Dtum
Login with Facebookk
1900 | Október

Egy-két szó az angol egyetemi életről

Midőn egy évvel ezelőtt angliai tanulmányutamra készültem, magyar, német és angol könyvekből és lexikonokból, útleírásokból meg etnografiai munkákból iparkodtam az angol nemzetet és országot megismerni; lépten-nyomon olyan adatokra és jellemzésekre akadtam, a melyeket az illető szerző tulzásainak tartottam.

 

Mióta azonban saját személyes élményeimmel és megfigyeléseimmel bővültek az informáczóim, azóta sokszor kellett magamban bocsánatot kérnem azoktól az íróktól, a kiknek jellemzéseit annak idején a látszólagos különösségek és szertelenségek alapján kétségbe vontam.


Nagyon sokszor én is elbizakodottságnak és pöffeszkedésnek találtam azt az öntudatot, a mely más nemzetek lenézésében és ócsárlásában is nem egyszer megnyilatkozik. Egészen művelt, világlátott emberek hozzájuk nem méltó kicsinyléssel nyilatkoztak előttem nagy és poliglott társaságban a kontinens katonai- és iskolaközelezettségéről, fitymálták gazdaságunkat, törvényeinket, intézményeinket, szokásainkat, egész műveltségünket, tudományunkat, művészeteinket.


Köztudatként él e nemzetben, hogy csak Angliában tudnak öltözködni, csak ott tudják, mi a tisztaság, más nemzetnek ott kellene megtanulnia az illendőséget; úszni, evezni, vívni, lovagolni, bicziklizni, labdázni, sőt még enni is csak az angolok tudnak igazán; az angol nyelv szépsége, a művészek és tudósok genieje, az orvosok és mechanikusok ügyessége fölötte áll – szerintük – minden összehasonlításnak. És ezek mind nem a fiatal, éretlen diákok kérkedései, hanem meglett emberek érvekkel támogatott komoly állításai.


Ez alkalommal csak az angol, különösen pedig az oxfordi és cambridgei egyetemi nevelésről óhajtanék egyet-mást elmondani, a mely nevelés szintén élesen különbözik a kontinens egyetemi életétől.


Az egész angol, de kiváltképen az oxfordi és cambridgei egyetemi életet, a túlhajtott testi nevelés mellett a collegiumi és a tutori rendszer jellemzi. S ez a rendszer merő ellentéte a kontinens rendszerének, a mely az egyetemi polgárnál annyi önállóságot, érettséget és ítélőképességet feltételez, hogy gyámkodás nélkül is képes el- és berendezni egyetemi életét és tanulmányait.

 

Oxfordban és Cambridgeben azonban a diák, a ki 2-3 évig köteles collegiumban lakni, jelentkezésénél csak azt mondja meg, mire készül, milyen szaktárgyat választ. Hogy kit és hány órában hallgat, azt a tutor határozza meg. Minden egyes diáknak meg van a maga tutora. Ezzel tanul, ennek szolgáltat hetenkint 1-2 írásbeli dolgozatot vagy a hallott előadásokról, vagy a szerinte meghatározandó, de a diák szakmájába vágó tárgyról. Ezeknek a dolgozatoknak az alapján ítélik meg a diákot, állítanak ki nekik nem nagy fontosságú bizonyítványt s a szóbeli vizsgálat a ritkaságok közé tartozik. Az esztendő három trimesterre van felosztva s ezek mindegyike 8-8 hétig tart.

 

A tanulók száma 2000-3000 között váltakozik s ezek majdnem mind collegiumban laknak. A collegiumoknak egy főnöke és több, ennek alárendelt tanára van. Minden collegiumban csak egy tanterem – a mely csudálatosképen egyszersmind ebédlőül szolgál, - mert a diákok úgy vannak beosztva, hogy ugyanabban a collegiumban laknak, a melyben csekély számú óráikat hallgatják.

 

Nem is volna lehetséges a mi értelmünkben 20-25 órát hallgatni, mert a collegiumok habár nem is messze, de mégis annyira vannak egymástól, hogy öt percz alatt a leggyorsabb rohanással is alig lehet eljutni egyiktől a másikig. Angliában t. i. nincs 10-15 perczes szünet. Rövid és szigoruan megtartott öt percz után következik a másik óra.

