A Budapesti Korcsolyázó Egylet és Kresz Géza
A mentőegyesület a napokban elhalt igazgatójáról kevesen tudják, hogy a nemes czélú egyesületen kívül a budapesti korcsolyázó-egylet is neki köszönheti megalakulását. Az azóta rendkívül kifejlődött egylet hálával is emlékezett meg alapítójáról, ravatalára pompás babérkoszorút helyezett, arczképét pedig a nagy korcsolya-palota díszterme számára lefesteti.
Hogy miként sikerült a korcsolyázó-egyletet létrehozni s mennyi mindenféle nehézséggel kellett megküzdeni, míg végre az intézmény megszületett, ép oly érdekesen, mint kedélyes hangon irta volna le a megboldogúlt Kresz Géza is egylet 1894-ik évi jelentésében, a melyet most időszerűnek tartunk itt megismertetni.
*Tudomásomra jutván, hogy Bécsben korcsolyázó-egylet van alakulóban, felutaztam a császárvárosba, hogy ott a dolgot tanúlmányozzam s onnan három nap időzés útán visszatérve, magammal hoztam a bécsi egylet alapszabályit. Meggyőződve, hogy hasonló egyletekre nekünk is szükségünk van, ifjúságunk testi fejlesztése és edzése végett, lefordítottam a magammal hozott alapszabályokat, de ezzel még ugyan messze voltam az egylet megalakúlásától.
A lapokban értekezlet tartására közzétett felhívásomra senki sem keresett fel, talpra állottam tehát, felkerestem barátaimat, ismerőseimet, s iparkodtam bennük az egylet iránt érdeklődést ébreszteni. Sikerült is dr. Vajda Adolf, Jezovich Kornél és Strihó Gyula urak segítségével a *Korona* kávéház egyik helyiségében néhány barátunkkal az első értekezletet megtartani, melynek eredménye az lett, hogy újabb felhívást bocsátunk közre napilapokban, de még erre is csak alig 15 előitélet nélküli ifjú jött el.
Nálunk a korcsolyázás még akkortájt nem volt divatos szórakozás, sőt az orvosoknál és az előkelőbb körökben egyenesen ellenszenvvel találkozott az eszme. Amazok az egészségre károsnak tartották, emezek pedig az hölgyekre nézve illetlennek mondták azt.
Végre 1869. deczember 2-án sikerült az egyletet megalakítanunk. De most azzal az ellenszenvvel kellett megküzdenünk, hogy az egylet működését is megkezdhesse.
A korcsolyázást nehányan megkezdvén, a nézők között észre vettük boldogúlt báró Eötvös József két fiatal, bájos leánykáját, a kik mintha nagy érdeklődéssel kísérték volna ezt az új sportot. Felkerestük tehát az előkelő világ ezen egyik legelőkelőbb családját, s arra kértük, hogy a szülők engedjék a hölgyeket a jégre necsak nézőkül, hanem a korcsolyázás megtanúlására is.
A báróné ellene volt s a házi orvos is, mint az egészséget veszélyeztető dolgot, ellenezte. Csak mikor báró Eötvös kijelentette, hogy lehet az egészségre a tiszta levegőben való mozgás ártalmas, sőt az az egészségnek a javára szolgálhat, - akkor engedtetett meg az ifjú báró kisasszonyoknak a korcsolyázás megkezdése. Ezzel aztán megvolt nyerve a játszmánk.
Pár nap alatt egy egész kis sereg szebbnél szebb fiatal hölgy hidegtől rózsássá pirult vidám mosolygó arcza avatta a jégsportot a legkedveltebb sportok közé. Újabb baj volt azonban az hogy a tó jegén, a melyet mi akkoron csakúgy önhatalmúlag foglaltunk el, ott lábatlankodott a sok gyerek félkorcsolyán, meg korcsolya nélkül közöttük s nem volt jogunk őket eltávolítani, a mi nem egy kellemetlenséget szült, de meg a jeget ápolni is kellett.
Elkülönített helyről kellett tehát gondoskodnunk, a mi ismét nagy nehézséggel járt, mert a télre-nyárra bérbe volt adva. Sok utánjárással, a mi boldogúlt Thaisz Elek akkori főkapitány volt nagy segítésünkre, végre sikerült kieszközölni a polgármesternél egy elkülönített jégpálya átengedését, ugyanazt, a mely ma is pályául szolgál.
Sok bajjal járt az alapszabályoknak a mi viszonyainkhoz való alkalmazása, a legnagyobb nehézség azonban a pénzhiány volt.
Az első fabódét a hét alapító összerakott forintocskáiból állították fel, fiatal legények, orvosnövendékek, jogászok voltunk, s nagy lett az öröm ezen haladás felett. Sok küzdelem árán végre sikerült az alakuló gyűlésig eljutnunk.
Azon boldogult Keve Józsefet kértem fel az egylet vezetésére; magam egy évre visszavonultam, de rábírtam bátyámat, Kresz Aladár építészt, hogy az egyletet el ne hagyja. Egy évi távolmaradás után aztán ismét hozzáláttam az egylet ügyeihez. A Kristóf-téren a *Kristófhoz* czimzett gyógyszertár felett korcsolya-kiállítást rendeztem s ekkor tünt fel először Budapesten a világ minden részéből beküldött minta-korcsolyák között az itt mai napig is legelterjedtebb korcsolya : Halifax.
Rendeztünk aztán korcsolya versenyeket, nagy tea- és bécsi-virsli ozsonnákat a jégen, a melyeket, az ujság ingerével hatva, igen kedvelt mulatságok lettek. A zenét egy nagy kintorna szolgáltatta, melyet gróf Andrássy Manóné adott kölcsön az egyletnek. Hogy embert tartsunk hozzá, arra pénzünk nem volt; a választmányi tagok hajtották tehát felváltva, no meg az egylet vállalkozóbb tagjai. Nem sokára azonban olyan kapós tisztséggé nőtt a kintorna-hajtás, hogy mi választmányi tagok felmentettünk alóla.
Melegedő szobáink nem voltak. A mamák meg a garde des damesok hát jól beburkolva üldögéltek a faszánokon s a korcsolyakötők gondoskodtak arról, hogy nagyon meg ne fázzanak, oly módon, hogy faszénparázszsal megrakott agyag-edényeket helyeztek el a talpas szánokon.
Majd felrándultunk Bécsbe, az ott tartott első nagy jelmezes jégünnepélyre, s ott tanulmányoztuk a Bach N. bécsi ügyvéd, egyleti elnök szives kalauzolása mellett a jégpálya ápolását.
Ha elgondolom, hogy annak előtte, télvíz idején, mennyire üres volt a városliget, hogy csak ritkán , elvétve lehetett egy-egy magányos fogatot, vagy bérkocsit látni s látom, hogy most hány ember hullámzik ott az ünnepen, köznapon, s hogy százai a bérkocsiknak robognak fel s alá reggeltől késő éjjelig, - méltó büszkeséggel vélek visszatekinteni akkori fáradozásaimra s fent említett osztályos társaim buzgólkodására. Az azóta lefolyt 31 év alatt a jégsport elsőrangu sporttá fejlődött, mely a mellett, hogy a legolcsóbb, az egészségre a legjobb hatással van, a test erősítése és edzése tekintetében pedig páratlan.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!