Dtum
Login with Facebookk
1934 | Január

A magyarság pusztulása

A "Nyugat"-nak a magyarság pusztulásáról közölt ankétjához én is azon a címen szólok, melyen Illyés Gyula. Szólnom kell, mert sürget az aggodalom, a rémület fajom pusztulása és erkölcsi züllése miatt, a segíteni vágy s az is, hogy egy más szemszögből nézzem ezt az egész végzetes veszedelmét a magyar népnek.

A cikksorozat az Ormánysággal foglalkozik, - én szomorú tapasztalataimat Délsomogyban szereztem. Második évtizede, hogy ismerem, járom falvait, itt élek köztük. Emlékszem rá, mikor először kerültem közéjük - (a balatonparti Somogyot gyerekkorom óta ismerem), - mintha egy másik világba kerültem volna, de egy régi meséből, regéből, - gyermekábránddal színesített történelmi képekből ismerős világba. Virágos-fatornácos magyar házaikat, színes népviseletüket, eredeti, vidáman ható nyelvjárásukat, furcsa, vontatott éneklésüket, különös népszokásaikat hogy megszerettem!

 

És milyen szép magyarfajta volt ez! Szép szálas öreg embereket lehetett látni, akik még hosszú hajat viseltek; önkéntelen arra gondolt az ember: ilyenek lehettek az ős magyarok. A fiatalság, különösen a lányok között feltűnő szépek akadtak. A háború alatt és után persze megváltozott a falu képe - elhagyták a népviseletet, sőt szégyenlik már és nevetnek öreg apáik régi ruháin. A házakat is újra építették. Alig maradt meg egy-kettő hírmondónak.

 

Divatos, tükörablakos, redőnyös házak sorakoznak, cifra ezüstre festett vasrácskerítés előttük. Higiénikusabbak, de csúfak. Ha aztán az ember jobban megismeri a falut és a népet s jobban érdeklődik - hát bizony kiábrándul, mint minden városi ember. Bizony igaza van Illyés Gyulának, nemcsak Budapest, de a vidéki város sem ismeri a falut. Minden városi ember, aki falura kerül, egy idő mulva mondogatja: "ez egy egészen más világ. Ezt nem gondoltam volna". Még azok a néprajongók, folkloristák, múzeum-gyüjtők sem. Köztük kell lakni.

Feltűnik ezekben a falvakban is, mint Ormányságban - a nagy csend. A nagy udvarok, belsőségek csendjét nem veri fel gyermeklárma, játék, kacaj. Az ezüstös vasrács kerítés úgy hat, mint a temetőkben a sírok kerítése. Az iskolákban lézeng a gyerek, azok is feltűnően kicsinyek, sápadtak, csenevészek. Hát persze: itt is, - ott is egyke. - Nagyon fiatalon házasodnak - a leány 15-16, - a fiú 19-20 éves. Az első 5-6 évben nem születik gyerek. Minek? S évek multán az agyongyötört szervezet - egeret szül. Az elv, amit az öregek hangoztatnak s fejükbe vernek: hadd élvezzenek, míg fiatalok. "Minek a nyűg, a gyerek." Különösen a sok veszedelmes vén asszony - a boszorkány.

 

Ezek a kerítők, - a megétetők, a kiöntők, a megrontók, - és a családi zsarnokok. Teljhatalmúak. Ki nem engedik kezeikből a háztartást. Már a lányának unokája van, de ő főz és parancsol. Persze ennek nem kell gyerek. Mindenki kint dolgozik a földeken, neki elég otthon a dolog, még a gyerekekre is vigyázni, - egy is sok. Elképzelhető, mit kell egy ilyen házban a menynek szenvedni. Ha teherbe esik, - pláne, ha többször, akkor malacos göbe; házi nyúl a neve, s addig gyötrik, míg beleegyezik, hogy eltüntetik a magzatot, - vagy elverik a háztól.

 

Pedig mennyi beteg van: alig van fiatal asszony, aki kórházak lakója ne lett volna és milyen sokan mentek, különösen régebben a föld alá. Utálatos a vő-rendszer is. Sok családban, ahol nincs fiú, hanem magányos lány, - vidékről vesznek szolgalegényt. Az anya még 30-35 éves, - kipróbálja s aztán hozzáadja a lányát. S a viszony tovább is tart. Sok emiatt a veszekedés. Ép így a menyet akarja az ipa. Ha nem egyezik bele, elverik a háztól. Rengeteg az elválás. Alig van pár, aki az első házastársával élne.

