuhant a szakadékba, mégpedig úgy, hogy feje jobb oldalára esett.
A koponya jobbfele valósággal szilánkokra zúzódott, amint azt a későbbi orvosi vizsgálat a király haláláról felvett állami okiratban megállapította.

Albert király Európa egyik legelső alpinistája volt, aki a svájci és tiroli hegyek valamennyi óriását megmászta és most saját hazájának egyik alacsony sziklakúpján érte el a kiszámíthatatlan végzett.