Gazdasági ügyek a nemzetgyűlésben
Nagy várakozás kisérte a miniszterelnököt genfi útjára s erről az útról a nemzetgyűlésben tartotta meg beszámolóját. Mindazt megkaptuk, amit kértünk.
A beruházásra húszmillió aranykoronát, az 1926-27. évi költségvetés jóváhagyását s akkorra újabb ötvenmillió beruházási összeget, a nyugdíjasokra nézve pedig megoldási lehetőséget.
Általában véve nem annyira a szorosan vett pénzügyi kérdések kedvező elbirálása a legfontosabb, hanem az, ami ezeknek a nyomában jár, a külföld bizalmának megnövekedése, a barátságos érzéseknek velünk szemben való megerősödése s annak a hitnek a meggyökereztetése, hogy értékes nemzet vagyunk, melynek, mint eddig, úgy ezután is befolyása lesz Középeurópa sorsának intézésére. Bethlen István gróf miniszterelnök nagyhatású beszédéből a reménykedés, bizakodás szava csendült ki minduntalan a magyar jövővel szemben s az megnyugtató számunkra, hogy ez a bizakodás teljesen indokolt s megalapozott.
Bud János pénzügyminiszter az indemnitási javaslattal kapcsolatban a genfi eredmények pénzügyi-közgazdasági vonatkozásait ismertette. Különösen és részletesen a beruházások kérdését tárgyalta, bejelentvén, hogy vasuti vonalakat és utakat kíván a kormány elsősorban építeni, mert a jó közlekedés az előfeltétele az élénk gazdasági életnek.
A mezőgazdasági termények értékesítésének a megszervezése is államérdek, ezért sürgősen kell kiépíteni a közraktárak intézményét, mezőgazdasági hitelt kell nyujtani, iskolákat kell építeni, küzdeni kell a tüdővész ellen, egységes alapokra kívánja fektetni a községi, városi és vármegyei háztartásokat.
A vadvizeket le kell csapolni, az adóterheket összhangba kell hozni s az igazságtalanságokat meg kell szüntetni.
Bőséges tennivaló, sokat felölelő munkaterv s annak betöltését várjuk, mert hiszen ez fogja a magyar gazdasági életet meggyógyítani.
A miniszterelnök és a pénzügyminiszter nagy beszéde volt a politikai hét kimagasló eseménye. Ami magát a nemzetgyűlés munkáját illeti, az indemnitás elfogadásából s rokkantak dijának fölemelését célzó adójavaslat törvényerőre emeléséből állott.
A földmívelésügyi költségvetés letárgyalása után meg kellett szakítani az általános költségvetés tárgyalását, mert ennek törvényerőre emeléséhez már kevés volt az idő. Mivel pedig a jogfolytonosságot be kell tartani, a nemzetgyűlés fölhatalmazást adott a kormánynak három hónapra.
A rokkantak segélyezése a mai gazdasági viszonyoknak nem felel meg.
Ennek fölemeléséről kellett gondoskodni. Mivel a mostani keretek között erre az állam bevételei fedezetet nem nyujtanak, erre a célra külön adót szavazott meg a nemzetgyűlés, mely hasonló a régi hadmentességi adóhoz, de természetesen nem azonos vele. Egyúttal fényes tanubizonyság amellett, hogy a nemzet a rokkantakkal, hadiárvákkal szemben teljesiti kötelességeit s annak még súlyos áldozatok árán is eleget kiván tenni.
Ennek a javaslatnak tárgyalásánál nagy felháborodást keltett a szociáldemokrata Kéthly Anna felszólalása, aki a háborúról beszélve, megtámadta az egyházakat, hogy miért imádkoztak a győzelemért s megtámadta a munkásságot, hogy miért nem tagadta meg az engedelmességet. Ezt a hazafiatlan beszédét mindenki a legnagyobb felháborodással utasította vissza, mert a hazáért mindenki köteles utolsó csepp vérét is áldozni. Ime a szocialisták hazafiassága igy nyilvánul meg.
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!