 

Ezek a falvak mind vegyes vallásúak, túlnyomórészt reformátusok. A katolikusok nem voltak egykések. A világháború után a katolikusok is egykések. Még a német falvak is. (Az említett német falu lakossága 10 év alatt 200-zal csökkent.) A létszám bevándorlás által emelkedik. Városokról nyugdíjas csendőrök, rendőrök, vasutasok, - földhöz jutott cselédek. Tolnából-Baranyából németek jönnek.

 

De Somogyban ezek is egykések lesznek. Néha ez az egykézés valóságos gyermekgyűlöletté - fajgyűlöletté válik: pld. egy lelkész megfenyeget egy menyecskét, akiről hallja, hogy el akarja veszteni magzatát. A gyerek megszületik, - de két hét mulva meghal tüdőgyulladásban. Rebesgetik, hogy megfürösztötte a kicsit, mezítelenül az asztalra fektette s 20 fok hidegben rányitotta az ajtót-ablakot. - Máshol a bába mondja a lelkésznek, hogy az anya nem szoptatta a gyerekét, szemei előtt éhenhalt.

 

Fölrémlik Jeremiás siralma: "még a szörnyek is emlőiket nyujtják kölykeiknek - az én népem leánya kegyetlenebb a struccmadárnál a pusztában". - Máshol a doktor lovának 30 kgr. abrak - egy műtét ára. - Emlékezünk, hogy pár éve egy 3-4000 lakójú községben évente 1 gyerek született - s mikor a doktort és a bábát elítélték, forradalom-lázongás tört ki a faluban. Jótevőjét látja ezekben a nép a sikeres műtétekért.

Mi lehet hát az egykének és ennek a nagy erkölcsi züllésnek oka, mely a falvakat megmételyezte? Mert az egyke és az erkölcstelenség összefüggnek. Circulus vitiosus. Az erkölcstelenség következménye az egyke, viszont az egykerendszer következtében még nagyobb az erkölcsi züllés.

A főoknak Illyés Gyula a gazdaságit jelöli meg, az egyházi és világi nagybirtokot, mint a terjeszkedés akadályát s orvosságnak egyet jelöl meg - földosztást, más gazdasági politikát. Minden esetre sok igazság van ebben is. Kell is más birtokpolitika. Gazdasági okai is vannak, főkép az utóbbi évek szörnyü lerongyolódása. De a fő ok nem ez, hanem erkölcsi.

 

Ezt bizonyítja úgy a Nagy-, mint a Csonkamagyarország statisztikája, mely szerint az őstermelő lakosság a legszaporább, - csak vidékek vannak megfertőzve éspedig éppen a jómódú falvak s ott is a nagy gazdacsaládok, melyek akár 6 gyereket is eltarthatnának. Hogy a nagybirtokok nem gátjai a népszaporulatnak, - azt a cselédség szaporasága bizonyítja. Hiszen aránylag a gazdasági cselédnek jobb anyagi helyzete van, mint a kisgazdának.

 

A konvenciója bőven elég kenyérre, kap földet is, melyet a gazda munkáltat; megvan a fája, sója, állattartása; higiénikusabb lakása; orvosi gyógykezelése és balesetbiztosítása. Mindezeket a természeti csapás se veheti el. Adót sem fizet. Mindenesetre a mai gazdasági viszonyok mostohaságát mutatja az, hogy a cselédeknél is kezdődik az egyke, de ennek sem egészen a gazdasági viszonyok az okai. - Viszont hallottam egy bérlőről, akinek nagy terhet jelent az uradalmi iskola fönntartása s azt meg akarja szüntetni, - nem kell tehát gyerek - s gyermektelen családok előnyben a fogadásnál. - Ezen a vidéken, melyről szólok, nincsen földhiány.

 

A veszprémi püspökség egyik 1000 holdas birtokát parcellázták az 1900-as években - majdnem az egészet református kisgazdák vették meg, - azóta még jobban dúl az egyke. Földigénylők nem voltak kisgazdák a mult évek földreformja alkalmával, hanem beköltözött zsellérek, cselédek. Kaptak is az egyik grófi birtokból. A plebánia 14 holdat adott át házhelyeknek. Minden faluban, városban, új utcák, városrészek keletkeztek csinos kis házakkal, kertekkel. S az a csodálatos, hogy a proletárnak van sok gyermeke, - amint földhöz, házhoz jut, - nem lesz több: egy vagy kettő.

