Dtum
Login with Facebookk
1900 | December

Pénzintézeti reform

A pénzintézeti reformkérdés irodalmában, amely néhány vidéki takarékpénztár bukása óta rengeteg méreteket kezd ölteni, tisztességes helyet foglal el az az irat, amelyet most tett közzé erről a tárgyról Kovács János, a Szabadkai közgazdasági bank főkönyvelője.

 

Tisztességes helyet azért, mert a gyakorlati téren működő szakember reális fölfogása a gondolkodás módjának bizonyos egyszerű józanságával egyesül benne, aminek eredményeként azután olvashatunk a füzetben a pénzintézeti kérdés köréből vett egynehány olyan találó megfigyelést, a részletekbe menő egy pár oly sikerült javaslatot, amelyeket nem adnánk oda nagyon sok, ezen a téren megjelent munkálatért, ahol megtaláltunk mindent, az elmélet és a külföld intézményeinek beható és részletes ismertetést, csak épen egyet nem: a hazai pénzintézeti gyakorlat ismeretét és átértését.


Amikor azonban az újonnan megjelent füzetkének ezeket az előnyös kvalitásait szívesen elismerjük és azt épen ezért minden, a tárgy iránt érdeklődőnek elolvasásra igazán melegen ajánlhatjuk, egyszersmind sajnálattal ki kell azt is jelentenünk, hogy azt a tervet, a melyet ő a pénzintézeti probléma megoldása – egyes helyes részlet-javaslaton kívül előad – célhoz vezetőnek megvalósíthatónak nem tartjuk.


Ez a terv a következő:  Az összes magyar pénzintézetek – bizonyos kivételektől eltekintve – köteleztessenek a „Hazai pénzintézetek központi szövetkezetét” megalakítani és abba belépni úgy, hogy minden pénzintézet saját tőkéjének minden 100.000 koronája után köteles legyen 1 üzletrészt – de összesen legföljebb tizet – jegyezni. A tagok ezenfölül még üzletrészük ötszöröséig szavatolnának. A szövetkezet célja a terv szerint első sorban az lenne, hogy folytatna minden üzletágat, amely csak magyar bank keretében létezik.

Ezenfölül azonban a tervezet ellenőrizné a kötelékébe tartozó pénzintézeteket és ebből a célból jogában állana az intézetek ülésein kiküldötte által résztvenni, azok könyveit revizorok által megtekinteni, bármily könyvelési adatot, információt tőlük bekövetelni, szóval az ellenőrzést a legteljesebb mértékben gyakorolni. A szövetkezeti tagok tartoznának tiszta nyereségük 1-2%-át évenkint a szövetkezetnek beszállitani.

Ebből az alapból az intézet tönkre menése esetén először a szövetkezet követelése lenne biztosítandó, másodsorban azonban fizetési zavarokkal küzdő vagy épen csődszélén álló pénzintézetek megmentése, vagy nyugodt felszámolása válnék igen sok esetben lehetővé azáltal, ha a központi szövetkezet egy tekintélyes, eddig nem ismert összeggel szaporitaná az aktivát.

 

A tervezet továbbá a szövetkezet hatáskörébe utalná azt is, hogy feloszló pénzintézetek záloglevél tartozását a biztositéki alappal, valamint az ezek fedezésére szolgáló jelzálog kölcsönökkel együtt átvegye és addig is, míg megfelelő alkalmas pénzintézet az átvételre nem jelentkezik, tovább kezelje, vagyis a jelzálogkölcsönökre a befizetéseket elfogadja és ebből a záloglevél szelvényeit beváltja a kisorsolást eszközli, a kisorsolt zálogleveleket visszafizeti.

 

Fontos szerepet juttatna csőd esetén is a szövetkezetnek, amely egy kettős bizottság által eszközölné a csődvagyon likvidálását. Végül a szövetkezetre bizná a tervezet az intézetek összes nyugdij alapjainak kezelését és így egy központi nyugdijintézet létesítését.

