Sok a nyomorusága és fájdalma a mi idei karácsonyi ünnepünknek, az esztendő legszebb ünnepének a mikor a családi szeretet sugárzik és melegit.

Ünneprontó a nagy szegénység, minden üzletben, vállalkozásban ott a megdermedés szerteszét százezrek keresetnélkülisége. A karácsonyfa tündöklő és meleg körébe sokan nem juthatnak be máskor sem, de most nagyon sokan nem. Ezek száma szokatlanul nagy, s ha valahol, a fővárosban szemlélhető.

Itt már napok óta a jótékonyság, az emberszeretet, az irgalmasság fáradozik, hogy az inség kemény ujjait feltartsa fojtogatásában, a könyeket apassza, és kenyeret varázsoljon elő, a Jézus öt kenyerét, melynek az isteni jótékonyság minden darabját ezer éhező számára tette táplálóvá. A bibliai kenyeret a jószivűség most ujra süti és osztogatja.

Névtelen jótékony emberbarátok kovászával termékenyitve, napok óta osztogatják a fővárosban a kenyeret a szegényeknek. Egy-egy nap tizezer kenyeret is képes az áldozat oltárára vinni. Mennek látni a nyomort és a szivek érzéséből dagadt kenyeret, s magok is oda tesznek egyet, vagy pénzt, nehogy elfogyjon az esdekelt falat.

A jótékonyság a fővárosban meghatóan nagy mérvü lett. Hentesek, pékek, korcsmárosok, kávésok, tejkereskedők, szénkereskedők sietnek a segítség és nyomor enyhítésére; a nap bizonyos óráiban kiosztják adományaikat, karácsony délutánjára pedig száz meg száz helyre hívták a szegényeket, hogy kapnak hurkát, meleg ételt.

A munkanélküliek sokasága ezekben a napokban tüntető körjáratokat tartott a főváros legfényesebb utczáin az Andrássy –uton, a váczi-és koronaherczeg utczákon és csapatosan mutogatták, hogy nincs téli ruhájok, rongyosak, sápadtak.