Régebben azt hajtogatták a parasztok, hogy megoszlik a birtok - azért nem kell több gyerek s hogy nem tudja a föld eltartani a szaporulatot, de ma már belátják, hogy nem igaz és nem is hangoztatják. Beismerik, hogy anyagi, testi-lelki kár származik belőle. Hiszen maguk a cikkírók mind horrendum-nak említik föl; hogy egész házsorok állnak üresen, beszögezett ablakokkal, nincs lakójuk. Igen, vannak házaspárok, mind a ketten - a fiú is, asszony is - egyes gyerek. Mindegyikre száll 2-3 ház, hozzátartozó birtokkal.

 

Elesett a háborúban, vagy máskép meghalt az egyes gyerek, - kihalt a család. (Egyébként is orvosok állítják, hogy az egykés családokban mindjobban gyengül a fajfenntartás ereje, képessége, míg végre meddő lesz!) Mit csinálnak ezek evvel a sok birtokkal? Állatja - jó felszerelése sincs. (A konjunktúra idején karkötőórákat, zongorát, "komplett" hálószoba berendezést vett hármas toilette-tükörrel, stb. - ahelyett, hogy állatokat s jó ekét, miegymást vett volna.) Vagy cselédeket fogad, akik elviszik a termés jó részét, napszámosokkal dolgoztat vagy kiadja felesbe. Nincs gyerek, - nincs munkaerő.

 

Hát nem fülháborító látni 60-70-80 éves embereket reggeltől estig kaszálni-kapálni? Addig kénytelen dolgozni, míg orra nem bukik s ott meg nem hal. (Német faluban hétköznap kint ültek az öregek pipázgatva: de jó dolguk van - mondom. "Bizony - felelik - mi már penzióban vagyunk, a fiatalok kint vannak a mezőn. Fiatalé a munka, öregé a pihenés." Tehát nem az élvezet a fiatalé, hanem a munka! - Ez is elv.)

De hát ez így van, nincs munkaerő, nincs dolgos kéz. Azért vannak szántatlan holdak, elhanyagolt legelők, kiirtott erdők helyében futóhomok; s a májusi tavaszban - őszi kukoricaszár zörög, mint csontvázak.

Egy másik ok, a nagyigényűség, a hencegés, parádézás, urhatnámság. Bemegyek az egyik parasztházba - ott látok egy agyonhízlalt kis szőke lányt, - nyáron cipőben, hétköznap - nyakig zárt ünneplőben. "No kis lány, - mondom - ugy-e unatkozol így egyedül. Milyen jó volna egy kis testvérke játszópajtásnak!" - "Kell a fenének!" - pattan föl a kis 6 éves. - "Akkor nem kerülne szép ruha meg sárga cipő. A ház se lenne az enyém, meg a földeket is meg kellene osztani". Elámulok. Miket mond ez a csöppség! Elvörösödik az öreganyja - és zavartan nevet. Szemrehányásaimra csak vállat von.

Hogy megmérgezték ennek a gyereknek a lelkét. Imádkozni nem tud, - de erre megtanították. Beleoltották az önzést, keményszívűséget, kapzsiságot, irigységet, - embergyűlöletet. Milyen asszony lesz ebből, lesz ebből feleség és anya? Hol van itt még csak árnyéka is a szeretetnek, lemondásnak? Hol van a legcsekélyebb szociális érzék? Enni-inni - szép ruhába járni, élvezni, akinek nincs, azt lenézni. Ahol több a gyermek - ott egy kis társadalomban élnek; egyiknek a másik kedvéért le kell mondani, megosztani mindent, egymásra vigyázni, veszekedés után kibékülni stb. Demoralizálja az egyke a szülőket is.

 

Megúnják és megutálják egymást. Megvetik, sokszor gyűlölik is: hogy is tudnák becsülni, mikor gonosztetteket, talán gyermekgyilkosságokat tudnak egymásról. Az asszony sokszor lesz beteg egész életére; vagy a fölizgatott, ki nem elégített idegekkel házasságtörő vagy még rosszabb lesz. Mondják, a városokhoz közellevő falvakból hetipiacokon parasztmenyecskék sörözni járnak rosszhírű vendéglőkbe s ott találkoznak városi "gavallérokkal". Terjednek a faluban is a venerikus betegségek!

