Miből lett és mivé lehet a távolbalátás?

Mindenki tudja, hogy a távolbalátó a fejlődésnek már eléggé elfogadható fokán áll. Az európai nagyhatalmak, továbbá az Egyesült Államok és a Távolkeleten Japán mind rendelkeznek már a távolbalátó leadóállomásokon előadásokat és színdarabokat közvetítenek. Hogy a közvetítések még mindig nem érik el a film tökéletességét sem, annak oka az a rendkívül sok technikai merészség, amit a távolbalátásnál sorra le kell küzdeni.

Szemrádió

A távolbalátás nagyjából a hangosfilmnek, a színháznak és a rádiónak összekapcsolása. A hangos és mozgó jeleneteket rádió útján akarjuk közvetíteni. Ebben az esetben tehát a hangosfilm és a rádió problémái együttesen lépnek fel s hozzájuk természetesen újabb nehézségek is járulnak.

Kíséreljük meg a távolbalátás részletkérdéseit röviden áttekinteni, például egy színmű közvetítése során. Adva van egy műterem, amely a filmműteremhez hasonlít: berendezett színterek, reflektorok, stb., de a reflektorok erősebbek s a színek élénkebbek. Ha nincs előadás, alig különbözik a műterem a filmstúdiótól. De ha a felvétel, vagyis az előadás megkezdődik, inkább a színpadhoz hasonló, mert nincsenek többórás megbeszélések az egyes jelenetek között, hanem az egyik jelenet azonnal a másik után következik. Ennyit a felveendőkről. Most nézzük a felvevő feladatait.

A gép előtt lévő jelenet, kép, a maga fény- és árnyhatásaival nem közvetíthető teljes egészében a rádióhullámukon. Egyetlen megoldás az, ha a képet felbontják. Szemünk is ezt teszi, amikor a sárga-folton az egymás mellé sorakozó apró idegvégződések fogják fel az egyes képelemek okozta benyomásokat. Szemünkből egész idegnyaláb fut az agyvelő hátsó részébe; a távolbalátásnál azonban nem tehetjük meg, hogy többmillió drótvezetéken vagy rádiókészülék útján egyszerre közvetítsük az összes apró képrészeket.

Ezért az egyes képelemek fényhatásait - elektromos rezgésekké alakítva - egymás után adjuk le a rádiókészüléken. Elképzelhető, micsoda gyorsaság kell ahhoz, hogy ilyenformán a kép ne essék szét és a mozgás is jól látható legyen. A felvevő ismét és részből áll: egy egészen közönséges rövidhullámú rádió-vevőkészülékből és a tulajdonképpeni távolbalátástól, amelyben az egyes képelemeket közvetítő rádióhullámok ismét kis fénypontokká, együttesen pedig képpé alakulnak. Lényegei kérdés az is, hogy a felvevőgép pontosan ugyanolyan sebességgel rakja össze a képrészeket, mint ahogy az adótól kapja.

22.500-szor gyorsabb ma ...

A távolbalátás a képtávíróból, az pedig a közönséges távíróból fejlődött. 1753-ból való a távíró első terve, amely szerint „végy annyi drótot, ahány betűje van az Abc-nek s azokat feszítsd ki a két állomás között.” A többit már ne részletezzük; ennyi is elég annak érzékeltetésére, hogy mennyit haladtunk 190 év alatt. Később, a távíró haladásával, lassan a képtáviratozás lehetőségei is kezdtek kibontakozni.

1859-ben az angol Backwell és Bain, 1860-ban pedig az olasz Caselli már képeket „telegrafálnak”. Később, amíg Magyarországon Virág és Pollák világraszóló eredményeket érnek el gyorstávírójukkal, a német Arthur Korn nagy lépésekkel viszi előbbre a képtáviratozást s már fényképeket is tud dróton továbbítani. Közben Bell feltalálja a telefont s később a rádió is fejlődésnek indul, ami a távolbalátásnak is újabb lendületet ad. Érdekes, hogy a távolbalátás fejlődése hasonló a grammofonéhoz. A forgó-henger után a Nipkow-féle képbontó tárcsa szerepel, míg végül eljutunk a Braun-csőhöz; a mechanikus módszerek után a tiszta elektromos eljárásokhoz.

A Nipkow-tárcsa csigavonalban elhelyezett nyílásai forgás közben vízszintes sávokra bontották a képet. A képbontásnak még nagyon sokféle módja volt: például a Virág és Pollák-féle sokszögű tükör, a Mihály-féle oszcillográf, az Okilicsányi-féle csavartükör. stb. Láthatjuk, hogy a magyar feltalálók a távolbalátás fejlesztéséből is kivették részüket!

Korn gépe 12 000 részre bontotta fel a képet s azt 12, eredetileg csak 15 perc alatt továbbította. A mai távolbalátók 60-70 millió részre bontják a képet, amelyet egy huszad, vagy huszonötöd mást másodperc alatt közvetítenek. Igy válik lehetővé a mozgások közvetítése. Kiszámítható, hogy 30 év alatt 22.500-szor gyorsult a közvetítés!

Távfőnök és távszerelem

De elbízzuk magunkat, ha csak a múltba nézünk. Tekintsünk a jövőbe s mindjárt nagyon kicsinek fogjuk magunŹkat érezni. Hol vagyunk még attól, hogy az előadásokat akkora vásznon láthassuk, mint a filmet? Vagy hogy szabadtéri természetes megvilágítású felvételeket készítsünk? Vagy hol van még a színes és háromdimenziós (térbeli) távolbalátás? É hol van még annak mint új művészetnek kialakulása?

Mire a távolbalátás oly népszerű lesz, mint ma a film vagy a rádió, remélhetőleg eléri a technikai tökéletességnek ezeket a fokozatait is. És akkor új művészet alakul a színház, a film, a festészet, a zene és a szobrászat elemeiből. De a gyakorlati élet sok más problémája is megkönnyebbül. A főnök a saját szobájából ellenőrizheti az egész hivatal vagy üzem működését, sőt a látottak alapján tanácsokat, útbaigazításokat adhat. Lesz majd távorvos, távközönség, távdetektív, távlátogatás, távtanár, sőt távszerelem is. (Mindenesetre kevésbbé romantikus, mint a távbeszélő útján támadt szerelem.)

Távolból nézhetünk sportversenyeket, tárlatokat, - ki sem kell otthonról mozdulnunk: mindent látunk és hallunk, üzleteket köthetünk, vehetünk és eladhatunk, résztvehetünk utazásokon is, ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy valóságban a vonaton kelljen szoronganunk, vagy tényleg felboruljon velünk az autóŹusz, így bizonyos előnyöket sem élvezhetünk - bár ki tudja? Feltalálhatják még a távtapintó-, távízlelő- és távszagló-gépet is….

óhidi Légmán Lóránt