Tegnap a késődélutáni órákban érkezett le a népügyészségre az igazságügyminisztérium átirata, melynek értelmében a halálra ítélt Imrédy Béla volt miniszterelnökkel szemben az államfő nem gyakorolja a kegyelmezési jogát és az ítélet végrehajtásának szabad folyást enged.

Nyomban ezt követően Imrédy Bélát a Népbíróság Késmárky-tanácsa elé vezették, ahol kihirdették előtte a legfelsőbb elhatározást. Imrédyt ezután visszavezették cellájába, amelyet siralomházzá alakítottak át. Az esti órákban elbúcsúzott hozzátartozóitól, majd papot kért, akivel a hajnali órákig imádkozott.

Ezalatt minden intézkedés megtörtént, hogy a magyar nép igazságos ítéletét végrehajtsák a legfőbb háborús bűnösön. A Markó-utcai fogház Koháry-utcai kisudvarán homokzsákokat állítottak fel, előtte félköralakban vastag homokkal szórták tele a keramitkockákat.

Ma reggel 8 órakor már nagy tömegek várakoztak a Koháry-utcai kapu előtt, hogy bebocsátást nyerjenek a kivégzéshez. A rendőrkordon már jóval előbb felsorakozott, benn az udvarban négyszöget alkotott, amögött helyezkedett el a közönség. Csupán férfiakat bocsátottak be, nők nem lehettek jelen a magyar politikai élet legnagyobb méregkeverőjének kivégzésénél.

Jóval a kitűzött időponton túl érkezett meg a Népbíróság Késmárky elnök vezetése mellett, helyet foglalt a kivégző hellyel szembenálló asztalnál. Megjött Kéry Lajos népügyész. Temesváry György dr. főorvos, továbbá a kerületi előljáróságok és a tisztiorvosi hivatal kiküldöttje.

Már 9 óra felé jár az óramutató, amikor mozgolódás támad: Alföldy László rendőrezredessel az élen megjelenik a kivégző osztag négy fegyveres fogházőr. Néhány pillanat mulva hozzák Imrédyt. Tizenkét fogházőr fogja körül. Hajadonfőtt van, megroggyanó térdekkel áll a Népbíróság elé. A közönség mint egy ember tüntet Imrédy ellen:
- Gyilkos! Gyilkos! – kiáltozások hallatszanak, majd elnémul a tömeg, amikor Késmárky elnök felolvassa még egyszer Imrédy előtt a Népbíróság és a NOT ítéletét. Rövid pár perc alatt végez az elnök, aztán harsány szavakkal fordul a mellette álló Kéry Lajos népügyészhez:
- Az elítéltet átadom a népügyész úrnak ítéletvégrehajtás céljából!....
Imrédy, amíg az ítéletet felolvasták előtte, sárga arccal, mély lélegzeteket véve, lehúnyt szemmel, lehajtott fővel áll.
A következő másodperben az ügyész hangja hallatszik:
- Hajtsák végre az ítéletet!....
A fogházőrök csoportja megfordul, mozdulataikat Imrédy is követi. A szembenálló falhoz vezetik. Arca, ha lehet, még sápadtabb, szájszélei remegnek, szinte vonszolja magát.
A többi pillanatok műve. Az egyik fogházőr egy kendőt vesz ki a zsebéből, Imrédy elé áll, hogy bekösse a szemét. Ebben a pillanatban áll melléje a pap. Imrédy kezét nyujtja, majd kétszer arconcsókölja papját, azután arcát odanyujtja, szemére kötés kerül, azután a pap eltávozik. A másodpercek töredéke alatt már előtte állnak a kivégző osztag emberei, a puskájuk magasba lendül, Alföldy László alezredes katonás vezényszava hallatszik:
- Tűz!....
A puskaropogás pillanatában Imrédy teste a porbahull, elnyúlik a földön. Temesváry György törvényszéki orvos hajol föléje, s nemsokára megállapítja a halál beáltát.
A magyar nép megrontója, akinek oly sok bűn terheli a lelkét, a magyar nép akaratából elvette méltó bűntetését.