Annyira megy ez a züllés, hogy már kigúnyolják, megvetik az anyaságot. Egyik faluban leköpködtek az utcán egy anyát, akinek három gyereke volt, s a negyediket szíve alatt hordta. Még a pogány is mély tisztelettel viseltetett az ilyen asszony iránt, a lictorok tisztelegtek a fascesekkel Róma utcáin előttük, a közhivatalnokok kitértek útjukból s ha halálraítélttel találkoztak - kérésükre kegyelmet kaptak.

 

Micsoda elvetemültsége ez az emberi léleknek! Milyen messze esett ez a keresztény felfogástól, mely Ťáldottť-nak mondta a terhes asszonyt, s Szt. Pál azt ígérte, hogy az asszony üdvözül fiak szülése és nevelése által. Milyen idegenül hangzik ezek fülébe Jézus szava: ŤAki egy kisdedet fogad be - engem fogad beť.

Minden egykés falu vallástalan is. Teljesen hitetlenek. Még szembetűnőbb ez most, mikor az egész világon egy spiritualista irányzat lesz úrrá s a város s az intelligencia új utakra tér s áhitozik az emberi lélek örök szomjúságával a tisztább s magasabb eszmék után. Nincs szörnyűbb a vallástalan parasztnál. Még a félműveltnél is rosszabb. És lehet csodálni, hogy idáig jutott? Mit hallott - mit látott egy század óta? Gúnyolni, csúffá tenni mindent, amit ő szentnek tartott, amiben hitt. A mult század mindent megtett, hogy gyöngítse a vallás befolyását, hogy megtörje erejét, hogy kivegye kezéből a népek vezetését és nevelését.

 

Tisztelet a kivételnek - az a paraszt nem sok jót látott a mult intelligenciájától falun sem, - és az a falusi intelligencia, - még azok sem, akiknek hivatása, kötelessége lett volna, sem törődött a néppel. Butaságban, sötét babonaságban engedte élni (soha-soha nem hittem volna, hogy a XX. században olyan babonák uralkodjanak a nép között, melyekről azt gondoltam, csak a messze kelet sámánjai űzik) s bűnökben (tömegmérgezések, lopások, magzatelhajtások, vérfertőzések stb.).

Most már nem lehet a népet úgy s olyan könnyen vezetni, mint ezelőtt 50-60 éve: a közlekedés közel hozta a falut a városhoz s eltanulja - nem a jót, csak a rosszat. Ma a népet valami lázas vágyódás gyötri az álkultúra iránt. Ami külsőséget összeszedeget a városban, - amit kiáraszt hozzá a város, azt mohón szívja be; azt hiszi, a divatos rongy, egy-pár sláger darab, amit a gramofónból tanult, műveltté teszi.

 

Mint egykor a barbárokat vonzották Bizanc aranykupolái, Itália s a Nyugat tornyos városai, melyben kimondhatatlan gazdagságot és gyönyöröket sejtett, - úgy vonzza-kápráztatja s ezer ígérettel kecsegteti a nagy városok forgataga, palotái, villanyfénye, ragyogó kávéházai, transparens reklámjai, színházai, mozgói a falu népét.

 

Csak el a faluból - a városokba. Hány fiatal legény jön kérni, legyek segítségére, hadd kerüljön városba: soffőrnek, rendőrnek, postásnak, portásnak, inasnak, akárminek, csak el faluról. Értsük meg, - nem a megélhetés hiánya! "De jobb gólt rugni, mint kapálni". A falusi ifjú félcipőben, lengyel nadrágban, selyem puplin-ingben jár, - sárgacipőben szánt únott pofával s fehér gamasnis lábát fintorgatva kapkodja a sárban, mikor a trágyás szekér mellett jár.

 

A menyecske s leány érdeklődik, hogy mi a divat, rövidre vágatja a haját, hiányzik neki a fodrász, ahol ondoláltatni lehetne, egyik-másika be nem kötné a fejét kendővel, hanem micisapkát visel, külvárosi eleganciával, - Gréta-Garbót utánozza s úgy nyúl a dolog után, mint egy méltatlankodó hercegnő. Utálja a munkát, a gondot - s nem akar vállalni terhet, könnyen és jól akar élni, - igényei vannak.

