Dtum
Login with Facebookk
1938 | Augusztus

Vas István - Levél Weöres Sándorhoz

Nem vonzanak a félretett borok,
nem jössz fel Pestre, Sándor, azt írod
Három palack hiába vár reád,
nem iszod vélem Szekszárd lángborát.
Sajnálom én, de mégis jól teszed,
Pesten forogni nem nagy élvezet.
ne is gondolj rá, azt ajánlhatom,
sőt ujságot se olvass, Sándorom,
mert városunkban minden, ami élt,
kifordította visszás belsejét.
Szent Ágoston, tudod, megírta rég,
piszok és arany nem egyképen ég.
Az aranyat a tűzzel tisztítod,
pörkölve jobban bűzlik a piszok.
S köröttünk lobog olyan fene láng,
már füstje és pernyéje hull le ránk.
Nem mondom, láttam én is aranyat,
hanem a bűz, az szörnyen fojtogat.

Tudod, hogy festi Shakespeare
Shylockot,
amint leánya eltüntén zokog?
"Ó lányom, ó dukátjaim!" - kiált,
siratva lányát, jobban aranyát.
Ily Shylock köztünk is szalad elég.
"Jaj, hova lett a szebb emberiség?
Ausztria meg a lélek, értelem?
A hagyományok? - így sír szüntelen.
De közben persze van mit féltsen itt.
a birtokát, bankbetétjeit.
Barátom, annyi gazdagabb akadt,
kinek én adtam vigaszszavakat,
s így sóhajtott a végén: "Jó neked,
mert nincs, mit tőled elvehessenek.
S oly édeskevesem van, szentigaz,
az ő szemében éppen semmi az.
Még jobb, aki fülembe nem jajong
és fölkeresi a boldog albiont.
Még többet ér az álszenteskedő,
mint aki megmutatja, mit tud ő,
és Európáról többé nem gagyog.
"Az emberiség" - így szól - én
vagyok".
Ez foggal és körömmel megy neked,
ha még a más baját is emlited,
kik nem gyüjthettek soha javakat,
őket, a számból kimaradtakat,
az ötven százalékot, akinek
nincs útja, bár törvény se köti meg,
ellenük szükség még törvényre sincs,
törvénynél zordabb rajtuk a bilincs.
Ha erről szólsz, a szive mint a kő,
a teremtésben nincs vesztes, csak ő,
ki másról beszél, szégyelje magát,
zsidógyűlölő az, vagy renegát.
S ha akad még nemes lovag, aki
megszánja őt és megvédelmezi
az emberiség nevében, nem örül,
mert mindenkivel egysorba kerül.
Egyenlők vagyunk Ő kikéri azt,
elvégre ő nem néger és paraszt,
s ha országunkban már kultura van,
ősei hozták ide batyuban.


S a többiek, kiktől a tér zajos?
Agyuk eszmék piszkától kótyagos
s mert olvasni akárki fia tud,
rájöttek, hogy nekik is van szavuk.
Szavuk van persze s ennél semmi több,
de nem tudják még, hogy a szó ma köd,
mely elterjeng a ravaszabb valón,
s leszáll hozzájuk dróton, rádión,
a levegőben szavak mérge száll,
mint pálinkát issza a szomju száj,
s Ujlak, Soroksár küldi hű fiát,
hadd mentené meg romlott Hunniát.
Az este láttam éppen egy vicét,
amint pofozta bárgyu gyermekét,
mivel a "mozgalomnak" tagja lett.
Pedig hát ennél jobbat sem tehet.
Fajoknak harca! Fény, mely megvakit!
Így ő is még lenézhet valakit.
És mindig egy a játék odafenn,
harsog megint "vitam et sanguinem".
"Sed avenam non" - mindig ez a vég...
mohó a sok száj, kevés a fazék.
Az éhes vadak tanyája ez itt,
a tyukom-bukon rut volt, megeszik,
az őzem-bőzem most van a soron,
a szarvast is majd falják egykoron.
De ha szimatja, értsd, gubája van,
a róka-bóka megszökik vigan.

S a költőt kérded? Szellem emberét?
A rossz táplálék megmérgezte rég,
mert pályájának szürke hajnalán
nem versen okult, de politikán.
Mit akkortájt meg nem emészthetett,
kiadja most a sok elméletet,
s amit a balon vett be egykoron,
most kiokádja a jobboldalon.
Hőskorban még az író is vitéz,
talpig fegyverben áll ki az itész,
ügyészre néz, mig vágja versemet,
"szocialista" - dörgi s eltemet.

A költők élcsapatja kedvesen
- akár a híres Guttmann-képeken
a sok legény, ki nadrágot cibál -
megjelenik és szépen sorba áll.
Jövőt magának azzal biztosít,
a névjegyét leadja ő is itt.
Nevével aztán annyi áll, ha sok:
futottak még... ez is felolvasott...
Az öregek elefántcsontfalát
lenézik ők s akolba mennek át.
A költő ma a tudóstól tanul,
a vér meg ösztön, ez a győztes uj,
mint száz év előtt a természet és
ötszáz év előtt a gondviselés.
De mindezekből mit érezhetünk?
Rousseau szerint még jó az ösztönünk,
szerintük rossz, mert ez most a divat.
kettő közül melyik a naivabb?

De én itt a többit átkozom,
hibámat hordom én is hátamon.
Nem látom én, de pupot viselek,
s rajtam nevet, kit én kinevetek.
Mert legbölcsebb a Jézusnak szava:
hogy ne itéltess, ne itélj soha.
Jobb lesz tehát, ha ehelyett vigan
a szekszárdi bort megiszom magam,
s a keserű ízt gyorsan lenyelem,
ha nem szól szám, tán nem is fáj majd fejem.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98