 

Minden órában nagyon változik a hallgatóság, mert Oxfordban és Cambridgeben a diákok heti négy órával kezdik és 12-vel végzik a hallgatást. Nincs, nem volt és nem is lesz rá eset, hogy ennél többet hallgassanak. A tanárok egyszerűen nem engednék meg, mert szellemileg talán magasabbra jutnának, de gyenge ifjakat nevelnének Albionnak, a mely végre elcsenevészesedésre vezethetne.

 

S annyi bizonyos, hogy az angol diák és férfi bámulatosan edzett. Angliában nem igen van téli kabát, a szobák állandóan hűvösek, mert a kandallók nem adnak elég meleget. Sehol nincs 13 foknál melegebb. A tantermek is hidegek, állandó légvonat van bennük, mert köröskörül mindig nyitva vannak az ablakok. Az angolnak nem árt a huzat. Csekélynek, talán nevetségesnek, de annál jellemzőbbnek tűnhetik fel a következő kis megfigyelés, a melyet egy szeles, zivataros, téli reggelen tettem. Nyitva voltak az ablakok a tanteremben s a szél lengette és lefujta a papirokat az asztalokról. A világ minden nemzetének a fia hasonló esetben becsukta volna az ablakokat, legalább az egyik oldalon, s az ánglius tintatartókat és nehezékeket rakott a papírokra, írt és hallgatott tovább.


Anglia egész nevelési rendszerében semmi kötelezőt nem ismer: azonban a sport az egyetemi ifjuságra nézve kötelező, úgy, hogy kiki tartozik egy sportnemet választani s arra tanítják őket. Az egyetemi, illetve collegiumi ifjuságnál a sporton kívül az étkezésre óriási gondot fordítanak. A reggelit a szobájukban külön-külön szolgálják fel nekik s minden reggel igen gazdag étlap áll rendelkezésükre; választhatnak thea, kávé és csokoládé között, a mihez mindig kapnak sonkát, tojást, vajat, halakat, kolbászokat, gyümölcsízeket és édességeket. Többször voltam meghíva ilyen egész közönséges, mindennapi diákreggelire s bátran állíthatom, hogy nálunk a legvagyonosabb urak nem élnek jobban. Az angol diákot egészségi szempontból szoktatják a gazdag reggelihez, mert a test éjszaka feldolgozta az este magához vett táplálékot s különben is szellemi foglalkozásnak néznek eléje s erre erőt kell gyűjteni.

 

A második reggeli (lunch) már egyszerűbb és ennél csak arról gondoskodnak, hogy a test ne egyoldalulag tápláltassék, ezért egy hús ételt és egy puddingot adnak rendesen 1-2 óra között. Ez azért is kevesebb, mint a reggeli, mert a lunch után következik a testgyakorlat. Ezután egyszerre nagyon megváltozik az utcza képe. Az egész egyetemi ifjuság seregestől tódul a sport különböző nemeihez.


Délután 2-5 között gyakorolják és készítik magukat elő a minden trimester végén tartandó különböző versenyekre s erről nem hiányozhatik a diák; a tudományok tanuságtételével; a vizsgálatokkal ellenben senki sem törődik, legkevésbé maga a diák. Leírás után nem lehet azt az életet elképzelni, a mely Oxforban és Cambridgeben az ember elé tárul a folyón. Az egész folyó mentén az egyes collegiumok színeivel és czimerével díszített hajóalakú pavillonok állanak a vizen. Ezek mindegyikében hallatlan fénynyel berendezett olvasó és nyugvótermek, meg öltöző szobák vannak.

 

Az evezés után módjában áll a felhevült és fáradt diáknak magát itt pihenni ki, olvasni, levelezéseit elvégezni, vagy ha tetszik, mindjárt ott átöltözni. Ezt az átöltözést azonban mindenkor fürdésnek kell megelőznie. Ha haza akar menni a diák, szaladnia kell, nehogy meghüljön. S az igazán szép látvány, mikor négyesével gyönyörűen begyakorolt lépésekkel futnak haza.

