Nem mehetünk el szó nélkül a Magyar Út című világnézeti és társadalompolitikai hetilap két színházi bírálata mellett. A kritikus Zilahy Lajos Fatornyok című remekművéről ezt írja: „A zsidó feleségek is megkapják végre költőjüket”. Herczeg Ferenc Déryné ifjasszony című darabjáról ez a „világnézeti” ujság mondanivalója:

„Olcsó bonyadalom, lapos, ízetlen nyelv, álpoétikus, hamis romantika”. De nem rossz a Magyar Szó című napilap műitészetének hosszu bírálata a Madách Szinház ujdongságáról sem, amelyben Várkonyi Zoltánt, Várkonyi Titusznak, a kiváló színmagyar írónak és hírlapírónak fiát így aposztrofálja:

„Ő az intellektuelkedő, lipótvárosiasan idegen dialektikáju, testtartásában, fejtartásában, kézmozdulataiban elváltoztathatatlanul nem magyar férfitípusu magatartásával erősen a városi zsidó fiatalemberek lényére emlékeztet.”- Nem rossz ugyebár?

Gyerekek, gyerekek, nyilas műítészecskék, hát szabad ezt? … Félős, hogy Herczeg elkedvtelenedik és tűzbe dobja a Bizáncot, Zilahy nyugdíjba megy, Várkonyi pedig kétségbeesésében otthagyja a Madáchot és visszatér a Nemzeti Színházhoz…