Dtum
Login with Facebookk
1941 | Augusztus

Franciák - magyarul

(Alain-Fournier, Duhamel, Jules Romains regényei)

A huszonhatéves Alain-Fournier Grand Meaulnes-ja magyarul is azzal az olvadékony varázslattal szól, mint Debussy muzsikája, s a huszonhat évet késő regény felett az a fínom időszerűtlenség lebeg, mintha ma hallanók először a Pelléas et Mélisande-ot. Alain-Fournier megérte, hogy akkor fordították le magyarra, amikor már irodalmi polgárjogot szerzett nálunk egy fiatal nemzedék, mely nemcsak Alain-Fournier melankólia-eszményére alakította ifjúságát, de zenekarát is megszólaltatta - saját műveiben.

 

Jékely Zoltánra gondolunk elsősorban, a Medardus, a Zugliget írójára, aki olyan álombeli Erdélyt, valóság felett lebegő budai tájakat teremtett, melyeknek szép varázs-szavait a Grand Meaulnes negyedszázada porladó költője mondta ki Novalis után talán leghatásosabban; és Sőtér Istvánt kell említenünk, akinek "fellegjárói" szintén Alain-Fournier varázsszőnyegén szállnak és töprengenek az ifjúság komor lejtői felett... A tanítványok most megidézik a fiatalon meghalt mestert, akinél ők már "vénebbek", - a Grand Meaulnes-t Lovass Gyula fordította Az ismeretlen birtok címen.

A század egyik híres könyvét kapja meg a magyar olvasó, a francia regényírás egyik szép kísérletét, az elorzott ifjúság örök énekét, - a találkozásba mégis furcsa szorongás vegyül. Ma egészen tisztán érezzük, mi volt Alain-Fournier újítása: a valóság felhangjaiból teremteni egy irizáló, valószínűtlen, minden nehézkedést legyőző világot, meglazítani a hangok szoros kötését, vágyat, lélekzetvételt, szomorúságot egymás mellett lebegtetni, az elérhetőt olyan messzire tolni magunktól, hogy már elérhetetlenné, anyagtalanná váljék, - mind-mind hangszerelési fínomságok és fogások. Ez a gazdag mélabúval ömlő hangszerelés árnyalja és színezi fiataljaink regényeit is, csak éppen magja, dallama nincs ennek a szomorúságnak. Alain-Fournier életműve ez az egy regény.

 

De már nála is gyanakszunk: ebből az életérzésből - "a világ csak hangulat", vagy bővítsük ki: a világ álom, elvágyódás, neuraszténia - csak egy félregényre futja. Alain-Fournier regényének is csak az első fele igaz és szorongató; töredéknek volna szép. Második részéből az a tanácstalanság és ernyedés árad, amikor valaki elakad egy bűvészmutatvány közepén és hiába erőlteti a befejezést.

Jékely Zoltán s nemzedéke mintha a Grand Meaulnes második részének észrevétlen válságába került volna. A melankólia, az álom is tud öregedni s Alain-Fournier regényét a kegyetlen, vékony pókhálóráncoktól az a csoda menthetné meg, ha mindenestül egy versbe tudna menekülni.

*


Alain-Fournier fél a valóságtól, karjával eltakarja arcát, hogy elkerülje a félelmetes désillusiont; Duhamelt viszont - akinek életműve felett már szintén érezzük az idő szárnysuhogását - éppen a valóság érdekli. Nem is az egyszerű valóság, az író kevesli a megfoghatót, megnagyítja a világ és az élet részleteit.

A Salavin-ciklus harmadik része, a Journal de Salavin (mely most jelent meg Napló címen Illyés Gyula ízes, szinte csufondáros, kitűnő fordításában) azokra a megdöbbentő, tréfás fényképekre emlékeztet, amelyeken egy háromszázszoros nagyítású hajszálat kanadai óriásfenyő törzsével tévesztünk össze, vagy az íróasztal síma lapját holdbéli, hideg kráterű mezőnek látjuk.

Salavin - a lélekorvosok és regényírók megelevenedett fantómja: a háromszázszorosra nagyított "gátlás". A mikroszkóp lencséi alá helyezett emberi törpeség és félszegség. A balkéz, a rövidlátó tekintet, a balszerencsét jelentő vészmadár, a slemil. Mindaz, ami jószándékú, szomorú és lehangoló az emberben. Salavin tulajdonképpen óriás: törpesége olyan monumentális, mintha egy mondai isten nemzette volna.

Érezzük, hogy Duhamel jelképpé akarja nemesíteni ezt az alakot: a polgár és az intellectuel csődjévé, torzképévé és védőiratává. A Salavin-kötetekben vannak lapok, amikor gúny és részvét sisteregve, igen magas hőfokon egybecsapnak és összefolynak, ezek a pillanatok forrók s az egészen nagy élmények vérnyomása árad szét bennük. De az író nem tud sokáig ilyen magasban járni, - ez az író csupa jószándék és csupa szándék. Nem teremtő tehetség.

 

Az volna megrendítő, ha Salavinjét megidézni tudná, - nem; ő lombikokban, kémcsövekben, lassú tűzön forralgatja homunkuluszát. Duhamel írása fínom, tiszta, komoly, korrekt munka. Ó, ha fel tudná emelni vagy el merné rontani, amit ír - talán ennyi hiányzik életművéből. De valami hiányzik, s ettől az érzéstől lehetetlen szabadulnunk.

