Karrier a fegyházban…Mint egy mozi cím, ugy hangzik. Pedig lehet, hogy valósággá válik, ha nem is rövidesen, de ugy nyolc-tiz esztendő mulva. A történet hőse Begre Antal 42 esztendős földműves. Nyirségi ember, aki öt évvel ezelőtt nagy bünt követett el: valamiért megneheztelt földesurára, aztán egy zivataros nyári éjszakán belött az ablakon.

A földesur meghalt, Begre Antalt pedig tizenötévi fegyházra itélték birái és büntetésének kitöltése céljából elhelyezték a váci fegyintézetben. A nyirségi paraszt a legjobb rabok egyike volt, soha semmi baj nem adódott vele, csendesen, mélabusan viselte sorsát. Rövidesen be is került a fegyintézet könyvkötőműhelyébe, ahol kitanitották a könyvkötészet mesterségére. A Begre Antalban rejlő őstehetség itt nyilvánult meg először. Az öregedő magyar észrevétlenül apró cukorspárga-darabkákat szedett össze és tett félre.

A sok spárgát cellájában éjszakánként hosszu, vastag, erős kötéllé fonta össze és egyik hajnalban a kötelet cellájából átdobta a börtönkápolna tornyára. A hurok jól megfogta a tornyot.

Begre beleakaszkodott a kötél végébe és átlendült segítségével a kápolna tetejére, onnan pedig megszökött. A fegyházban megállapitották, hogy detektívregényeket megszégyenitő ügyességgel és tehetséggel hajtotta végre a szökést. Folytatni azonban nem tudta Begre Antal a detektívtörténetet, mert két nappal szökése után Budapesten felismerték és elfogták. Visszakerült a váci fegyházban, ahol a szokásos fegyelmi büntetésben részesült, azután megint megkezdve a rabok egyhangu életét. Megint jól viselkedett, megint műhelyekbe vitték dolgozni. Néhány nappal ezelött a börtönőr váratlanul nyitott be Begre Antal cellájába és észrevette, hogy a fegyenc valamit hirtelen az ágy alá dug. A börtönőr ráparancsolt Begrére, hogy vegye elő azt a különös holmit. Begre vonakodva és nagy szomorusággal tett eleget a parancsnak és parányi kis gépezetet adott át őrének, aki a gépezetet a börtönigazgatóságnak adta át.

A váci fegyintézet vezetői meglepetéssel állapították meg, hogy a kis készülék tökéletes rádióvevő készülék, amelyet Begre Antal a műhelyben elcsent drótokból álíthatott elő.

Kihallgatásra hívták a fegyencet, aki elmondta, hogy a börtön könyvtárában olvasott néhány műszaki könyvet, azoknak az útmutatása alapján, de a saját elképzelése szerint szerkesztette meg készülékét, amelyhez földvezetéket nem tudott csinálni, ugy hogy
antennaként a saját ujját használta: azt nyomta a falhoz, amikor rádiót akart hallgatni.
Fülhallgatót is készített készülékéhez, amely olyan kicsiny volt, hogy bele lehetett helyezni a fülbe, anélkül, hogy kivülről észre lehetett volna venni

Rádiókészülékével rendszeresen hallgatta Budapest műsorát.

Begre Antaltól elkobozták készülékét és mivel tiltott dolgot cselekedett, ujabb fegyelemi büntetést kapott, de a legenyhébbet amelyet a börtönszabályok engedélyeznek. A készüléket azonban elhelyezték a váci fegyház muzeumába, mert szakértők szerint egyike a legtökéletesebb és legegyszerübb rádióvevő készülékeknek,

Máris akadtak jótékony emberek, akik Begre Antalt a börtönben műszaki kiképzésben akarják részesíteni és ha kiszabadul, képességeit a rádidótechnika szolgálatában állítani. Az egyszerű paraszti sorból származó magyar még karriert is csinálhat, ha kikerül a börtönből! Nagyon bízik benne, hogy ezt az időt ki is tudja várni. Hiszen már csak tiz éve van hátra…