 

Otthon megfürödnek, átöltöznek s szobájukba kapják a theát. Csak este ebédelnek közösen, még pedig estélyi öltözékben, frakkot húznak és fehér nyakkendőt kötnek. Magától értetődik, hogy az ebéd hasonlóképpen megfelel a reggeli gazdagságának. Az úszáson, evezésen, víváson kívül, mint tudva van, a tenisz és a labdarugás (football) van legjobban elterjedve.


Minden collegiumnak 3-15 acres között váltakozó paradicsomi kertje van s mindezeken kívül egy 25 acres területű University park szolgál versenytérül az ifjuságnak. Az egész park köröskörül fákkal, cserjékkel van beültetve, padokkal van ellátva, hol a közönség sétálhat és nézheti a versenyeket. Középen van az a gyepes terület, melynek üdesége puhasága vetekedhetik a legpuhább bársonynyal vagy szőnyeggel. Ennek a térnek is naponkint igen érdekesen változik a kinézete, hat kertész gondoskodik a rendben tartásáról. Ezek naponkint megkapják a rendeletet, hogy mekkora területen, melyik collegium és milyen versenyt tart.

 

Kora reggel aztán megindul ebben az értelemben a munka. A kertészlegények kimérik az egyes versenyekhez szükséges területeket s erre a czélra alkalmazott kis talicskát tolnak körül, melynek kerekét egy apparátus állandóan fehér festékkel nedvesíti. Ezzel körül rajzolják a versenyzők területét. Külső kordonul, póznákon az illető collegiumok szineit viselő zászlókat vernek le s ott állhat a nézőközönség. Gyönyörű látvány már maga az elrendezés. És a sohasem hiányzó közönség, a mint a lobogókat látja, mindjárt tudja, melyik collegiumok küzdenek egymással. A mint vége van a versenyeknek, rögtön rohannak a munkások, gereblyéznek, hengereznek, gyepszínnel látják el és tömik be a támadt gödröket s másnap reggel már felfrissülve és hibátlanul várja a gyep a versenyzőket.


Különösen nagy odaadással készülnek Oxfordban és Cambridgeben a minden tavaszszal küzdendő versenyekre. Hihetetlen e két ősi városnak (a sport terén) szakadatlan versengése. Mindkettő magasztos tradicziók nemesítő légkörében él s a világért sem mondana le a küzdelemről. 2-3 héttel a verseny előtt valósággal dédelgetik a versenyzőket. Igy például csak húst és tojásfélét – mint a mi erősít – esznek, a tésztát, - mely hízlal és nem ad erőt – theát megvonják tőlük, fürösztik, massirozzák őket és szinte eltiltják a szellemi munkától.

 

Erre a tilalomra pedig nem igen van szükség, mert a tanulók nem igen erőltetik meg magukat ebben az értelemben. A sport őrült tulságba viteléből származott súlyos, gyakran egész életre szóló betegségekről, megnyomorodásokról és halálesetekről beszél az oxfordi és cambridgei egyetemi krónika, de szellemi túlerőltetésre még nem igen volt eset.


Sajátságosnak tetszhetik a tisztelt olvasó előtt, hogy angol egyetemi életről szóló czikkem, nem lett egyéb mint csevegés a sportról. Az angol egyetemi életnek azonban ez a fő jellemvonása. Hogy a tudomány mennyire másodrendű szerepet játszik a az oxfordi és cambridgei egyetemen.

 

Méltóztassék megítélni abból, hogy például Oxfordban a téli trimester elején hirdetve volt „ Liederdichter des XII. und XIII. Jahrhunderts” czímű német irodalmi előadás, a melyet nem lehetett megtartani, mert a 2000 hallgató közül senki nem jelentkezett reá. Egy másik tanár Schiller „Jungfrau von Orleans”-ját volt tárgyandó s arra ketten voltak kíváncsiak. Az angol ifjuság színe-java nem érdeklődött, nem törődött a német irodalommal!

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Az Oxfordi egyetem Az oxford-cambridge evezős verseny
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98