 

Ma a cselédgyerek úgy jár, mint az uraságé. A falusi kis intelligens család egy gyereke bársony ruhában jár és annyi ajándékot visz neki a Jézuska, hogy csömört kap tőle. Óriási igénye van mindenkinek s mivel ezt nem akarja csökkenteni - azért nem kell a gyerek, akivel meg kellene osztani. Az ilyen cifrálkodó, élvhajhászó nő előtt persze gyűlöletes a terhesség, a szülés fájdalmai s a gyermek felnevelésével járó gond és lemondás.

Nagyon befolyásolja - gátlólag - a gyermekek születését a könnyű válás. Valóságosan próbaházasságokat kötnek, - sokszor egymásután többször is. Van, aki nem is vénül ki ebből. Mint a városiak. De falun nem annyira könnyelműségből vagy meggondolatlanságból, mint inkább érdekből. A szerelmet alig ismerik. Persze nehéz összeszokni, sok hiba is van mindkettőben - ismeretlenek is, - de vállat vonnak, ha nem tetszik, majd otthagyom. Két hét mulva - fél év mulva, vagy egy év mulva ott is hagyják. Hát persze nagy akadály lenne a gyerek. Hová lesz - kié lesz? Kinek kellene? Ki vesz el gyerekes asszonyt újra feleségül?

Mindenesetre napjainkban nagy oka az egykének a szegénységtől való félelem. De még mélyebbre tekinthetünk. Milyen tragikus mélyre világít annak a napszámosnak a mondása: "Minek gyerek? Mire szüljünk? Nyomorúságra, örök munkára? Hogyha mi kidőlünk, legyen aki az igát tovább húzza?"

 

Az egyszerű embernek hiába beszélik, hogy magasztos a közért, a nagy egységért, az emberiségért küzdeni-fáradni. S a jövőért. Látni akarja az eredményt. A magyar emberben, a népben meg éppen nincsen meg még a nemzet szeretete, a faji öntudat, a faji összetartás sem. Ezért sem tud tömegeket magába olvasztani. Könnyebben elveszíti ő nyelvét s nemzetiségét s beolvad a környezetbe.

 

A délsomogyi ember elment békében erdő-irtani Szlavoniába - pár évig ott maradt családjával, a kis gyereke horvátul beszélt. Példa erre Erdély. A Szt. László Egyesület tanárjai-tanítói beszélték, hogy a régi Romániában fönntartott iskolákba nem iratták be a magyarok gyermekeiket - "minek? tanuljon oláhul és franciát".

Mind sűrűbben találkozunk a mondással, hogy túlsok az eszkimó s kevés a fóka. Társaságokban erről beszélnek - s már nem is vita tárgya. Sőt mind sűrűbben találkozunk olyanokkal, akik szinte gyűlölettel beszélnek a gyerekekről és dührohamokat kapnak, ha egykéről beszélünk, vagy olyan cikkeket olvasnak, mint "A magyarság pusztulása". Bizony jó Illyés Gyula - a visszhang nem volt valami erős - csak Müllernét akarták megmenteni az újságcikkek! - Igen, - mindgyakrabban találkozunk kultúrált emberekkel, akik ördögi örömmel hallják az ilyesféle híreket, dörzsölik kezüket s vihogják: "Úgy-úgy, - ez bizony nem vétek. Csak dögöljön ki ez az átkozott emberi fajzadék". El lehet róluk mondani: voluntatis acerbitatem ostendentes, propter moerorem et odium in humanum genus. Ezt pedig a gonosz angyalokról mondta el egyik egyházatya. Hát természetes az a horror, mellyel a mai nő viseltetik a terhesség és a szülés iránt?

 

Ismeretesek a panaszok, miket a figyelők mondanak az angol s amerikai nők önbálványozása, kozmetika- és sportőrületéről. A régi nő tetszeni vágyott, vagy - mondják - pukkasztani a barátnőjét, - de a modern l'art pour l'art kozmetikáz. Önmagában gyönyörködik. Gondoljunk a fiús divatra, mikor nők leoperáltatták a melleiket. Hát elképzelhető, hogy ez a nadrágba bujtatott laposmellű valaki - anya akarna lenni? Más oldalon meg éppen az ellenkezője: elvesztette az élet az értékét. Urrá lett az élet megvetése. Az öngyilkosok szörnyű hadseregére kell gondolnunk.

