Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1944 | Február

Az átmenetgazdálkodás veszélypontjai

Irta: Csorba Endre m. kir. kormányfőtanácsos, vezérigazgató

Nincs eltérés a gazdasági élet aktív résztvevői között abban a tekintetben, hogy az átmenetgazdálkodásra kellő időben és megfelelő ütemben kell felkészülni.
Kétségtelen azonban, hogy az átmenetgazdálkodás szinte beláthatatlan területet ölel fel, mind fogalmi, mind elméleti szempontból és a gyakorlati lehetőségek vonatkozásában. Közös nézet alakult ki abban a kérdésben is, ami az átmenetgazdálkodás vezető szempontjait illeti. Nem dicsérhető eléggé az illetékes tényezők, a miniszteriális és magángazdasági szakemberek buzgalma és előrelátása, amellyel a problémát az érdeklődés előterébe állítják, analizálják és lefektetik a megoldás fővonalait.

Nem szabad azonban elfelejteni, hogy háborúban és békében, kitűnő konjunktúrában és a legnehezebb viszonyok között egyaránt az érdek mozgatja a világot.

Az átmenetgazdálkodás időszakában is számolni kell magától értetődően az érdek, a vállalkozással járó haszonszerzés jelentőségével. Olyan gazdasági életet, amelyből ezt ki lehetne küszöbölni, nem tudunk elképzelni és – mondjuk meg őszintén – nem is akarunk elképzelni. Viszont már most elejét kell venni annak, hogy a vállalati érdek jegyében, a hirtelen megitélés alapján látszólagosan kedvezőnek mutatkozó cikkért, piacért, vagy a pillanatnyilag könnyű, sőt kényelmes átállást is biztosító gyártási lehetőségért elkeseredett, éles verseny induljon meg, amelyben óvhatatlanul háttérbe szorulnak az átmenetgazdálkodás közérdekű szempontjai, továbbá a békére való átmenet nyomán kialakítandó, tervszerű, végleges békebeli rendeződés szempontjai, s helyettük egy új, belső gazdasági háborús front bontaná meg ipari termelésünk és egyéb gazdasági funkciók egységét. Ez annál károsabb és elitélendőbb lenne, mert nagy érdek fűződik ahhoz, hogy a magyar termelés békeidőben is az együttműködésnek, a szolidaritásnak és a közös erőfeszítésnek olyan fényes példáit szolgáltassa, mint amilyenekkel a háború eddigi folyamán immár kitörülhetetlenül beírta nevét gazdaságtörténetünk aranykönyvébe.

Bármilyen szép és megfontolt tervek készüljenek is most,
kétségtelen, hogy a háború után gazdasági életünk a hirtelen fellépő igények, az előre alig körvonalazható lehetőségek és az ezzel járó konjunktúraváltozás kereszttüzébe kerül. A termelés folytonosságának a fenntartása érdekében olyan jogkörrel rendelkező, erősen aktív szervre van szükség, amely összefogja, kiértékeli és egybehangolja azokat a magángazdasági törekvéseket, amelyek az átmenetgazdálkodás időszakában jelentkeznek. Nem arra gondolok, hogy új adminisztrációs hivatallal lassítsuk meg az üzlet, a termelés, a gyártás gyors ütemét, szabadságot és mentől kevesebb bürokráciát követelő lendületét. Csupán annak a megelőzése mutatkozik szükségesnek, hogy meginduljon például az ipari termelés frontján az elkeseredett verseny, anélkül, hogy egyrészt a minél több munkáskéz foglalkoztatására, másrészt pedig az ország érdekében rendkívül fontos végleges ipari konszolidációra irányuló szempontok érvényesülnének.

Ebben a szervben, amely iparügyi kormányzatunk keblében az iparpolitikai osztály révén
máris adva van, szerény elképzelésem szerint közreműködhetnének még a hivatalos érdekképviseleteken kívül olyan kipróbált gazdasági szakemberek, akik tudásukkal és egyéniségükkel már megszolgálták a funkciójukhoz szükséges feltétlen bizalmat. Ennek a tökéletes szervnek a grémiuma előtt vizsgáznának le mindazok a törekvések, amelyek a háború után az átmenetgazdálkodás színeiben jelennek meg a fórumon. Ennek a szervnek a feladata lenne, hogy megtalálja az utat, amelyen elejét veheti a helytelen törekvéseknek és a káros versengésnek. Nem lehet közérdekűnek minősíteni olyan ipari elgondolásokat, amelyek a legkülönbözőbb cikkek egész sorának a gyártását akarják kisajátítani üzemük számára, anélkül, hogy annak reális előfeltételei fennállnának. Ennek a szervnek tisztáznia kell a fogalmakat és meg kell értetnie a gazdasági élet valamennyi tagjával, a nagy vállalatokkal és a kis üzemekkel egyaránt: nem az a cél, hogy egymással versenyezzünk, hanem az, hogy tökéletes belső rendezettségünk, összehangoltságunk és szilárdan megalapozott életlehetőségünk mellett a minden bizonnyal erősen kiélesedő külföldi versennyel is eredményesen szembeszállhassunk.

