Mialatt Németországban vegyes érzelmekkel ünneplik Waldersee tábornagynak többé-kevésbé dicsőitett sikereit, melyeket Khinában a harcztéren és diplomácziai vetélkedések mezején szerzett: addig Angliában nem csekély megütközéssel kérdik a politikusok, vajjon a boerok ellen folytatott irtóháború legkedvezőbb kimenetele fölér-e azzal a veszteséggel, mely Anglia tekintélyét erkölcsileg s politikailag Khinában sujtotta?

Csak Oroszország örvend a mennyei birodalomban beállott fordulatnak. Az orosz sajtó ujjong és gunyosan hirdeti Anglia vereségét, a melyet felsülésnek mond. Sőt az orosz lapok világosan czélzásokat tesznek arra, hogy a délafrikai háború meginditásához Oroszország óvakodott kedvétvenni Angliának, s idejekorán megszállta az orosz határt Mandsuriánál, aztán az egész khinai bonyodalom alatt uralkodott a helyzet fölött, Mandsuriát pedig elfoglalta.

Anglia nagyon tiltakozott, mikor az orosz kormány szerződést kötött a khinai császárral Mandsuria további megszállására. A szerződés aláirását ellenezte. Oroszország tehát uj szerződést kötött, a mely szerint Mandsuria most már végleg az övé, és a mely biztositja a khinai kormányt Japán támadása ellen, vagyis oltalmazó szárnyai alá veszi Khinát.

A khinai csapatok már kezdenek kivonulni Mandsuriából, a hol 50,000 orosz katona tartja megszállva a városokat, 200,000 pedig a határon, az Amur partján áll készen; holott az orosz hajóhad Vladivosztokból Port-Arturig elfoglalta az uralmat a tengeren. Az orosz lapok még azt is hozzá teszik, hogy mindez Francziaország és Németország közreműködésével történt. Most hát Anglia a dél-afrikai irtóháborúval akarja helyre állítani eljátszott tekintélyét.