Dtum
Login with Facebookk
1941 | Augusztus

Franciák - magyarul

(Alain-Fournier, Duhamel, Jules Romains regényei)

A huszonhatéves Alain-Fournier Grand Meaulnes-ja magyarul is azzal az olvadékony varázslattal szól, mint Debussy muzsikája, s a huszonhat évet késő regény felett az a fínom időszerűtlenség lebeg, mintha ma hallanók először a Pelléas et Mélisande-ot. Alain-Fournier megérte, hogy akkor fordították le magyarra, amikor már irodalmi polgárjogot szerzett nálunk egy fiatal nemzedék, mely nemcsak Alain-Fournier melankólia-eszményére alakította ifjúságát, de zenekarát is megszólaltatta - saját műveiben.

 

Jékely Zoltánra gondolunk elsősorban, a Medardus, a Zugliget írójára, aki olyan álombeli Erdélyt, valóság felett lebegő budai tájakat teremtett, melyeknek szép varázs-szavait a Grand Meaulnes negyedszázada porladó költője mondta ki Novalis után talán leghatásosabban; és Sőtér Istvánt kell említenünk, akinek "fellegjárói" szintén Alain-Fournier varázsszőnyegén szállnak és töprengenek az ifjúság komor lejtői felett... A tanítványok most megidézik a fiatalon meghalt mestert, akinél ők már "vénebbek", - a Grand Meaulnes-t Lovass Gyula fordította Az ismeretlen birtok címen.

A század egyik híres könyvét kapja meg a magyar olvasó, a francia regényírás egyik szép kísérletét, az elorzott ifjúság örök énekét, - a találkozásba mégis furcsa szorongás vegyül. Ma egészen tisztán érezzük, mi volt Alain-Fournier újítása: a valóság felhangjaiból teremteni egy irizáló, valószínűtlen, minden nehézkedést legyőző világot, meglazítani a hangok szoros kötését, vágyat, lélekzetvételt, szomorúságot egymás mellett lebegtetni, az elérhetőt olyan messzire tolni magunktól, hogy már elérhetetlenné, anyagtalanná váljék, - mind-mind hangszerelési fínomságok és fogások. Ez a gazdag mélabúval ömlő hangszerelés árnyalja és színezi fiataljaink regényeit is, csak éppen magja, dallama nincs ennek a szomorúságnak. Alain-Fournier életműve ez az egy regény.

 

De már nála is gyanakszunk: ebből az életérzésből - "a világ csak hangulat", vagy bővítsük ki: a világ álom, elvágyódás, neuraszténia - csak egy félregényre futja. Alain-Fournier regényének is csak az első fele igaz és szorongató; töredéknek volna szép. Második részéből az a tanácstalanság és ernyedés árad, amikor valaki elakad egy bűvészmutatvány közepén és hiába erőlteti a befejezést.

Jékely Zoltán s nemzedéke mintha a Grand Meaulnes második részének észrevétlen válságába került volna. A melankólia, az álom is tud öregedni s Alain-Fournier regényét a kegyetlen, vékony pókhálóráncoktól az a csoda menthetné meg, ha mindenestül egy versbe tudna menekülni.

*


Alain-Fournier fél a valóságtól, karjával eltakarja arcát, hogy elkerülje a félelmetes désillusiont; Duhamelt viszont - akinek életműve felett már szintén érezzük az idő szárnysuhogását - éppen a valóság érdekli. Nem is az egyszerű valóság, az író kevesli a megfoghatót, megnagyítja a világ és az élet részleteit.

A Salavin-ciklus harmadik része, a Journal de Salavin (mely most jelent meg Napló címen Illyés Gyula ízes, szinte csufondáros, kitűnő fordításában) azokra a megdöbbentő, tréfás fényképekre emlékeztet, amelyeken egy háromszázszoros nagyítású hajszálat kanadai óriásfenyő törzsével tévesztünk össze, vagy az íróasztal síma lapját holdbéli, hideg kráterű mezőnek látjuk.

Salavin - a lélekorvosok és regényírók megelevenedett fantómja: a háromszázszorosra nagyított "gátlás". A mikroszkóp lencséi alá helyezett emberi törpeség és félszegség. A balkéz, a rövidlátó tekintet, a balszerencsét jelentő vészmadár, a slemil. Mindaz, ami jószándékú, szomorú és lehangoló az emberben. Salavin tulajdonképpen óriás: törpesége olyan monumentális, mintha egy mondai isten nemzette volna.

Érezzük, hogy Duhamel jelképpé akarja nemesíteni ezt az alakot: a polgár és az intellectuel csődjévé, torzképévé és védőiratává. A Salavin-kötetekben vannak lapok, amikor gúny és részvét sisteregve, igen magas hőfokon egybecsapnak és összefolynak, ezek a pillanatok forrók s az egészen nagy élmények vérnyomása árad szét bennük. De az író nem tud sokáig ilyen magasban járni, - ez az író csupa jószándék és csupa szándék. Nem teremtő tehetség.

 

Az volna megrendítő, ha Salavinjét megidézni tudná, - nem; ő lombikokban, kémcsövekben, lassú tűzön forralgatja homunkuluszát. Duhamel írása fínom, tiszta, komoly, korrekt munka. Ó, ha fel tudná emelni vagy el merné rontani, amit ír - talán ennyi hiányzik életművéből. De valami hiányzik, s ettől az érzéstől lehetetlen szabadulnunk.

