Dtum
Login with Facebookk
1943 | Augusztus

Sík Sándor - Esztétika

E folyóiratnak nem feladata, sem e sorok írójának nincs rá illetékessége, hogy Sik Sándor Esztétikájának tudományos értékéhez és jelentőségéhez szóljon hozzá. Aki nem foglalkozott szakszerűen az esztétika tudományával, inkább csak sejti, hogy mennyi meggondolásába kerülhetett szerzőjének egy-egy finom meghatározás vagy levezetés, mert hiszen az esztétika kérdéseiben hajszálvékony különbségek körül folyik a vita a tudós német és francia szerzők között. És megdöbbenve gondoljuk meg, hogy Sik Sándornak ezt a sok vitaanyagot mind át kellett tanulmányoznia.


De a nem-szakember számára e könyv más. a meghatározásoknál kellemesebb meglepetésekkel szolgálhat. A nagy meglepetés, hogy íme itt van egy esztétika, amelyet el lehet olvasni, sőt jóleső és nem is nehéz olvasmány. Olyan érdekfeszítő, mintha az olvasó beszélgetne valakivel, aki sokat és bölcsen gondolkozott a művészettel összefüggő dolgokról, azokról a kérdésekről, amelyek az emberben alkotás közben vagy az alkotások átélése közben felmerülnek. És a felelet, amelyet Sik Sándor e kérdésekre ad, valahogy mindig megnyugtató, mindig a legjózanabb és a leginkább elfogadható.


Az ilyen tárgyú társalgás igazi izét a szép idézetek, a színes, sokfelől hozott példák, a lelki szemünk előtt felcsillanó szépséges és távlatokba vesző kulturális tájék, általában a művészetek csodálatos gazdagságának az érzése adják meg - ez teszi oly különösen kellemessé Sik Sándor könyvét is.
Azt hisszük, ebben a tulajdonságában meglehetősen magában álló; talán csak Croce Esztétikájával osztakozik.

 

Mert egyébként amikor egy író, vagy más, az alkotással gyakorlatban foglalkozó ember a kezébe vesz egy nagy német esztétikai Grundlegungot (vagy az utóbbi időben már a németekkel ilyen szempontból egyenrangú magyar Grundlegungot is vehet a kezébe), akkor a döbbent meg-nem-értésen túl valami dacos ellenszenv vesz erőt rajta: nem tud szabadulni attól az érzéstől hogy itt olyan valaki szól hozzá a művészethez, akinek egyáltalán fogalma sincs róla, hogy miről van igazán szó.

 

Az esztétikával foglalkozó szaktudós olyan „problémákat” lát, amelyek az író vagy a festő számára véletlenül sem problémák és feltétlenül erőltetettnek tűnnek, viszont egy szót sem szól arról, ami az alkotó számára problematikus. Az esztétikus mellébeszél, érzi az író, a festő - és folyamatos és önelégült mellébeszélése közben olyan tolvajnyelvet alakít ki magának, amely a művész számára mit sem mond.


Hogy mennyire mellébeszél az esztétikus, akkor érezni legjobban, amikor az ember az elméleti fejtegetések végtelen sora után végre valami konkrétumra bukkan, amikor a szerző szemléltető példát hoz fel vagy értékítéletet mond. Ilyenkor kiderül, hogy az esztétikus teljes meg-nem-értéssel viseltetik az egész élő művészettel szemben, a gyakorlatban elveszti lába alól a talajt; Mintaszerűnek állit be valami avult és csak iskolákban használható művet és hideg együgyűséggel beszél arról, ami ma lüktető művészeti válóság. Ilyenkor természetesen elveszítjük a bizalmat elméleti igazságai iránt is.


Mindezt csak ezért mondjuk el, hogy éreztessük. Sik Sándor Esztétikája mennyire örvendetes kivétel. Ezt a könyvet nem csak-szakember írta, hanem író, költő, kritikus, irodalomtörténész és irodalomtanár, tehát olyan valaki, aki egész életében benne volt és működött kora irodalmában.

Olyan ember, aki tudja, miről van szó.

