Szép eredményt értek el Magyarországon az utóbbi években a búzanemesítés terén.
Egész sor búzafajtát sikerült kitenyészteni, amelynek acélos a hozama, a növény fagyálló, a szárazságot is bírja, terméshozama pedig mennyiségileg szintén megfelelő. A búzanemesítés körül Székács Elemér, azután a Monteneuvo hercegi uradalom jószágigazgatója, Manninger Adolf és a bánkuti főhercegi uradalom tették ismertté a nevüket. A földmívelésügyi minisztérium vetőmagcserével gondoskodott arról, hogy a nemesített búzamagvak az ország minden részében, – vidékek szerint osztályozva, rendelkezésére álljanak a gazdáknak.

Már az 1934. évi őszi vetésnek legnagyobb részénél ezeket a nemesített magvakat használták fel és minden remény megvan arra, hogy a legközelebbi aratásnál olyan nagy mennyiségben áll rendelkezésre ez a búzavetőmag, amely nemcsak az ország szükségletét fedezi. Ez a felismerés vezetett egy társaságot arra, hogy akciót indítson a nemesített búzavetőmag kivitelének megszervezésére. Állami ellenőrzés alatt mérkőzni óhajtják a kiváló nemes búzavetőmagvakat, amelyeket aztán magas felárral külföldön értékesítenének a klimatikus viszonyok is hasonlók Magyarországéhoz.

Horváth Dénes ny. ezredes, a Barcsi Gazdatárházak vezetője áll az élén ennek az akciónak, aki mellett gabonaszakemberként Fodor István, a Külkereskedelmi Hivatal volt osztályfőnöke működik. Ez a társaság monopóliumot kíván biztosítani a búzavetőmag kivitelre, de illetékes helyen még nem döntöttek arról, megkapja-e a vállalat a kizárólagossági jogot.