Széll miniszterelnök, miután pénteken az ország nagy számú főméltóságaival együtt jelen volt Szilágyi Dezső temetésén, vasárnap Ischlbe utazott a királyhoz. Magyarázata nem szorúl, hogy az úgynevezett folyó ügyeken kivűl egész sora a fontosabb ügyeknek teszi szükségessé, hogy a magyar kormány feje személyesen tegyen előterjesztést az uralkodónak.

A belkormányzat terén igen sok fontos ügy veszi igénybe a kormány gondoskodását. Ilyen a felvidéki pánszláv izgatók aknamunkája, melynek tüneteivel újabb időben – mintegy hálából a tetemes áldozatokkal meginditott rutén-segitésért – az orosz-görög katholikus papság körében sűrűn találkozunk.

Eddig nálunk rutén-kérdés szerencsére nem volt. Az elhagyatott rutén nép érdekében hozott áldozataink fejében még megérjük, hogy ez is lesz. Pedgi hát tagadhatatlan, hogy nem egy vidéke van az országnak, a hol a magyarok ép úgy rászorulnának a korány istápolására, mint a ruténség.

Csak a székelység állapotára utalunk, mely nagy szegénysége következtében tömegesen vándorol Oláhországba, itthon maradó része pedig pusztul és züllik, a mi sok helyütt az eloláhosodást vonja maga után. Ideje volna már, hogy a sanyarú viszonyok közt levő magyar vidékek érdekében is hasonló segitési tevékenységet inditsanak meg, a minő Beregmegye éjszaki részén a szegény rutén (orosz) népség érdekében megindult.

Első dolga a magyar kormánynak mégis csak az államalkotó magyar faj izmositása volna. Ha a magyarság szaporodik és vagyonosodik, akkor magától megoldódik a nemzetiségi kérdés. Minden nemzetiségi izgágáskodás meglapúl, ha erősek vagyunk, ellenben lábrakap és nekibátorodik, ha a magyart gyengének tudja.