 

Németországban nemcsak 1 millióval kevesebb gyermek született egy év alatt, hanem pár év alatt 250.000 lesz öngyilkos. Budapesten egy Szilveszter éjen 25 ember. A francia kormányról azt mondta egy publicista: "agglegények társasága, kik egy kipusztuló népet kormányoznak". Valóban az élet ős egysége bomlik, az élet nemző alakulatok széthullanak, - az emberiség fönntartására irányuló akarat szemmelláthatólag gyöngül.


Ki nem veszi észre a mi korunk dekadenciájának, bűneinek ijesztő hasonlóságát a császári Róma bűneivel? És ennek a népnek kénye- kedvére akarják bízni az ankét cikkírói, hogy döntsön sorsa felől? Legyen-e gyereke vagy kipusztuljon s idegen nép árassza el lakóhelyét-birtokát? Hát tényleg már ott vagyunk, hogy minden hiábavaló, csak reménytelenül legyintsünk kezünkkel? Mit is ír Illyés?

 

"Soha nem láttam a legdurvább materializmus elvének olyan igazolását, mint ezen a dunántúli példán. A mai helyzeten egyedül csak maga a nép változtathatna, - akinek érdeke volna ez a változás. Ő azonban a halált választotta". És rábízza a választást? Föl akarják menteni még attól a csekély lelkiismeretfurdalástól, amelyet még érez, attól a félelemtől, melyet benne a törvény büntetése ébreszt?

 

Teljesen, felelőtlenül rá akarják szabadítani: a fajgyilkosságra? A lejtőn rohanó lovak közé odadobni a gyeplőt? Pedig ezt teszik. Mit is ír Babits Mihály a nagy költő: "ne legyen hát itt szó nemzetiségi politikáról - eszemágába se jutna akként védekezni az előretörő, mindent elnyelő Ťnémet veszélyť ellen, hogy a magyarországi németség jogait megcsonkítsam s szabadságát megnyirbáljam. Valamint az egyke ellen sem akarnék törvényes üldözésekkel a nő jogaiba, az egyéni életszabadságába való beavatkozással védekezni".

 

Még Illyés Gyula is: ŤHogy kíván-e gyermeket - vagy sem - ez minden nő legszabadabb akaratától kell, hogy függjön... attól is függ... a feladat... minél több családnak lehetővé tenni, hogy a gyermekáldásban kedvet, örömet és érdeket találjonť. Láttuk, hogy érdeke volna - és maga Illyés kimondta: Ťez a nép azonban a halált választotta!ť

De hát mit félnek attól, ha azt mondják róluk, hogy soviniszták? Mit félnek, ha azt mondják reakciósak, - vagy horribile dictu et auditu - vallásosak? Én Ťanonymusť, bátran bevallom, bizony soviniszta vagyok. Nem beszélek én sem nemzetiségi politikáról, sem azok jogainak megnyirbálásáról, - de bolond, aki tenyészti a fagyöngyöt, a herefojtó arankát, mely elszívja a növény életerejét s a borostyánt, mely megöli, leroskasztja az erdőt. Nálunk pedig ez ment. Mesterségesen, kiváltságokkal nagyra hizlalták s minden nemzetiségre áll a közmondás: "adj neki szállást, kiver a házadból".

 

Itt, de különösen abban a kérdésben, hogy mindenkinek legteljesebb, szuverén joga úgy élni nemi életét, ahogy akarja s tetszésétől függ, akarja-e életre hozni gyerekét vagy sem - szöges ellentétben vagyok. Én bizony nem bízom a fajgyilkos népre, mely a halált választotta, - hogy a halálba menjen. Én az öngyilkos kezéből kiütöm a revolvert, vagy a méregpoharat és levágom a kötélről. Még akkor is, ha nem akarja. Abban igazuk van, hogy embernek nem lehet beleavatkozni ezekbe a legbensőbb, legegyénibb életbe s akaratba. Egyik ember olyan, mint a másik, egyik sincs a másik fölött olyan hatalommal jogosan, legfeljebb erőszakkal. De a lét természet, az élet, az értelem Alkotójának igen.

