Vasárnap este betegszállító autó igyekezett óvatosan fölfelé a Kissvábhegy lejtőjén, majd megállott a Siesta szanatórium kapuja előtt. Az autóból gyöngéden emelték ki és vitték fel az első emelet 31.számú szobába Surányi Miklóst a nagybeteg írót, aki csaknem két hét óta feküdt már egy budapesti kórházban.

A múlt héten az író valamivel jobban érezte magát, de állapota a hét végén rosszabbra fordult és orvosai úgy látták, hogy helyesebb ha klímaváltoztatás miatt egy budapesti szanatóriumba szállítják.

A Siestában egész nap valóságos búcsújárást rendeznek Surányi Miklós ajtaja felé, de a nagybeteghez senkit sem engednek be. Tökéletes nyugalomra van szüksége, beszélnie nem szabad, még hozzátartozói is a folyosón tartózkodnak inkább és nem a betegszobában. Megható, hogy a nagy írót barátai milyen aggodalommal veszik körül.

Csathó Kálmán a pünkösd hétfőre virradó egész éjszakát a szanatórium folyosóján töltötte.
Munkatársunk beszélt Lévy Lajos főorvossal, aki Surányit kezeli. Lévy dr. a következőket mondta:
Surányi Miklós állapota még mindig igen komoly, de valamivel javult. Mindenesetre hosszú-hosszú kezelésre van szüksége.

Surányi Milkós Széchenyi regényének negyedik kötetén dolgozott, mikor leverte lábáról a betegsége. Testi szenvedései közben a legutóbbi napokig folyton arról beszélt: legnagyobb fájdalma, hogy munkáját egyelőre nem folytathatja! A súlyos beteg ágyát aggódva veszi körül az a művelt Magyarország, amely jól tudja, milyen nagy értéket jelent számára Surányi Miklós szelleme, tolla, munkája, egyénisége.