A Napló-ban Salavin szentté akar válni, a polgári, a mindennapi, az igen kicsi élet szentjévé; ezzel a tragikusan balga rögeszmével kavarja fel sajátmaga és környezete életét, míg végül is szomorúan elernyed és megtudja: "hit nélkül nincs szentség". Hit, szentség, erőszak, rögeszme: ezektől a lázaktól és félreértésektől dadog, öklendezik, tántorog ma az emberiség; fájdalom, ugyenezekről a dolgokról Duhamel csak símán tud beszélni és símán ironizálni.

*

Mennyivel nyersebb anyagot vet fel és mennyivel keményebben, erőszakosabban ír Jules Romains. Anyaga: a háború; a félelmetes, formátlan, szétömlő áradás. Verdun előtt vagyunk, 1915-ben, a nagy német támadás poklában.

Jules Romains úgy markol bele a háborúba, mint egy szigorú tanár a komisz kölyök üstökébe. Duhamel egyes hajszálakat húzogatna meg gondosan és következetes sorrendben, Romains az egészet markolja, tépi, gyűri. Persze nála is az egyes hajszálak töve fájhat csak, ő sem tehet mást, mint kiemelkedőbb figurákban, jellemző helyzetekben próbálja megfogni a síkos hátú "megfoghatatlant", de valahogy más a fogás, erőteljesebb a szorítás. Izgalmas riportképeket kapunk, tiszta analízist, érdekes ritkaságokat, gonddal gyüjtött dokumentumokat: mozaik-módszer ez, s még ha tökéletes is volna, a széthasogatott anyag különállását, az érintkező kövek között egy elválasztó vékony csíkot az író soha nem tudna eltüntetni.

 

De más baj is van Romainsnél: az ő mozaikjai nem értelmetlen ábrák, amelyek összekerülve váratlanul egy nagy rajz döbbenetét sugározzák belénk, - az ő kis jelenetei zártak, kerekek, értelmesek; kitűnő epizódok, csattanó epizódok. Így valahogy azután nincs minek összefolynia, nagyobb egységbe kikerekednie: éppen a szintézis bukik meg, pedig Jules Romains legnemesebb becsvágya az összefogás, a felmutatás.

Az a két kötet, mely "Verdun előtt" s "Verdun" címmel most magyar fordításban is megjelent, az író nagy ciklusának, a Les Hommes de Bonne Volonté-nak, ennek a lomhán mozgó, vegyes rakománnyal telezsúfolt óriás tehervonatnak két értelmes-értelmetlenül előregördülő tagja. Ismeretlen, láthatatlan ütközők összecsattanását halljuk állandóan, alakok tünnek fel, akikről csalhatatlanul érezzük, hogy az író lényeges dolgokat elmondott már róluk, a hömpölygő anyag kígyózó mozgása váratlanul meg-megszakad, - szabad-e így a nagy sorozat két kötetét az egészből kiszakítani? Aligha.

A két magyar Jules Romains-kötet (Vas Gábor komoly, nemesen jó fordítása) ma kétségtelenül jelentősebb vállalkozás, mint a félmúltízű Alain-Fournier vagy Duhamel megjelentetése, de igazán akkor tudnánk csak örülni neki, ha egyben kapnók meg ezt a hatalmas ciklust, mint például Martin du Gard családregényét, a Les Thibault-t; vagy legalább is nagyobb tömegben, nyersebb masszát, több kötetet, ahogyan Jules Romainshez illik, s amit ez az érdekes kitűnő író feltétlenül megérdemel.

 

Kádár Erzsébet

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Barangolások az ismeretlen Magyarországon, a pásztorbotok “erdejében” Barangolások az ismeretlen Magyarországon, a pásztorbotok...
A pásztorok karikásáról a népszínműtől a klasszikus művekig...
Milyen lesz a tél a harctereken? Milyen lesz a tél a harctereken?
Semmi sem érdekli most jobban a közönséget, most, hogy a második téli...
Meghalt Pauler Gyula Meghalt Pauler Gyula
Pauler Gyulában (1841 – 1904), ki jul. 8-án Badacsony-Tomajon...
Gyorsüzelő angol hajóágyu Gyorsüzelő angol hajóágyu
A modern hadihajók ágyufelszereléseiről bátran elmondhatjuk, hogy...
Friedenthal és Salm új felfedezése
Hans Friedenthal és Eduard Salm egy új eljárást dolgozott ki,...
A Máv. Gépipari SE birkózóversenye A Máv. Gépipari SE birkózóversenye
A Máv. főműhelytelepének nagytermében nagyszámu közönség előtt...
A szász király és Monika herczegnő A szász király és Monika herczegnő
Gries, tiroli városka egyik vendéglőjében találkozott először Frigyes...
A tengeri-liszt árának leszállítása A tengeri-liszt árának leszállítása
A földmívelésügyi miniszter a napokban körrendeletben értesítette a...
A világ egyetlen sóhegye
Palesztínában, a Holt-tenger partján, amelynek vize hatszor sósabb a...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98