A Napló-ban Salavin szentté akar válni, a polgári, a mindennapi, az igen kicsi élet szentjévé; ezzel a tragikusan balga rögeszmével kavarja fel sajátmaga és környezete életét, míg végül is szomorúan elernyed és megtudja: "hit nélkül nincs szentség". Hit, szentség, erőszak, rögeszme: ezektől a lázaktól és félreértésektől dadog, öklendezik, tántorog ma az emberiség; fájdalom, ugyenezekről a dolgokról Duhamel csak símán tud beszélni és símán ironizálni.

*

Mennyivel nyersebb anyagot vet fel és mennyivel keményebben, erőszakosabban ír Jules Romains. Anyaga: a háború; a félelmetes, formátlan, szétömlő áradás. Verdun előtt vagyunk, 1915-ben, a nagy német támadás poklában.

Jules Romains úgy markol bele a háborúba, mint egy szigorú tanár a komisz kölyök üstökébe. Duhamel egyes hajszálakat húzogatna meg gondosan és következetes sorrendben, Romains az egészet markolja, tépi, gyűri. Persze nála is az egyes hajszálak töve fájhat csak, ő sem tehet mást, mint kiemelkedőbb figurákban, jellemző helyzetekben próbálja megfogni a síkos hátú "megfoghatatlant", de valahogy más a fogás, erőteljesebb a szorítás. Izgalmas riportképeket kapunk, tiszta analízist, érdekes ritkaságokat, gonddal gyüjtött dokumentumokat: mozaik-módszer ez, s még ha tökéletes is volna, a széthasogatott anyag különállását, az érintkező kövek között egy elválasztó vékony csíkot az író soha nem tudna eltüntetni.

 

De más baj is van Romainsnél: az ő mozaikjai nem értelmetlen ábrák, amelyek összekerülve váratlanul egy nagy rajz döbbenetét sugározzák belénk, - az ő kis jelenetei zártak, kerekek, értelmesek; kitűnő epizódok, csattanó epizódok. Így valahogy azután nincs minek összefolynia, nagyobb egységbe kikerekednie: éppen a szintézis bukik meg, pedig Jules Romains legnemesebb becsvágya az összefogás, a felmutatás.

Az a két kötet, mely "Verdun előtt" s "Verdun" címmel most magyar fordításban is megjelent, az író nagy ciklusának, a Les Hommes de Bonne Volonté-nak, ennek a lomhán mozgó, vegyes rakománnyal telezsúfolt óriás tehervonatnak két értelmes-értelmetlenül előregördülő tagja. Ismeretlen, láthatatlan ütközők összecsattanását halljuk állandóan, alakok tünnek fel, akikről csalhatatlanul érezzük, hogy az író lényeges dolgokat elmondott már róluk, a hömpölygő anyag kígyózó mozgása váratlanul meg-megszakad, - szabad-e így a nagy sorozat két kötetét az egészből kiszakítani? Aligha.

A két magyar Jules Romains-kötet (Vas Gábor komoly, nemesen jó fordítása) ma kétségtelenül jelentősebb vállalkozás, mint a félmúltízű Alain-Fournier vagy Duhamel megjelentetése, de igazán akkor tudnánk csak örülni neki, ha egyben kapnók meg ezt a hatalmas ciklust, mint például Martin du Gard családregényét, a Les Thibault-t; vagy legalább is nagyobb tömegben, nyersebb masszát, több kötetet, ahogyan Jules Romainshez illik, s amit ez az érdekes kitűnő író feltétlenül megérdemel.

 

Kádár Erzsébet

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Kossuth Ferencz nyilt levele választóihoz Kossuth Ferencz nyilt levele választóihoz
Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter, Czegléd város országgyűlési...
Kozma Miklós Kozma Miklós
Kozma Miklós nagyapja Petőfi iskolatársa volt. Egyszer a költő...
Magyarország műkorcsolyázó bajnoksága Magyarország műkorcsolyázó bajnoksága
Öten neveztek az első magyar bajnoki műversenyre és match lett...
Szociális program, földbirtokreform Szociális program, földbirtokreform
Még mindig folyik a kavarodás. A nemzetgyülés tagjai érzik, hogy a...
A *Flatiron* New-Yorkban A *Flatiron* New-Yorkban
Érdekes házat épitenek most New-Yorkban, a város két legnépesebb...
A Toldi MSE tusaránnyal nyerte a kardcsapatbajnokságot A Toldi MSE tusaránnyal nyerte a kardcsapatbajnokságot
A Barátság SE Eötvös-utcai vívótermében nagyszámú közönség előtt...
Képzőművészeti szemle Képzőművészeti szemle
Az elmúlt hónapban Csók Istvánnak, Basch Andornak és Hincz Gyulának...
Mussolini becsapta az ébredőket Mussolini becsapta az ébredőket
Mindig gyanus volt nekem ez a Mussolini. Micsoda fajvédő ez, aki...
Magyarország – Csehország 2:0 Magyarország – Csehország 2:0
A római vereség után mindenki magyar győzelemre szomjazott és ez be...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98