Az 1919/20-as idők legfájdalmasabb és legszégyenteljesebb gaztette Somogyi Bélának, a Népszava felelős szerkesztőjének és munkatársának, Bacsó Bélának legyilkolása. Február 11-ének zimankós hajnalán, a Duna fövenyén, a főváros határában találták meg a két szocialista újságíró vérbefagyott holttestét. A rendőri nyomozás megállapította, hogy nagy, sárga, túraautóban verték őket agyon és tetemüket a gyilkosok kidobták a robogó gépkocsiból.

Huszonöt éve már Somogyi és Bacsó vértanúságának, de a magyar munkásság és a haladó szellemű polgárság lelkében a múló évek, évtizedek, még a közelmúlt ártatlanul meggyilkoltjainak hekatombái sem homályosították el a két tiszta és nemes tollforgató emlékét. Somogyi és Bacsó véres árnyai mindaddig kísértenek, amíg gyáva és aljas gyilkosaik el nem nyerik méltó büntetésüket. A szociáldemokraták negyedszázadon keresztül követelték a parlamentben, lapjaikban, a közélet fórumain a tervszerűen végrehajtott, égbekiáltó bűntény kinyomozását és a gyilkosok letartóztatását. Meg is indult néhány tessék- lássék vizsgálat, de a nyomozás mindig holtpontra jutott.

A húszas évek derekán Fényes László, a korszak rettenthetetlen bajnoka, felesküdött Somogyi és Bacsó sírjánál, hogy törvény elé hurcolja gyilkosaikat és megbosszulja halálukat. Egyik barátját, baloldali hetilap szerkesztőjét kérte fel, hogy vegyen részt a nyomozásban. Rövid hetek éjt- napot egybetevő munkája megoldotta a rejtélyt! Minden kétséget kizáróan megállapították, hogy Somogyit és Bacsót az akkori britanniás különítmény tagjai: a Soltész –testvérek, István, Gyula, Emil hurcolták el és verték agyon bestiális módon, autójukat pedig Kovarcz Emil vezette.

A gyilkosok főnöke, Soltész István néptanító, mint tüzérhadnagy szerelt le. Testvéröccse, Soltész Gyula, akkor Sátoraljaújhely katonai parancsnoka. A harmadik Soltész, az autószerelő tüzérőrmester Amerikába szökött. A Soltészek Sátoraljaújhelyre tértek vissza, hazafias felbuzdulásban végrehajtott rémtetteik után. Somogyi és Bacsó kivégzését követő éjszakán is sátoraljaújhelyi lakásuk előtt állott meg a nagy sárga túraautó, amelyről három napig kaparták, mosták az áruló vérnyomokat. Néhány hónappal a két szocialista tollforgató meggyilkolása után Soltész Gyula százados Soltész István pedig főhadnagy lett: mind a ketten a honvédelmi minisztériumban kaptak beosztást.

Amikor Fényes László első cikkei e nyomozásról- még a gyilkosok neve nélkül- a Népszavában megjelentek, különböző politikai sajtópereit egyesítették és nyolc évi összbüntetést mértek őszülő fejére. Menekülnie kellett! A bűn így üldözte ki az országból az erényt! Fényes Newyorkban halt meg, 1938 őszén. Soltész István ezidőtájt már őrnagy és Szálasi bizalmasa. Kérkedve és leplezetlenül nyilaskodik, amíg Budapestről a kolozsvári 7. hadtesthez helyezik át. A német megszállás után vezénylik vissza Budapestre és alezredessé lép elő.

E napokban olvastuk a Népszavában Péter Gábornak, az államrendőrségi politikai osztály vezetőjének nyilatkozatát, amelyben felsorolja azokat a tiszteket, akik a brenaui fogolytáborba kerültek, közöttük Soltész István alezredes, aki Soltész István tüzérhadnaggyal azonos, Somogyi és Bacsó gyilkosával. Testvére, Soltész Gyula alezredes, ugyancsak Ausztriában bujkál. Most már fáradhatatlanul dolgozó politikai rendőrségünk és népügyészségünk feladata, hogy Somogyi és Bacsó gyilkosai 25 év után végre bíráik ítélőszéke előtt álljanak.