Londonban élő hazánkfia, Kropf Lajos érdekes czikket tett közé a *Budapesti Szemlé*-ben Londonban meglátogatta a Barclay és Perkinsféle sörgyárat s a gyár munkásai felismervén az 1848/49-iki olasz- és magyarországi hadjáratokban elkövetett kegyetlenkedései és embertelen eljárása miatt nagyon népszerütlen osztrák tábornokot, őt és kísérőit megverték. Kropf Lajos e czikkben most fölkutatott egykoru adatok és hivatalos iratok nyomán mondja el hitelesen az esetet, a hogy megtörtént. A közleményből – melyet két egykorú lapból vett képet is adunk, - érdekesnek tartjuk a következőket megismertetni olvasóinkkal.

Haynau tábornoknak Olaszországban és hazánkban elkövetett kegyetlenkedései általános fölháborodást keltettek mindenfelé a művelt nyugaton, különösen Angliában, hol *az osztrák mészáros*-nak nevezték el őt.

A magyar szabadságharcz leverése után az 1850. évben az a gondolata támadt Haynaunak, hogy utazást tesz nyugat Európában s többek közt Londonba is ellátogat. S csakugyan útra kelt s elérkezett Londonba is.

Itt az osztrák ügyvivő – ismervén a hangulatot – óvatosságra intette s többek közt azt ajánlotta neki, hogy beretváltassa le hosszú sárga bajuszát, nehogy felismerjék, de Haynau a tanácsot nem fogadta meg. Egy ideig simán ment minden: Haynau Londonban megjelent nyilvános helyeken is, de nem történt semmi bántódása. Sok idegen fordúl meg Londonban s egygyel több vagy kevesebb sárga bajuszos külföldi nem igen vonta magára a figyelmet.

A londoni látnivalók közt volt ekkortájban Barclay és Perkins máig fönnálló, nagy sörfőzőgyára s Haynau elhatározta, hogy megnézi. És el is ment két kísérővel, két hadsegédével; szeptember 4-én déltájban jelentek meg a sörfőző irodájában, hol a bevett szokás szerint fölszólították, hogy írja be a nevét a látogatók könyvébe ; ez után mind a hárman kimentek az udvarra egy írnok kalauzolása mellett. Két percz múlva az óriási gyár minden munkása és kocsisa már tudta, hogy ki az a nagy bajuszú külföldi ember és összecsődültek a tágas udvaron, hol baljóslatú ostorpattogások, morgások és kifakadások voltak hallhatók mindenfelől. De Haynau nem vette észre a készülődő vihart, míg végre, midőn épen meg akarta nézni az óriás nagyságú híres sörös kádat, tolmácsa figyelmeztette a veszélyre és erre Haynau is tanácsosnak tartotta hátrálni. Meghátrálására azonban vérszemet kaptak a munkások és kocsisok. Legelőszőr egy zsupp szalmát és egy kötés szénát ejtettek reá a padlásról s a munkástömeg erre nagy lármával megrohanta, megdobálták árpával, mindenféle szeméttel, lim-lommal és kezdték páholni söprűkkel, stb. Mindenfelől ordította a tömeg, hogy *Le a mészárossal*. Haynau és társai erre keresztültörtek a haragos embertömegen s kiszaladtak a gyárból, de vesztökre, mert odakünn már mintegy 500 főnyi nép várt reá, többnyire munkások, kőszénhordók, utczai gyerkőczök és még asszonyok is, kik szitkozódva, káromkodva ütötték-verték, letépték kabátját a hátáról és hosszú sárga bajuszánál fogva hurczolták meg végig az úton. A tábornok eszeveszetten futott, míg végre eljutott egy korcsmához, a melynek nyitott ajtaján át bemenekült a házba, a korcsmárosné nagy ámulatára és itt elrejtőzött egy ágy alatt. Legnagyobb szerencséjére a ház ódon szerkezetű volt sok ajtóval s ezért, midőn a tömeg utána nyomúlt s egymásután föltörte az ajtókat, nem akadtak reá. Meg is ölték volna talán, ha a megrémült korcsmárosné nem küldött volna gyorsfutárt a rendőrökért, a kik aztán kiszabadították s a fölizgatott tömeg átkozódásai közt elvitték.

Haynau tábornok rögtön a botrány után elhagyta az angol fővárost. Elutazása előtt köszönetet mondott az angol hatóságoknak a neki nyújtott oltalomért. Ügyét ezután a londoni osztrák követség karolta föl és báró Koller osztrák ügyvivő már szeptember 5-ikén hivatalos jegyzéket intézett Lord Palmerstonhoz, az angol miniszterelnökhöz, azt kérve, hogy indítsa meg a vizsgálatot a gyárban a munkások ellen, a kik a tábornokot megverték.

Tartottak is erre vizsgálatot, de a tetteseket nem lehetett kideríteni. Ezután még sok tinta folyt az eset miatt Bécsben és Londonban, az osztrák kormány ez ügyben az angol kormánynyal több jegyzéket váltott, míg végre is beleuntak a firkálásba. Különben is a dolgot úgy látszik egyik részről se vették valami komolyan, a mint ezt lord Palmeratonnak egyik angol barátjához írt levele is tanusítja, melyben többek közt ezeket mondja:

Koller (az említett osztrák ügyvivő) igen méltányos a Haynau-ügyben és úgy hiszem inkább csak azért feszegeti a dolgot, mivel le akarja csillapítani a kedélyeket az osztrák hadseregben, mintsem azért, hogy maga törődnék valamit Haynauval, ki az osztrák kormány kegyét elvesztette és kit nagyon kárhoztatnak Bécsben is az osztrák társadalomban kegyetlenkedéseiért.

Mondtam is Kollernak, hogy sokkal tanácsosabb volna, ha minden bűnvádi eljárást elkerülnének, mert a vádlottak védelmének érdekében szükséges leendene elbeszélni mindazokat kegyetlenkedéseket, melyeket Haynau Magyarországban és Olaszországban elkövetett, a mi többet ártana neki és Ausztriának, mint a mennyit bármely sörfőzőgyár kocsisai ellen hozott ítélet használhatna.

Így azután apránként csakugyan elaludt s feledésbe ment az egész ügy, a nélkül, hogy Haynau tábornok megveretéseért bármi elégtételt kapott volna.