A legkomolyabb, mert gyakorlatilag kivihető része a tervnek az, amely a szövetkezetnek a tagok ellenőrzésének jogát és hivatását juttatja, ezen a téren tényleg lehetne üdvös eredményt elérni, lehetne olyan szervezetet létre hozni, amely egyfelől biztositaná a pénzintézetek függetlenségét, másfelől lehetővé tenné az intézetek ügyködésének bizonyos ellenőrzését.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Bankrendszer Magyarországon
Lóczy István

A korabeli újságokban gyakran esik szó csődbe ment bankokról, megszökött vagy öngyilkossá lett banktisztviselőkről, és persze károsultakról. Feltűnő ez akkor is, ha tudjuk, hogy a szenzációt a régi olvasók is szerették, és hogy nyilván a bankok többsége azért nem szerepelt a hírekben, mert semmi ilyesmi nem történt velük. De mintha valami mást is jeleznének ezek a cikkek: mintha az emberek jobban féltek volna attól, hogy a bankba tett pénzüket elveszthetik, mint ma. Milyen volt hát dióhéjban az a bankrendszer, amelyről ma kissé elképedten olvassuk ezeket a híreket?

A 19. század végén csak néhány nagyobb bank működött az országban, leginkább a fővárosban. A bankfiókoknak az a sűrűsége, ami ma tapasztalható, teljességgel elképzelhetetlennek tűnt. Nyilván nem is volt erre szükség: a bankok nem a kisemberekért voltak, és a kisemberek sem feltétlenül a bankokra bízták a megtakarításaikat. Jellemzi a helyzetet, hogy amikor a kilencvenes évek végén Kornfeld Zsigmond bárónak, a Hitelbank nagy hatalmú vezérigazgatójának szóvá tették, hogy a bank épületére miért nem írják fel a bank nevét, valami olyasmit felelt, hogy felirat nélkül is mindenkinek illik tudni, hogy az a Hitelbank épülete. Akinek szüksége van a bankra, találjon rá.

Ez a magatartás természetesen hamar megváltozott, és a bankok többsége kénytelen volt az ügyfelek után menni. A nagy változást a fiókhálózatok kiépítése jelentette. Az első fővárosi bankfiókokat az 1890-es években, az első vidékieket inkább már a 20. században, 1902-1905 körül nyitották meg. Ezek a vidéki ügyfeleknek a gyakorlatban általában nem hitellehetőségeket ajánlottak, hanem megtakarításokat, eszerint a hálózatok célja főleg a vidéki források bevonása volt.

Ebben vettek részt a kisebb vidéki takarékpénztárak is. Mivel pénzügyi helyzetüket, alaptőkéjüket nem lehetett a nagybankokéhoz hasonlítani, egy-egy sikkasztás, amelyre az újságok is azonnal lecsaptak, komoly bajokat okozhatott a működésükben.

A 20. század első évtizedében a magyar bankok már külföldi bankfiókok alapításában is részt vesznek, sokszor más európai bankokkal közösen.

Így az 1900-as évre, valamint a körülötte lévő időszakra még a kialakulóban lévő, helyüket és szerepüket kereső és többször újrafogalmazó pénzintézetek voltak a jellemzők.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A régi tőzsdeépület Pesten A Hitelbank épülete
Cikk-ajánló
Színházi apróságok Színházi apróságok
Rátkai naponta fellép a Colosseumban, az óriási sikert aratott...
A karborundum ipari alkalmazása
Az aranycsinálás titkát fürkésző alchimisták meddő törekvéseik...
Szinházi napló Szinházi napló
A szinész-képzés függvénye és még inkább előföltétele: a...
Adótisztviselők kongresszusa Adótisztviselők kongresszusa
Mintegy háromszáz adóhivatali tisztviselő jött össze Budapesten és a...
Lamarck (1744 aug. 1 – 1829 dec. 18.) 2. rész Lamarck (1744 aug. 1 – 1829 dec. 18.) 2. rész
A természeti és természetszabta történelmi törvények rideg eredményén...
Návay a klerikalizmus ellen Návay a klerikalizmus ellen
Csanádmegye törvényhatósága e hó 4-én tárgyalta Debreczen átiratát a...
Nem tudnak semmit a detektiv urak… Nem tudnak semmit a detektiv urak…
Ez ugyan nem áll, mert sok rács mögött busuló kénytelen másképp...
A magánvasutak államositásának halogatása még sok pénzébe kerül az államnak A magánvasutak államositásának halogatása még sok pénzébe kerül az...
Gazdasági és politikai körökben egyre többen foglalkoznak a...
Az uj vámtarifa-tervezet Az uj vámtarifa-tervezet
Az uj vámtarifa-tervezet szerint a gabonaféléknél tetemes vámemelések...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98