 

A legfőbb és egyetlen törvényhozónak igen. Embernek csak innét van joga. És én tudom és érzem, hogy van hatalom és megbizatás - parancsolni az embereknek, a népeknek. Krisztus azt mondotta Pilátusnak, aki gőgösen hangoztatta: hatalmam van téged szabadon bocsátani, - vagy keresztrefeszíteni - "nem volna jogod, ha fölülről nem adatott volna". Íme az egyedüli jogforrás, melyre hivatkozhatik az ember.

 

A népbe ezt kell belenevelni, hogy nem föltétlen ura saját magának és erkölcsi életének, hanem függő viszonyban van s kötelezve van lelkiismeretben a törvényre s ha összeütközésbe jut az erkölcsi renddel - tönkre megy. Meglakol. Bele kell nevelni, hogy nem élhet vad ösztönei szerint a nemi életben sem.

 

Az állatban bölcsen van szabályozva az ösztön s beállítva a célra, - a faj fönntartására. Az emberben szinte korlátlan - de ha engedi, belepusztul az egyed és a faj s perverzitásokba süllyed, itt hiba van. Itt valami nagy zürzavar - itt csak erőfeszítés segít s a törvény útmutatása. Itt egyedül a katolikus morál segít, mely a házasságot szentségnek tartja és tanítja s megjelöli annak célját: finis essentialis primarius, directus est procreatio et educatio prolis.

 

Természetesen van még több célja is. Mivel pedig minden embernek, így a születendő gyermeknek is főcélja az Isten szolgálata és saját üdvössége, - a házasság sem profán ügy, hanem szent s elsősorban egyházi hatalomnak van alávetve és csak másodsorban az államhatalomnak. Nagy tévedés azt állítani, hogy a szülőnek joga van a magzat élete felett rendelkezni. Még az öngyilkosnak sincs a saját élete felett, hiszen az élet alkotójának a joga ez. Az élet adása sem áll hatalmában, sem önmagának, sem másnak.

 

A magzat élete nem függ akaratától, a szülők csak elvégzik az actust, mely föltétele az életnek, de hányszor van, hogy szeretnék s nem lesz gyerek, vagy halva születik. Ha a saját élete fölött sem rendelkezik, mennyivel inkább nem a másé fölött, - főképpen nincs joga megölni azt, aki semmi halálra méltót, büntetésre méltót nem cselekedett, (occisio innocentis). - A termés alkotója sem a szántó-vető.

 

A katolikus moralis az onanizmust (a bibliai Onanról, aki nem akarta, hogy a copulából gyermek szülessen, ideo introiens ad uxorem... semen fundebat in terram) v. malthuzianizmust res detestabilisnek nevezi, jure naturali prohibitum, intrinsecus malum. Legfeljebb ajánlja - orvosokkal egyetértően bizonyos időszakokban az önmegtartóztatást. Sajnos - gúny tárgya ma már az Egyház által olyan nagyrabecsült szüzesség és abstinentia. A katolikus moralis nem tartja megengedettnek a craniotomiát, - legfeljebb egy esetben, ha a gyermeket meg lehet keresztelni, - annyira előtérben áll a lélek.

 

Bármennyire is az élet pártján van, mégsem tekinti a foetust injustus aggressornak, még akkor sem, ha a szülő anyát a halál fenyegeti, mert a gyermeknek ép olyan, sőt több joga van az élethez, mint az anyának, mert az anya olyan aktust tett, melynek következménye a gyermek, köteles tehát a természet törvényei szerint viselni tettének következményét; viszont nem lehet jogtalan cselekedetnek minősíteni azt, hogy a foetus a természet törvényei szerint napvilágra akar jönni, tehát jogos cselekedetért nem szabad megölni.

Itt más nem használ, mint visszatérni a katolikus egyház törvényeihez. Mi szüntette meg a pogányság szörnyű bűneit? Krisztus törvényei. - És mi sodorja az emberiséget válságba? Ettől való eltérés. Hiába, népeket csak szentek tudtak kormányozni, akik sírni tudtak a szenvedővel, lehajoltak, megcsókolták a bélpoklosok sebeit, - de kérlelhetetlenek voltak a törvény alkalmazásában s a megszegőt, - a lázadót négyfelé tudták hasítani. Hova jutunk akkor, ha a cikkírók nézeteit hangoztatjuk? Mi lesz a gyakorlatban?

