Dtum
Login with Facebookk
1934 | Szeptember

Ha majd mindenkinek lesz repülőgépe

Az ember - valljuk meg őszintén - szereti a hangzatos frázisokat. Ilyen únos-úntalan hangoztatott frázis: a levegő meghódítása. Leigáztuk a levegőt, a légóceán az ember rabszolgája, feltalálták az emberi repülést, megvalósult a sokezer esztendős, ősi ikarosi álom, satöbbi.

Hát kérem, egészen mégsem így áll a dolog. Szó ami szó, az ember hatalma alá hajtotta a levegőtengert és csodálatos teljesítményeivel messze túlszárnyalta eddigi fejedelmeit: a madarakat. Nincs az a repülő állata a világnak, mely olyan kitartóan, olyan magasra, olyan messzire tudna repülni, mint az ember.

Van repülőgépünk, mely hatszáz kilométert tesz óránként, tizenháromezer méterre emelkedik, napokig repked leszállás nélkül és másfélszáz embert cipel magával a felhők közé. Léghajóval és repülőgéppel átrepülték az óceánokat, körülszálldosták a Földgömböt, elhatoltak az Északi és a Déli sarkra. A világ minden részén egyre szaporodnak a légiforgalmi vonalak, melyeken sok százezer utast, milliónyi levelet és tehercsomagot szállítanak hegyen-völgyön, erdőkön, síkságokon, felhőkön, viharokon keresztül a gépek, várostól-városig.

Imponáló, nagyszerű haladás, felemelő bizonyítéka az emberi tudás hatalmának. De mégse az, amire tulajdonképpen áhítoztunk időtlen-idők óta. Mert mit is akart Ikaros? Mesterséges szárnyakat akart építeni, hogy saját erejéből emelkedjék a magasba és saját kedve szerint csaponghasson az ég kékjében - a Nap felé.

A huszadik század Ikarosa viszont, ha repülni akar, ezerféle formaságnak rendelkezésnek, előírásnak kénytelen eleget tenni. Jegyet vált, útlevelet, vízumot szerez, helyet rezerváltat, menetrendet tanulmányoz, mérgelődik a poggyászával, csatlakozásokhoz kénytelen igazodni. Beleül negyed-, hatod-, olykor huszad-harmincad magával egy autobusz- vagy vagónszerű alkotmányba, leszíjjazzák, rázárják az ajtót, néhány ezer lóerővel fellódítják a levegőbe, szigorúan megszabott, rádióval kipécézett pályán elviszik oda, ahová a jegye szól és szépen leteszik a földre.

Hát ez nem az a független, szabad csapongás, amiről Ikaros ábrándozott. A hús-madár, igaz, nem képes arra, amire a gépmadár. Viszont neki nem kell útlevél, vízum, jegy, poggyászfeladási vevény, ha repülni akar, nem kell kiautoznia a repülőtérre, vámvizsgálati torturákat átszenvednie. Ha kedve szottyan, csak meglebbenti a szárnyát és már repül is, amerre akar, akkor és ott száll le, amikor és ahol kedve tartja és nem törődik menetrenddel, csatlakozással, rádiójelentéssel.

Meg aztán, a légi utazást mostani formájában inkább csak az a kevés számú ember élvezheti, akinek még mai időkben is duzzadt valamelyest a pénztárcája. Mindenki bizony nem engedheti meg magának a repülést, mint ahogy sokunknak még gyorsvonatra sem igen telik, hacsak nem filléres gyorsra.


Már pedig mindaddig, amíg a repülés igazán mindenkié nem lesz, amíg minden ember - nemcsak a tehetősebb - egyaránt nem élvezheti a repülés előnyeit és szépségét, addig korai beszélni arról, hogy az ember birtokába vette a levegőt. Mit érek én vagy te azzal, hogy kimegyünk a repülőtérre és gyönyörködünk a szép repülésekben, ha magunk nem vehetünk részt benne?

A légóceán akkor válik majd csak igazán az emberiség közkincsévé, ha mindenkinek tesz repülőgépe, úgy, mint manapság autója, motorkerékpárja, vagy legalább kerékpárja van s úgy lehet majd repülőgépet bérelni, mint most autótaxit. Ha mindenkinek lesz egy kis gépmadara, afféle szárnyas Fordja, mellyel menetrendtől függetlenül, olcsó áron, tetszés szerint röpködhet oda, ahová akar.
Ehhez azonban az szükséges, hogy feltalálják a - filléres repülőgépet.


A legideálisabb megoldás persze az lenne, ha az ember minden motor és minden segédeszköz nélkül, egyszerűen magára csatolhatna valami szárnyféle alkalmatosságot és saját erejéből lendülhetne a levegőbe. Ez volna az ikarosi álom igazi megtestesülése, amire Leonardo da Vincitől a mai napig minden feltaláló és konstruktőri elme törekedett. Ámde sajna, ebben a tekintetben igen rosszak a kilátásaink, sőt félő, hogy a szép álomból sohasem lesz valóság.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Fiatal katona Fiatal katona
Még élni sem érte az életet, egy bátor pillantást ha vetett s az...
  Az írásszakértő a törvénykezés és az orvosi tudomány szolgálatában Az írásszakértő a törvénykezés és az orvosi tudomány...
A repülőgép, a rádió és a villanyvonat korszakában csak természetes,...
Nemzetközi fellépés Szerbiával szemben Nemzetközi fellépés Szerbiával szemben
A pétervári külügyi kormány fölhatalmazása alapján az angol...
Ahol a pénz megszületik Ahol a pénz megszületik
Tulajdonképpen minden felnőtt embernek pénzcsinálás a foglalkozása....
Az életmentő kalitka Az életmentő kalitka
„Ózondús levegő!” - szokták hirdetni üdülőhelyekről, ha...
Karinthy, szellemidézés Karinthy, szellemidézés
Minduntalan rajtakapom magam, hogy úgy gondolok rá mintha élne....
Pénz vagy vas, vaj vagy ágyu Pénz vagy vas, vaj vagy ágyu
A newyorki Times harsogóan harci kiáltással szólitja sorompóba a...
Uri czigányok Uri czigányok
Angliában nagyon felkapták azt a jelszót hogy vissza kell térni a...
 Kvarckristály: az adóállomás ellenőre Kvarckristály: az adóállomás ellenőre
A napról-napra szaporodó adóállomások egyre nagyobb problémákat...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98