Csepel, 8000 néző. Játékvezető: Palásti
Óriási iramú mérkőzést vívott egymással a bajnokságra pályázó két csapat. Rögtön a kezdés után a szolnokiak óriási lelkesedéssel fekszenek a játékba. Különösen Kolláth, aki ragyogóan játszva, veszélyesebbnél veszélyesebb támadásokat vezet. A 7. percben Laborc elveszi a csepeli védőktől a labdát, középre adja, ahol a behúzódó Szántó pompás gólt lő. 1:0 a Szolnok javára.

A gól után végre a csepeliek is játszani kezdenek, átveszik a támadást és 19. percben egyenlítenek: sarokrúgásból nagy kavarodás támad, Jávor lövése a sok láb között lassan a kapuba vánszorog. 1:1. Ismét a szolnokiak lendülnek támadásba és a 22. percben újabb gólt érnek el. Selmeci távoli lövését Dósai ügyetlenül kiejti és az ott termő Laborc szemfülesen gólba vágja. 2:1.

A potyagólra Csepel elkeseredett támadásokba kezd, azonban a szolnoki védelem kemény lábbal rombolja szét a gyámoltalan próbálkozásokat. Csak a 35. percben sikerül a hazai csapatnak kiegyenlíteni. Olajkár II. 40 méterről szabadrúgást rúg és a bombaerős lövés a sorfalon át a hálóba surran. 2:2.

A második félidő óriási iramú küzdelmet hoz, a játék percenként hullámzik egyik kaputól a másikig, a csepeli csatárok azonban túl körülményesen akarják megoldani a helyzetet, így a nagyszerű szolnoki védelem mindig közbe tud lépni.

A mérkőzés vége felé a vendégcsapat kiszabadul az ostromból, de a győzelem elérésére már nincsen idő. Palásti nagyszerűen vezette a kemény, izgalmas és fordulatos mérkőzést, amely méltó volt a két csapat előkelő helyezéséhez.