 

Az esztétika tudományágában kötelező elvont fejtegetéseket nagy elmeéllel és világossággal, eleganciával vezeti végig, de szemlátomást fellélegzik, amikor a konkrétumra kerül a sor: akkor van elemében, amikor példákkal illusztrálhatja tételeit (és példái mindig helyes példák) vagy egyes alkotásokat elemezhet vagy alkotáslélektani folyamatokat írhat le biztos művészettel. És érzésünk szerint ezek a részek az igazán fontosak: Itt mutatja meg, hogy ért hozzá.


Mégis meg kell említenünk a könyvnek egy igen fontos tárgyi mozzanatát is. Mint a többi filozófiai diszciplina, az esztétika sem állhat meg teljesen önállóan, hanem, bizonyos metafizikai kiegészítést kivan. Sík könyvének talán legszebb, legerősebb hatású része a befejezés, ahol az esztétika már túljut önmagán. A szerző bátran felemelkedik a magasabb szférákba és a szépség titkait kutató elmét az Abszolutum elé vezeti.

 

Az „esztétikai apriori”, amelynek szükségszerűségét és mibenlétét műve legelején kifejti, a semmivel sem azonosítható tisztán esztétikai alapvalóság, szerinte „őstény, de emberi őstény, tehát relatívum; feltételezi az abszolút őstényt, esztétikai oldaláról tekintve az Ősszépséget, amely már nem emberi, hanem az emberinek feltétele, tartója, őselve. Ezt a nem esztétikai és mégis esztétikai végső tételt már Platon megfogalmazta a Phaldonban és a Symposionban.”


Már maga az ember is, az Abszolutum felől nézve, esztétikai tárgy, alkotás; Sik Sándor terminológiájával „tartalom-formaegység, amely szemleletesen valósítja meg az ember lényegét, azt, amit ember- mivoltunkon értünk és érzünk.” Szerinte minden alkotás érzelmi eredetű: az ember is, „az emberre is áll, amit Dante a Pokol kapujára írt: az isteni hatalom és a legfőbb bölcseség mellett - és előtt - il primo amore, az 'első szerelem' alkotta.”


És még inkább az Abszolutumra utal a formák világa. „A mű szigorúan egyértelmű, félreérthetetlenül hirdeti magáról, ez a mű önmaga, csak így és a maga módján lehetséges - sem elvenni belőle, sem hozzátenni nem lehet igazi lényének megsemmisítése nélkül. Nem abszolutumok a művek - de valami abszolút mégis van bennük; abszolutumra utalnak.”


llymód Sik Sándor művét igen találóan jellemzik utolsó oldalának szép sorai: „Kézen fogva vezet el a tengerpartig és egy alig észrevehető, finom kézmozdulattal kimutat a Parttalan Végtelenbe.”
Szerb Antal

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Kassainé ifjasszony Kassainé ifjasszony
Színészpletykákkal, színházi pikantériákkal és kulisszatitkokkal...
Amerika közgazdasága és a világháboru Amerika közgazdasága és a világháboru
Az Egyesült-Államok husvéti jegyzéke uj fejezetet jelent a...
Egy tábornok utazása Egy tábornok utazása
Egyik angol lap irja: A mikor már végleg el volt határozva, hogy...
Boccaccio Boccaccio
Azt mondják, hogy Boccaccio Párisban született; mindenesetre párisi...
Édesapám Édesapám
Édesapám harminc évvel ezelőtt kirándult egyszer Lányfaluba és ott...
A „méter” és a „kilogramm” évfordulói...
Huszonöt éve, 1889-ben tartották a Nemzetközi Méterbizottságnak azt a...
A nagy gőzhajók fűtői A nagy gőzhajók fűtői
Az Anglia és Amerika közt közlekedő gyors gőzhajókon, melyek az utat...
Futnak a lovak a gyepen Futnak a lovak a gyepen
Futnak a lovak a gyepen, künn Alagon. A lóverseny megkezdődött és...
Elmaradt kegyelmezések Oroszországban Elmaradt kegyelmezések Oroszországban
Az orosz trónörökös keresztelőjét augusztus 24-ikére tűzték ki....
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98