Részletes és pontos beszámoló a műegyetemi verekedésről

Ellentmondó hírek, ködösítő nyilatkozatok, kétértelmű glosszák felhőjéből nehezen bontakozik ki az újságolvasó közönség számára a rideg, riportszerű tényállás: mi történt tulajdonképpen július 3-án a Műegyetem II. emelet 35-55. számú tantermében? Részletes nyomozás után sikerült időrendben rekonstruálnunk a következő eseményeket.

Reggel 8 órakor a közelmúltban nem igazolt Romaner professzor helyett volt tanársegéde, dr. Czigány foglalta el a katedrát. Megkezdte előadását az egybegyűlt mintegy 360 főnyi hallgatóság előtt az azonometrikus ábrázolásról. Czigány professzort, (akiről köztudomású, hogy hosszú időn át naplót vezetett minden főnöke által kiejtett politikai jellegű megnyilatkozásról s azután gyűjteményét az igazoló bizottság előtt felolvasta) teljes nyugalommal fogadták a hallgatók.

Néhány perccel az előadás megkezdése után feltépték az ajtót s a terembe 25- 30 ifjú tódult. Kezükben mindnyájan gumibotot lóbáltak. Azt a fekete szolgálati gumibotot, amelyet a rendőrök oldaláról ismert eddig csupán a pesti polgár.
Az élén járó fiatalember kezében gépelt listát tartott. Erről harsány hangon felolvasott három nevet. Három olyan elsőéves egyetemi hallgató nevét, akiket a benyomuló csoportnál a jelentés szerint már jó előre „szekciósnak” besúgtak.

A három elsőéves hallgatót a gumibotosok kiemelték a padok közül. Ez természetesen nem történt botrány nélkül. Czigány professzor ekkor így szólt (a gumibotosokhoz)
- Kérem ne zavarják az eladást!- Ezután visszafordult a tábla felé és folytatta a magyarázatát. Folytatták a tevékenységüket a gumibotosok is. Áthurcolták áldozataikat a szemben lévő tanterembe, majd rettenetesen megverték mindhármukat. Ez nem lehetett a három szerencsétlen számára újság, mert már akkor kaptak két-két hatalmas pofont amikor a padokból kiemelték őket.

De ez a két pofon csak nyitány volt ahhoz képest, amit a számukra fenntartott tanteremben”kihallgatás” ürügye alatt kaptak. Verés közben arról faggatták őket a gumibotosok: ki „reakciós” még rajtuk kívül az elsőéves hallgatók között?
A csattogó pofonok és zuhogó gumibotütések nyomán hamarosan még vagy nyolc névhez jutott a demokráciát védelmező huszonöt gumibotos lovag. Azonnal visszatódultak az előadóterembe.

Itt- noha az ütlegek csattogása s az áldozatok jajgatása tompán áthallatszott- Czigány professzor hidegvérűen tovább magyarázott:
- A tengelykereszt képét megállapíthatjuk az elemek megrövidítése után…
Félbeszakították azonban tudományos elmerülésében a betóduló ifjú „demokraták” akik még nyolc „reakcióst” emeltek ki a most már izgatottan forrongó, kavargó padsorokból. Ezekre ugyanaz a sors várt, mint az első háromra. Áthurcolták őket a szemben lévő tanterembe, két pofon, motozás, majd további ütlegelés „ a szabadság nevében”.

Ekkorra az izgalom annyira megnövekedett, hogy még Czigány professzor nyugalmának légfalán is áthatolt. Az előadás félbeszakadt- amúgy is közel 10 óra volt már- a diákok kitódultak a folyosóra. Az inkvizíciós kamrának kinevezette tantermet a gumibotosok gyűrűje védte, időközben azonban megérkezett Verebély Rektor Magnificus is titkárával s néhány altiszttel. Ő, szerencsére, az axonometria titkainak ismereténél is sürgősebb kultúremberi kötelességének érezte, a haladéknélküli beavatkozást. s a diákok visszaszivárogtak a tanterembe. Verebély rektor itt formás kis beszédet tartott.
- A diákokat- mondotta- valóban igazoltatni kell s ennek technikai mikéntjét éppen tegnap beszéltem meg a pártok kiküldötteivel. De ide nem tartozó elemeknek ezt a bunkós beavatkozását visszautasítom. Ez az épület mindenkor a tudomány csarnoka volt s itt ezentúl is tanítani és tanulni fogunk, nem pedig politizálni. Főleg pedig sem olyan eszközökkel, amilyeneknek alkalmazásától ezek az egyetemektől idegen alakok nem riadtak vissza.

A teremben tartózkodó diákság ekkor már egységesen a betolakodók ellen fordult, akik megérezték, hogy a távozás pillanata ütött számukra. Tömegesen tódultak az ajtó felé. A kijáratot azonban elállták az egyetemi altisztek, akik egyenként igazoltatták a kifelé igyekvő gumibotosokat. Ez alkalommal bebizonyosodott, hogy a gumibotos „tisztogató különítmény” tagjai között egyetlen egy műegyetemi hallgató sem volt. Egyetlen egy műegyetemi hallgató sem volt hajlandó részt venni a „Hirig Simon” legsötétebb rémuralmára emlékeztető akcióban.

Kik voltak tehát és milyen parancsra cselekedtek? Honnét kapták szolgálati gumibotjaikat és honnét a hatalmas tömegverekedés esetére ismertetőjelként szolgáló kokárdákat? Nemcsak az egyetemi hallgatóság, hanem az egész magyar közvélemény rendőri nyomozást követel és választ vár erre a kérdésre!