- Légy szíves, ne szórd szét a bacillusaidat! - mondjuk, rendszerint tréfás hangsúllyal annak a barátunknak, aki minden elővigyázatossági rendszabályról megfeledkezve beletüsszent a világba. Pedig tréfás hangunk mögött talán sokszor komoly figyelmeztetés és rosszalás bújik meg, tiltakozás az egészségünk ellen történő merénylet miatt.

Hiszen már az iskola alsóbb osztályaiban tanultuk, hogy a tüsszentés vagy köhögés millió és millió mikrobát lövell a levegőbe és csak szervezetünk ellenálló képességének köszönhetjük, ha nem kapunk azonnal egy jó kis náthát vagy komolyabb meghűlést.

A szervezet védőgátjai

Ha szervezetünk ellenállóképességének teljesen birtokában van, vagyis ha az ember egészségi állapota tökéletes, valóságos védőgátak állják útját a szervezetbe benyomulni készülő baktériumoknak. Ezek a védőgátak mindjárt az érintkezési ponton, a bejáratnál, vagy pedig azon az úton hárítják el a veszedelmet, amelyet a baktériumoknak be kell futniok, hogy sokasodni tudjanak és olyan szervhez juthassanak, amelyben maradéktalanul kifejthetik káros hatásukat.

Az elsőszámú védőgát maga a bőr és a nyálkahártyák. Ha a bőr vagy a nyálkahártyák a legcsekélyebb mértékben is megsérülnek, máris könnyebb dolguk van a baktériumoknak, amelyeknek így kevesebb ellenállást kell leküzdeniük, hogy nemesebb szervekhez férkőzhessenek. Hatásos védőgátak a bőrön kívül az orr, a nyelőszerv és a szemgolyó nyálkahártyái, továbbá a mandulák, valamint a szájüreget, a gyomrot, a beleket és a tüdőt fedő nyálkahártyák is.

Láthatatlan ellenségeink

Ha az apró kis ellenségek, a baktériumok mégis áttörik magukat a szervezet erődvonalain, úgy a vér és a nyirok segítségével utaznak tovább, parazita életük feltételeinek kedvező szerv felé igyekezve. Egyesek a bőr felszínéhez közel maradnak, mások a kötőszövetben, a vérben, az idegrendszerben, az emésztőszervben (tífusz, paratífusz, vérhas vagy kolerabacillus), a tüdőben (tüdövészbacillus vagy a tüdőgyulladás pneumococcusa) keresnek maguknak fészket.

Amikor a megfelelő szervben (mármint életfeltételeinek megfelelő szervben) a baktérium megkezdte káros munkáját, vagyis egyszerűbben szólva, amikor az ember beteg lesz, akkor kezdődik az orvostudomány munkája. Mindenekelőtt azt kell megállapítania, milyen kórokozó hatolt a szervezetbe. Ezt ma már a laboratóriumi vizsgálatok csalhatatlan bizonyossággal kiderítik.

Küzdelem a kórokozókkal

A laboratóriumban dolgozó orvosnak egyik leghatásosabb segítőeszköze a mikroszkóp. Az orvostudomány a mikroszkópnak köszönheti, hogy egyáltalában tud a bacillusok létezéséről. Ugyanis Koch Róbert, a zseniális német orvos 1872-ben mikroszkóp segítségével fedezte föl, hogy a fertőző betegségeket szabad szemmel nem látható bacillusok okozzák. De nemcsak az orvostudomány, hanem az élettan, a fejlődéstan, a növénytan, az állattan, a vegytan, az ásványtan is a mikroszkópiai vizsgálatok segítségével halad előre a fejlődés útján.

Hiszen mindenki megértheti, mit jelent az, ha hét, nyolcszáz, sőt újabban már ezerszeres nagyításban figyelheti a tudós az emberi, állati vagy növényi szervezet titkait. Gyakorlati szerepe is van a mikroszkópnak. Ez teszi lehetővé az ipari életben, különösen a textiliparban annyira fontos anyagvizsgálatot, ami a minőség pontos megítélésénél fontos, ez viszont a gyártási eljárások javítását eredményezheti. A mikroszkópnál könnyen le lehet leplezni az élelmiszerhamisításokat is és ma már nélkülözhetetlen eszközzé lett a rendőrség kezében, a bűntények felderítésénél.

A mikroszkóp fejlődése

A mikroszkóp lencséi több lencséből álló lencserendszerek, amelyeknek egyes lencséi szellemes számítások alapján úgy vannak összeállítva, hogy egymás hibáit, főleg fénytörési hibáit, kiküszöbölik. Az utóbbi időben sokat fejlődött a mikroszkópok szerkezete is. Az objektív, a tárgylencse beállítása, megfelelő közelítése vagy távolítása a megvizsgálandó tárgytól, finom kidolgozású csavarokkal történik, nem kézzel.

Láthatóvá válik és lefényképezhető a láthatatlan

A fényképezéssel egybekötött mikroszkópiai vizsgálat különösen szép eredményeket tud felmutatni. Igy nemcsak láthatóvá válik a láthatatlan, hanem még is örökíthető. A mikroszkópba helyezett preparátumról (így nevezik a vizsgálatra elkészített anyagot) bármilyen fényképezőgéppel készíthető felvétel. A fényképezőgép lencséje felvételkor merőleges állványon mozgatva, a mikroszkóp okulárja fölé kerül s a kereső üveg segítségével pontosan beállítható.

A mikroszkóp korunk egyik legértékesebb műszere. Segítségével a szabad szemmel nem látható parányok nemcsak láthatóvá lesznek, hanem szinte megdöbbentő arányokat öltenek, úgyhogy a hozzáértő könnyűszerrel tanulmányozhatja a természet és az emberi szervezet ezernyi rejtett csodáját.