A Harsányi Grete által felemlített fiatal pap sokat tehet a szószéken s a gyóntató székben. Hogy a gyónás mily sokat tehet, - azt a papok tudják legjobban. Persze itt is, a pasztoráció terén is keserves munkával kell őserdőt, bozótot irtani, jeget törni. De hát ez nem minden. Itt össze kell tartani, együtt munkálkodni s akik szeretik hazájukat s ezt a népet, azok segítsék egymást.

A "Nyugat" ne engedje elaludni a kérdést, tartsa felszínen: Más lapok is. Ankétezzenek. Főleg azok, akiknek tekintély, tudás, hatalom adatott. Elsősorban a kormány; a képviselők vigyék a parlament elé ezeket az égető kérdéseket. Igenis kell ide törvény. Talán örökösödési törvény is. Mindenesetre kedvezmények nyújtása (adófizetéseknél, katonaságnál stb., a többgyermekes családoknak, - nem pedig az utálatos díjazása néhány pengővel és oklevéllel a sokgyermekes anyának. Itt nem állattenyésztésről van szó !).

 

Kell okos, életrevaló birtokpolitika (nem amilyen a közelmúltban volt); - kell telepítés. A paraszt mindjárt megrémül, ha látja, hogy beülnek a gazdavesztett birtokba. És csináljanak propagandát, divatos jelszavakat teremtsenek. Látjuk ezt Olaszországban, ahol helyes birtokpolitikával, telepítéssel és propagandával elérték, hogy visszatér a nép a falukba, ősfoglalkozáshoz - s egymillióval több gyerek született már az idén, mint tavaly.

Tessék ezt belevinni a szépirodalomba is. Írjanak irányregényeket. Lám V. Szarka Géza megírta az "Elnémult ajkakat" - megdöbbentő hatása van. Ne esküdjenek a l'art pour l'art elvére; igenis, az irodalom, a művészet - művészet marad, nagyon is, ha eszmék szolgálatába áll is. Tartsanak népművelő előadásokat (lehetőleg ne a helybeli intelligencia), vándorgyűléseket.

 

Neveljék máskép az orvosokat s az egész ifjúságot, nyissák ki előtte az élet kapuját, - engedjék ki őket a napsütötte, termékeny földre, de elsősorban neveljék erkölcs iránt érzékeny lélekre, törvénytiszteletre, erős akaratra, fensőbb rendű emberré, aki uralkodni tud önmagán és szenvedélyein, - egyébként nem használ sem állás, sem birtok, sem jó mód, csak még jobban fölszabadítják a szörnyű önzést.



 E sorok írója egy somogymegyei község plébánosa.

 Be kell vallanunk, V. Szarka Géza nevét és műveit nem ismerjük. Ép azért érdekel a cikkírónak ez a megjegyzése. A falu - mint ő is mondja - egészen külön világ, s az irodalom figyelőjét is izgathatja a kérdés: mit olvasnak s kiket tartanak nagy írónak falun?

 

Szabó Sándor

<<
<
1
2
3
4
5
6
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Igaz Csiki Ambrus Igaz Csiki Ambrus
Igaz Csíki Ambrus nem soká vihette, Utolsó nagy pörét, ezt is...
A hangszóróautó A hangszóróautó
- Istenem, de jó volna egy kis muzsika! Sokszor halljuk ezt a...
Delegációk Budapesten Delegációk Budapesten
Május 19-ikén ismét összejönnek a delegációk és ezúttal Budapesten. A...
Rádióberendezés a kórházban Rádióberendezés a kórházban
Aki már feküdt kórházban, az bizonyára tudja, hogy eltekintve a...
Az élet száz év mulva 2. Az élet száz év mulva 2.
A jövő század regényét már nem az élénk képzeletű regényíróknak kell...
Bergsonizmus az iskolában Bergsonizmus az iskolában
A pedagógus - valljuk meg - úgy él a köztudatban, mint unalmas,...
Davis Cup Davis Cup
A fenti serleget az amerikai Davis adományozta avval a célzattal,...
Világbajnokságot nyert a magyar Rotter-Szollás pár Világbajnokságot nyert a magyar Rotter-Szollás pár
A műkorcsolyázó világbajnoki verseny programját is szétrombolta a...
Ausztriában a demokrácia és a parlamentarizmus győzött a vasárnapi választásokon Ausztriában a demokrácia és a parlamentarizmus győzött a vasárnapi...
Egyik nagy párt sem lesz képes egyedül kormányt alakítani!- mondta...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98