Dtum
Login with Facebookk
1939 | Június

Utolsó üzenet a Thetisről

Mindenki tengerész a maga módján. Az egyik a Thetis tengeralattjárón, a másik karcsu luxusgőzösön, a harmadik szorgos halászbárkán, a negyedik az irás hullámain hánykódik menthetetlenül. Mekkora hős ez a negyedik! Hős tengerész. Nincs buvár, ki érte alá szállna, nincs harang, mely felhozná a mélyből, nem küldenek érte mentőflottát! Pedig ő is utolsó pillanatig teljesiti kötelességét, viaskodik a mérges gázokkal, az egyre növekvő hullámszörnyetegekkel s a besötétülő égbolttal.

Tegyük fel, hogy ilyen tengerész is volt Thetis hősei közt, hogy ez a különös tengerész haldokló s hörgő társai közt papirost és ceruzát vett elő, lehasalt a recsegő- ropogó padlózatra és az utolsó kötelességteljesítés jogán a következőket jegyezte fel:
„Társaim azt mondják, végünk van, meghalunk. Köd van körülöttünk, alig látunk, mérgesgázok lopódznak tüdőnkbe, fulladozunk. Nem jajgatunk, nem nyöszörgünk. Emberi méltóságunkat nem alázzuk meg rémült gyávasággal. Társaink közt akadnak olyanok, akik már elhallgattak. Némán hevernek, nem halottak még, de már nem is élők. Akad olyan, aki beleőrült mindebbe, ugy jár- kel közöttünk, mintha valamely ezüstös yacht fedélzetéről gyönyörködne a világ szépségében és tökéletességében, és akad olyan is, ki a süllyedő hajót siratja.

Hallom a mentési munkálatok távoli zaját, az elámerülő buvárok tompa kiáltását. Tengerésztársaim egyike- másika még kopogtat az acélfalon, a buvárok nem hallják, nincs segitség. Van olyan itt, ki már nem is tud kopogtatni, aki nyugodtan, méltósággal várja a halált, mert tudja: a hajót, amelyért meghalt, amugy is kimentik. Amott a sarokban két öreg tengerész beszélget. Az egyik azt mondja:
„Emlékszel még a kék égre, a madarak szabad dalűra, a lányok szép szemére, a világra?” A másik halkan feleli:
„Hogyne emlékeznék! Kövér legelőkre, füstölgő kéményekre is emlékszem, még a kenyérre is, amelyből mindig kevés jutott nekünk, tengerésznek.” Amott a másik sarokban némán nézi egymást két ifju tengerész. El sem kezdik mesélni egymásnak mindazt, amit valamikor el akartak volna mondani.

Minek beszéljék meg az utolsó órán, hogy miért is süllyedt el a hajó? Csukott szájuk hirtelen megnyíilik, lesütött szemük kitágul: meghaltak. Sűrű köd lepi be a termet, hol egykor gépek zakatoltak s vidáman folyt a munka. Halottak hevernek mindenfelé. A homály vaksötétséggé növekszik. Nincs semmi fény, fullasztó a mérgekkel terhess levegő. Nem tudok tovább írni…”

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Akadémiai kiadványok Akadémiai kiadványok
A Magyar Tudományos Akadémia könyvkiadó vállalatának a mostani évvel...
Az emberi agyvelő súlya Az emberi agyvelő súlya
Marchand tanár friss agyvelőket mért meg gondosan s azt találta, hogy...
A megszokás a házasság legsúlyosabb betegsége A megszokás a házasság legsúlyosabb betegsége
- A megszokás a legnagyobb, legádázabb ellensége a házasságnak -...
No, fiu, most ugorjál! No, fiu, most ugorjál!
A magyar ifjaknak párisi dicsőséges szereplése örömmel tölthet el...
London ma reggel ismét borúlátó London ma reggel ismét borúlátó
London ma reggel ismét borúlátó. A külpolitikai érdeklődés feszülten...
Nem maradtak parlagon a kiosztott földek Nem maradtak parlagon a kiosztott földek
A minap azt a hirt terjesztették, hogy a földreform során kiosztott...
Pánszláv izgatás
Ismételve megemlékeztünk azokról a panszláv izgatásokról, melyek...
A főváros költségvetése A főváros költségvetése
A főváros 1913. évi költségvetési előirányzatában a kiadások és...
A penészvirág A penészvirág
Penészgombának is mondják, mert külső formájában, fejlődésének...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98