HEVÉR BALÁZS

Kocsis

Ezerkilencszáztízben születtem itten, Jászszentandráson. De hogy olyan fiatal voltam, azért még emlékszek a kommunizmusra, ami itt is volt, nem csak Pesten. Aztán jöttek a románok. A tanító úr már akkor mondta, hogy ügyesen írok. Most meg a Kvitt úr azt mondja, hogy vannak Pesten urak, akik kinyomtatják a verseimet, ha megtetszik nekik. Én nem bánom, de azt az urak bánják leginkább, mert nem írok én olyan jó városi verseket, mint amilyeneket az iskoláskönyvekben, meg a Friss Ujságban lehet olvasni.

De ha már akarják, akkor írják oda a nevemet is. Hevér Balázsnak hívnak és még csak azt akarom mondani, hogy amikor ezeket a verseket írom, legtöbbször Juliskára gondolok, mint Petőfi. Ez szinte idevalósi és igen szemrevaló lány. Római katolikus vagyok és az apám már nem él. Édesanyám él, de jobbfelit megütte a guta. Van nekem még ilyen versem akár egy mázsával is, de nem tanácsolom, hogy azokat kinyomtassák. Ezeket se. Mást én nem tudok írni. Csak még azt, hogy katona is voltam már Szolnokon.

(Jászszentandrás)

MUNKÁSOK

Vannak városon is
bizony szegény népek,
kikbe akár belénk,
hálni jár a lélek.
Koplalnak, vesződnek,
akár mink a pusztán:
elhalunk mink itt,
ők városi utcán.

Szeressük hát őköt,
falusi emberek,
mert akit bántanak,
az mind szegény-sereg.
Jövőre, vagy aztán,
ha összetalálkozunk,
erre az országra
más világot hozunk.