Mi nem csinálhatunk olyan átmenetgazdálkodási politikát sem, amely függetleníti magát a külföldi piacoktól.

A magyar ipar versenyképessége nem valamilyen politikai fogalom: ez olyan reális szükségesség, amelyet semmiféle politikai szempont kedvéért nem lehet veszélyeztetni. A háború után már a békebeli üzletember ceruzájával kell számolnunk. Az átmenetgazdálkodásnak az sem lehet célja, hogy átmentsen egyes vállalatokat a háborús konjunktúrából a békeidőre azzal, hogy azok békében menjenek tönkre. Az átmenetgazdálkodás nem azt jelenti, hogy egyik üzem a másik kezéből rántsa ki még átmenetileg is a kenyeret, hanem azt, hogy valamennyi üzemnek meg legyen az őt megillető végleges helye, működési köre és egymástól zavartalan fejlődési lehetősége.

A nagy ipari államok sorozatosan, valamennyi iparágban, rátérnek a specializálódás útjára.

Ez a tendencia nem politikai, hanem kalkulációs, technikai tényeken épült fel és vált uralkodó principiummá. Eleve reménytelennek kell bélyegezni minden olyan törekvést, amely az egy-egy cikkre specializálódott ipari termelést meg akarja bontani. Az ilyen versenyt csak mesterséges eszközökkel lehetne fenntartani, akkor is csak ideig-óráig. Viszont egy-egy vállalattól aligha lehet várni azt, hogy saját jószántából megváltoztassa üzletpolitikáját, gyártási elgondolásait. Kell lennie tehát olyan intézménynek, amely a teljes pártatlanság jegyében, kellő áttekintéssel foglalkozik a felmerült és felmerülő tervekkel és gondoskodik a keretekről, amelyeken belül minden egyes életképes ipari tényező megtalálhatja az érvényesülés lehetőségét.

Szavakkal alig fejezhető ki a különbség a mai és a békebeli gazdálkodás között.

De az átmenet időszakában is komoly anyagellátási problémákat kell megoldani, nehéz árkérdéseket kell nyugvópontra juttatni. Foglalkozni kell azokkal a kisüzemekkel, amelyek a háborús konjunktúrában beszerzett gépekkel még aránytalanul drágán előállított termékeiket is kedvezően plasszírozták. Ezeknek a helyzete gyökeresen megváltozik, mihelyt a kereslet helyébe a kínálat lép. A gazdasági közvéleménynek mindig felelősséggel kell gondolkodnia. Ez a felelősség teszi sürgetővé a fentiekben körvonalazott irányító szerv azonnali munkába állítását, hogy az átmenetgazdálkodás korszakában ne kapkodás és reménytelen versengés, hanem higgadt, céltudatos, rendezett termelés biztosítsa a magyar gazdasági élet prosperitását és ütőerejét.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Megkezdődött ma reggel a kunmadarasi pogromisták ügye
Ma reggel a szolnoki vármegyeháza előtti térségen, jóval a kitűzött...
Evezős training Evezős training
Az evezős versenyek közeledtével mindinkább benépesül...
 A csongrádi bombamerénylet A csongrádi bombamerénylet
Karácsony másnapján vidám zene mellett – az élet ezerféle...
Munkaiskola Munkaiskola
A magyar nevelésügy épülete - mindenki láthatja - elavult már....
Három női akt
A Műcsarnok tavaszi tárlatának zűrzavarából három képet ragadunk ki....
60 millió pengőbe kerülne az ország ivóvízellátásának megoldása 60 millió pengőbe kerülne az ország ivóvízellátásának...
Pap Ferenc ny. kir. folyamőrvezérkapitány, a Magyar Mérnök- és...
Geiger Richárd festőművész följelentette Forbáth Sándor főorvost Geiger Richárd festőművész följelentette Forbáth Sándor...
Vasárnap délben a főkapitányságon Geiger Richárd festőművész csalás...
Muráti Lilivel az idei divat őszi és téli bemutatóján Muráti Lilivel az idei divat őszi és téli bemutatóján
Az ujságirónak sok mindenhez kell értenie, azt azonban nem...
Csávolszky és Ivánka párbaja Csávolszky és Ivánka párbaja
A képviselőházban deczember 10-én történt vita és közbekiáltások...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98