A magas hegyek csúcsán és gerincén messze kinyúló szeszélyes alakú hópárkányok igen érdekes látványt nyújtanak. Az Alpesekben ilyen képződmények 3000 m fölött télen-nyáron találhatók. Alacsonyabb hegyeken csak téli tünemények.

Csonka hazánkban eddig nem volt alkalmunk megfigyelésükre, de a visszatért Kárpátalján nem egy helyen láthatunk példát a téli párkány-képződésre. Ha a tél elegendő havat hoz, és sízőink kellő elővigyázatosság nélkül mozognak, rövidesen balesetek hírét is hallhatjuk. Így Beregben a Sztoj vidéke, Mármarosban a Hoverla tágabb környéke lavina- és párkányképződés miatt jóval nagyobb óvatosságra intenek, mint amihez az ország határain belül eddig hozzászoktunk. Meredek lejtők, ha felettük kifejlett párkányképződményeket látunk, feltétlenül kerülendők.

Az idei télen, december 30-án, Kárpátalján alkalmam volt egy ilyen könnyen végzetessé is válható lavinaomlás megfigyelésére. Már napok óta igen hideg időben (-15 -20°) gyakori havazás és erős szél volt, nagy hófúvásokkal. Főként az észak-északkeleti lejtőkön hatalmas hópadok fejlődtek messziről is jól látható párkányokkal. A Pietrosz oldalában kb. 1900 m magasaiban jártam, mikor 2 síző megismételt figyelmeztetésem ellenére rálépett egy ilyen hópadra.

A lejtő hatalmas dörrenéssel megrepedt és a széttöredezett hóréteg kb. 200 m szélességben megindult a völgy felé. Az egyik síző először csak derékig süllyedt a mozgó hórétegbe, majd a felelte lebegő párkány ráomlott és egészen eltemette. A hógörgeteg így vitte magával kb. 60 méteren át. Elbeszélése szerint a hó alatt többször átfordult és hatalmas hótömbök mentek át rajta.

Szerencséjére azután a felszínre jutott és sikerült magát a további csúszás folyamán a felszínen tartania. A lavina megállapodásakor még egy hóréteg ráomlott, de ez alól könnyű szerrel kijutott és irányításunk mellett a veszélyes lejtőt saját lábán elhagyhatta. Társa ezalatt egy leszakadt, de el nem indult hatalmas hótömb szélén maradt tehetetlenül, míg összekötözött síbotokkal a kellemetlen helyzetből ki nem mentettük.

Az egész jelenség másodpercek alatt játszódott le. Pár órával később arra járva láttam, hogy ez a tömb és a lejtő további jelentékeny része is leomlott. A párkányból és a hópadból még mindig függött egy jókora darab és csak hosszas kiabálással sikerült egy másik öttagú társaságot a veszélyes szakaszról eltérítenünk.

A lavina déli 12 óra tájban egy legfeljebb 25°-os lejtőn 100x200 m-es területre terjedt. Legnagyobb magassága megállás után 2-3 m lehetett. Az eredeti hópad vastagsága feljebb 2 m, alul alig fél m volt. A szögletesen letörő hótömbök nem voltak olyan kemények, mint azt más alkalommal az Alpesekben láttam és csúszás közben összetöredeztek. Mindamellett az ilyen kisebb lavina is komolyan veendő.

Napokig tartó szél és hófúvás után e vidéken mindig számolnunk kell hópadokkal. Szerencsére kisebb-nagyobb párkányszerű képződmények a veszélyes helyeket elég jól elárulják. Ilyen esetben a kirándulást megszakítjuk, vagy csak az erdős vidéken és a hegygerinceken, hátakon közlekedünk.

A hópadok gyakoriságára jellemző, hogy a szóbanforgó napon csak a Pietrosz egyik oldalán öt lavinát láttam, a következő napon pedig a Bliznica oldalában több igen nagyméretű lavinát volt alkalmam megfigyelni. Mindegyik esetben hópárkányok és padok leomlásáról volt szó.