Ritkán esik meg, hogy egy színművész fölléptének politikai jelentősége is legyen, a mint ezt Sorma Ágnesnek, a berlini "Deutsches Theater" művésznőjének a közelebbi napokban történt párisi föllépteinél látjuk.

Egy negyedszázad óta mindenki lehetetlennek hitte volna, a franczia és a német nemzet érzelmeinek feszültsége miatt, hogy német színész, vagy színésznő német társulattal német nyelvű előadásokat tarthasson a franczia fővárosban, sőt mi több, hogy rokonszenvre és tetszésre találjon. És Sorma Ágnes elérte ezt s ezért nem csoda, ha párisi föllépteit inkább politikai eseménynek tekintette az egész világ közvéleménye.

Fő része van ebben kétségkívül a párisi világkiállításra való készülődésnek, melyre való tekintetből még azok a francziák is mérsékelték érzelmeiket, a kik különben minden alkalommal kitüntetik a németek iránti ellenszenvüket. S része volt ennek az estnek a német császár ama elhatározásának nyilvánosságra hozatalában is, hogy meg fogja látogatni a kiállítást s a francziák fővárosát. Sorma Ágnes különben egyike a német színpad legkitűnőbb drámai művésznőinek. Mikor Németországban híre ment tervének, buzdító táviratokat s leveleket kapott az ország minden részéből.

Karácsony másodnapján lépett föl először Sarah Bernhardt színházában, a "Theater de la Renaissance"-ban, Ibsen "Nóráját" játszotta s az előadást másnap, deczember 27-én megismételte. Mind a két előadás telt házban, fényes előkelő közönség előtt folyt le. Ott volt többek között az egész diplomácziai kar. A franczia politikai, irodalmi és művészi körök is nagy számban jelentek meg, nem különben a Párisban lakó németek.

A politikai gyűlölség által szétválasztott nemzeteket legkönnyebben a tudomány és művészet közös eszményei s törekvései hozhatják közelebb egymáshoz s így Sorma Ágnes felléptét örömmel üdvözölheti mindenki, a ki kívánatosnak tartja, hogy a művelődésben első rendű szerepet játszó két nemzet; a német és a franczia, közös erővel haladjon az emberiség nagy czéljai felé.