Schwartz, a puskapor föltalálója, életével fizette meg találmányát. Legalább a legenda a tudomány vértanui sorába iktatta őt, noha a kutató történetirók által összehordott adatok alapján még azt sem lehet határozottan mondani, hogy valaha élt volna. Még jóval Scwartz előtt, egy tudós vértanuja lett az emberiségre nézve a puskapornál jóval hasznosabb találmánynak.

Plinius meséli, hogy Kr. e. 40-ben egy ember fehér, fényes fémből készült edényt nyujtott át Tiberius császárnak. A fém nagyon hasonlitott az ezüsthöz, csak hogy jóval könyebb volt. Készitésének titkát nem árulta el, csak annyit vallott be, hogy a fémet agyagból állitotta elő. Tiberius abbeli félelmében, hogy az uj fém az arany és az ezüst értékét nagyon lerontja, a föltalálót megölette, mühelyét pedig leromboltatta.

Ez volt a sorsa az aluminium első fölfedezőjének. Ha pedig a modern találmányok egész során végigtekintünk, azt látjuk, hogy bizony majdnem valamennyinek meg van a maga véres áldozata. 1903 julius havában egy moszkvai tudományos szemle szerkesztője levelet irt egy napilapnak és bejelentette, hogy föltalálta annak módját, miként lehet a villamos energiát nagy távolságra átvinni és hogy háboru esetén az ellenséges fél minden municióját és lőporraktárát ötven mérföld távolságból föl tudja robbantani. A napilap nyomban egyik munkatársát küldte ki a tudós lakására, aki azonban azt a laboratóriumban holtan találta a földön.

Valószinü, hogy egy nagyfeszültségü villamos áram ölte meg őt. A tengeralatt járó hajó mindjárt három szakasz tengerész életét követelte áldozatul. Az első ilyen hajót a szövetséges flotta használta először 1883-ban, a Charlestown blokádja alkalmával. Szivaralaku és kilenc méter hosszu volt a hajó teste és a csavarját emberi erő hajtotta; az oldalaira alkalmazott uszonyszerü készülék segélyével a vizben képes volt emelkedni vagy alámerülni. Egy torpedóval is el volt látva. Az első ilyen hajót egy gőzös fölboritotta és lényeges is elpusztult.

A második, egy próbaut alkalmával éppen ugy ment tönkre. A harmadik azonban már elérte célját, mert az ellenséges hajóval együtt süllyedt. Lulli, a hires francia zenész, nemcsak müvészetéröl volt hires, hanem arról is, hogy ő találta fel a karmesteri pálcát, amellyel most oly hévvel-tüzzel dirigálják a zenekart a temperamentumos karmesterek. Az ütemet addig tapsolással jelezték; ezt azonban Lulli fárasztónak és esztétikai szempontóbl izléstelennek találta, miért is az ütemet egy méternél hosszabb pálcával próbálta jelezni.

Egyszer a heves dirigálás közepette a pálcával a lábára vágott, s az ütés nyomán idő multán komplikáció lépett föl, ami végre is a müvész halálát okozta. Nemrég egy amerikai ifju milliomos a lokomotiv számára egy uj fütőkészüléket talált ki, de már az első próbaut alkalmával a gépész és a fütő életét vesztette, mert utközben a kazán fölrobbant. Lilienthal, a repülőgép föltalálója, 1896-ban több sikerült kisérlet után mintegy harminc méter magasságból gépével együtt lezuhant és holtra zuzta magát.