Koronával fizethetünk!

1900 | Január

Az osztrák államadósságokat ellenörző bizottság most már beleegyezett a valuta helyreállitására rendelt s felügyelete alatt álló aranynak kiszolgáltatásába, ugy, hogy most már akadálytalanul haladhat előre a valutarendezés müve.

Az átszolgáltatott arany a két állam részéről 112 millió forintot tesz ki, ebből harminczkét millió forint erejéig ezüst forintosokat vesz át a két kormány az osztrák-magyar banktól s ezeket kiveretik ötkoronás ezüstpénzekké, a többi 80 millió forint erejéig aranynyal teljesen fedezett tizkoronás bankjegyeket fognak kibocsátani. A most kezdődő év folytán tehát a még forgalomban lévő 5 frtos és 50 frtos államjegyek el fognak tünni a forgalomból s részint öt koronás ezüstpénzek, részint 10 koronás bankjegyek fognak helyükbe lépni. Új-évtől kezdve most már mindenütt koronákban számitanak.

A valutarendezés előhaladása örvendetes azért is, mivel lerombolja azokat a korlátokat, melyek bennünket a pénzforgalom tekintetében a gazdagabb külső országoktól elválasztanak.

Ha majd nálunk is aranyban, vagy aranyra mindenkor beváltható bankjegyekben fogunk fizetni, akkor könnyebben jön hozzánk a külföldi tőke. Igaz, hogy mostanában annak sem vehetnők hasznát, ha a valutarendezéssel már egészen készen volnánk, mert most az a különleges eset következett be, hogy a gazdag nyugati országokban magasabb kamatja van a pénznek, mint nálunk, holott emberemlékezet óta az ellenkezőt tapasztaltuk. Az angol bank hat perczentre, a német birodalmi bank hét perczentre emelte a kamatlábat, különben pedig Németországban teljesen hitelképes üzletemberek 8-9 perczentet is fizetnek, a mi ott hallatlan dolog.

De ennek az oka nem az, mintha ezek a gazdag országok egyszerre elszegényedtek volna.

Hanem ellenkezőleg az, hogy az ipar és a kereskedés eddig soha sem tapasztalt mértékben fellendült s mindenféle vállalkozásokra még tengerentúli országokba is sok száz millió forint megy ki. Ennek a hatását mi is érezzük, pedig nekünk a nyereséges vállalkozásokban nincs részünk. Sajnos egyelőre nincs arra kilátás, hogy nálunk a pénzviszonyok kedvezöbbé alakuljanak.
Mostanában az a szerencsés ember nálunk, a kinek adóssága nincs s a ki kölcsönre nem is szorul, mert évekig eltarthat, míg a pénzpiac helyzete megjavúl. Addig jó lesz azt az elvet szigoruan követni, hogy ne nyujtózkodjunk tovább, mint a meddig a takaró ér.

Megosztás:

A korona bevezetése Magyarországon

Lóczy István

Új pénz Magyarországon: a korona

A modern gazdaságokban a pénzzel kapcsolatban már nem csak az a fontos, hogy jó sok legyen belőle. Vannak más követelmények is: hogy értékálló legyen, konvertibilis – idegen pénzekre szabadon átváltható – legyen, más országok pénzeihez képest viszonylag állandó legyen az árfolyama.

Amíg a pénzérméket aranyból vagy ezüstből verték, ezek általában stabilak voltak, mindenki mindenhol elfogadta őket. Azután a tömeges áruforgalom és a kisebb egyedi értékű árucikkek piacra kerülése újfajta pénzeket igényelt: ezek voltak a bankjegyek. Egy-egy bankjegy bizonyos mennyiségű nemesfémet jelképezett, és a bankokban lehetett beváltani őket. Később a nemesfémre-váltás egyre inkább csupán elméleti lehetőséggé vált, de elvben a banknak vagy az államnak ügyelnie kellett a papírpénz nemesfém-fedezetének a meglétére.

Ami a koronát illeti, az osztrák ezüstforint megbízhatatlansága miatt kellett bevezetni.
Az ezüstforintot az 1857-58-as valutareform vezette be. Értékét értelemszerűen a benne lévő ezüst értékével kapcsolták össze. Később azonban az ezüstforintot helyettesítő bankjegyeket, majd az állam által kibocsátott államjegyeket is forgalomba hoztak, és ezeket az Osztrák Nemzeti Bank nem volt köteles valódi ezüstforintokra beváltani.

Emiatt ennek a papírpénznek ingadozott az értéke – mármint más országok pénzéhez képest, illetve a papír-forint nem mindig ért ugyanannyit, mint az érme-forint, még az országon belül sem. A nemzetközi elszámolásokban pedig akkor lett igazán baj, amikor 1870 után egyre általánosabbá vált Európában az aranyvaluta-rendszer, vagyis a pénz értékét az aranyhoz képest adták meg. Az így nélkülözhetővé vált ezüsttartalékokat egyszerűen eladták, amelynek következtében az ezüst értéke csökkent.

Ezzel, most már az osztrák pénz vonatkozásában, a korábban is ingatag papírforint mellett az addig stabil ezüstforint értéke is ingadozni kezdett (a papírforinttól azonban továbbra is függetlenül, és attól eltérően), ami komoly problémát jelentett minden nemzetközi pénzügyletben. Meg kell jegyezni, hogy ilyenek voltak azok az esetek is, amikor egy vállalat külföldi megrendelésre gyártott valamit: amikor a gyártást elkezdték, nem lehetett pontosan tudni, mennyit fog érni az a pénz, amit kapni fognak a végén, hiába kötöttek a vevővel pontos megállapodást.

1892-ben hozták létre az új pénzt, a koronát. Egyelőre Ausztriában vezették be. Egyébként a pénzreformok esetében a név cseréje a legkevésbé fontos, ez csak jelzi a változtatásokat. A korona attól volt új, hogy az európai országok többségének a pénzéhez hasonlóan aranyalapra helyezték, tehát az aranyhoz képest állapították meg az értékét, aminek következtében más pénzekhez képest viszonyag állandó volt az árfolyama (az átváltási aránya). Természetesen az ilyesmi nem kizárólag elhatározás kérdése: meg kell lenni hozzá a fedezetnek is, azaz magának az aranynak.

Az új pénz bevezetésével a Monarchia az aranyvalutával rendelkező országok közé került, ami nemzetközi tekintélyét is erősítette.

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!