Tündérmesébe illő riport egy munkásember, egy parasztasszony és egy hivatalnok embermentő hőstetteiről

E héten három egyszerű emberről közlünk tündérmesébe illő riportot: egy munkásról, egy földmíves asszonyról és egy hivatalnokról. Ezek a kisemberek nagyembereknek: embereknek bizonyultak az orkánban…

A munkásembert
Varga Józsefnek hívják. Annakidején az Athenaeum hadiüzemében dolgozott. Felesége most házfelügyelő a Király- utca 96. házban. Kalandos menekülés után itt keresett menedéket családjával Szirtes Ödön budapesti kereskedő. Nem volt könnyű feladat az egyszoba- konyhás szűk házmesteri lakásban menedéket adni. Sokan járnak ki és be, a házban sok volt a nyilas is. De kitalálták a bujkálás módját: egérlyukat csináltak. Ez Varga József ötlete volt! Egymást érték a razziák, mindenfelé folyt a kutatás. Veszélyben volt a bujtató és a bujtatott.

Az egérlyukat úgy konstruálták meg, hogy a kis szoba sarkában kitörték a falat és az így támadt kis lyukon át lehetett bújni a szomszédos, elhagyott üzlet helyiségébe. Csőrepedés ürügye alatt, különösebb feltűnés nélkül téglákat hoztak és megbízható kőművessel elfalazták az üzlethelyiség egy részét. Elkészült az egérlyuk. Ha valaki csöngetett a kapun, a kapunyitás ideje alatt a bujkálók átbújtak a lyukon az üzletbe. Ha pedig az üzletbe hatoltak be a kopók, az üldözöttek visszabújtak a szobába. Az egyszobás kis munkáslakásban nemsokára már kilencen bujkáltak. Ha egyidejűleg hatolnak be az üzletbe és a lakásba, akkor valamennyi csapdába kerül… Idegőrlő, életveszedelmes játék, de sikerült. Ez a bújócska mentette meg egy tucatnyi ember életét.

Elmentem megnézni ezt a királyutcai, egérlyukat. Ott van ma is falba vájva a szekrény sarka mellett. Varrógép áll előtte. Varga József szerényen mondja :- Megtettem, amit lehetett. Hozzám menekültek, segítettem rajtuk. Kérem szépen, emberek vagyunk…. Nekünk és az idemenekülteknek ez a kis lyuk adta vissza az életet, a munkát, és a szabadságot, emberi mivoltunkat.

A földmíves asszony
Bucs Tivadarné a Viczián- telepen lakik, Veresegyháza és Őrszentmiklós között, a váci vicinálison lehet megközelíteni tanyájukat, amely ott van szemben a vicziántelepi megállóval. Amikor kimentem hozzájuk, Bucs néni zsoltárt énekelt. Alig tíz percnyire a tanyától van a téglagyár. Ez volt a leghírhedtebb női munkatábor. A budapesti fiatal leányok és asszonyok egyik légióját itt helyezték el. Ebben a téglagyári női munkástáborban szörnyűségek játszódtak le, a balsorsukat elviselni nem bíró boldogtalan nők egymásután próbáltak szökni. A nyilas testvérek őrjáratai vagy a lovascsendőrök elfogták, minden eljárás nélkül lepuffantották őket.

Schramm őrnagy, a téglagyár bérlője elmondja, hogy Damo „testvér” két elfogott budapesti menekülő fiatal leányt a szemeláttára lőtt agyon, még a nevüket sem tudják.
Ezeknek a kiszolgáltatott, agyongyötört lányoknak és asszonyoknak volt a jótevője és bujtatója Bucs Tivadarné.

A menekülőket ő fogadta be, ő rejtette el, a kis tanya valamelyik zugában. Élelemmel látta el az éhhalállal küzdőket, az életét, a családja biztonságát veszélyeztette minden pillanatban. A legkisebb ellenszolgáltatás nélkül. Fegyveres, kézigránátos nyilas őrjáratok, vadul szitkozódó lovasrendőrök kutatták át mindennap és minden éjszaka a kis tanyát, de Bucsné olyan ügyesen rejtette el a szökevényeket, hogy soha senkinek nem akadtak a nyomára.
Egy ízben, egy, a németek elől menekülő századosnak is menedéket adott, aki a menyasszonyát szöktette meg, vagy akarta megszöktetni a zsidó táborból.
Bucsné nem akart elismerést, csak annyit mond: - Lélek nélkül nem ember az ember, segítenünk kell egymáson.

A hivatalnok
Dr. Kovács Sándor, az egykori külkereskedelmi hivatal volt tisztviselője, aki egyszerű sorsból küzdötte fel magát, suszterinasból, rikkancsból lett doktor és hivatalnok. De ember is a talpán! A pasaréti templom közelében, a Csalán- utca 21. házban lakik családjával. A 29-es számú házban van Weszelszky Ferencnek, Amerikából hazatért gumiszakembernek a penziója. Ezt rendezte be Kovács Sándor a nyilasok alatt a menekülők, a bujdosók menedékházává.
Állandóan 25- 30 szerencsétlen bujdosó lakott ebben a penzióban, a Kovács által szerzett hamis iratok segélyével. Kovács fizette sajátjából az ellátás költségeit és minden áldozatot meghozott, mert segíteni akart. Ő mentette meg többek között dr. Földváry Ferenc egyetemi magántanárnak a Nékám- klinika egyik vezetőjének, a világhírű héthársi Neumann orvosi dinasztia tagjának életét a nyilasok elől. A családutcai penzió utolsó percig dacolt a nyilas ostrommal szemben és megőrizte menekültjeinek biztonságát. Ezt kitűnő ötlettel tudta elérni dr. Kovács Sándor. A penziónak már azelőtt is többször vendége volt a budapesti horvát katonai attasé, egy zágrábi ezredes, aki megengedte, hogy a penzió kapujába kitegyék a tábláját. Kovács Sándor hatalmas deszkára festette rá: Horvát katonai attasé és ezzel valósággal területenkívüliséget biztosított a háznak, amelynek minden zugában gettóból menekült, vagy gettó elől menekülők bújtak el a nyilasterror elől.

A Pasarét környékén áradozva beszélnek ennek az egyszerű hivatalnokembernek az önfeláldozó bátorságáról. Mindenki beszél róla, csak maga Kovács doktor nem, aki elzárkózik minden kérdésem elől.

Munkásember, földmívesasszony, hivatalnok…Esetük bizonyítja, hogy a nyilasmaszlagtól meg nem fertőzött magyar társadalom minden rétegében akadt azért emberi mivoltát megőrző, bátor, igaz, lélek.