Kenyérosztás a fővárosban

1901 | Január

Régóta nem volt már országszerte, de kivált a fővárosban oly nagy és általános az inség, mint a mostani télen. A gazdasági életre járó rossz idő, az ipari vállalatok pangása és sok már egyéb ok kivette a betevő falatot sok ezerek szájából, a kik eddig becsületes, nehéz munkával keresték mindennapi kenyerüket, most azonban kereset hiján védtelenűl vannak kitéve az éhségnek s a szokatalanul zord téli hidegnek. A külvárosok szegényes házai megteltek nyomorusággal, a jobb móduak lakásaiban úgyszólván egymásnak adták a kilincset a bármiféle munkáért könyörgő férfiak, kolduló asszonyok és gyermekek.

Oly általános és nagy mértékű lett már a tél elején a baj, hogy a hatóságnak és a társadalomnak vállvetve kellett egyesítenie erejét enyhítésére. Örvendetesen jellemzi fővárosunk társadalmát, hogy e tekintetben meg is felelt nemes feladatának. Megindult az adakozás mindenfelé, magánosok pénzt áldoztak, kereskedők, iparosok áruikat ajánlották fel e czélra s kivált a krácsonyi ünnepek táján oly bőséggel buzgott a jótékonyság forrása, hogy kevés szegény maradt az ünnepeken eledel nélkűl.

Ez a mozgalom adott egy szép és nemes intézménynek is életet, az ingyenes kenyérosztó helynek. Névtelen, kilétüket titkoló emberbarátok boltot nyitottak a Podmaniczky-utczában, a hol naphosszat mindenki kap egy karéj kenyeeret, a ki kér. A meglehetős tágas helyiségben állvánnyal elkerített helyen nők foglalatoskodnak, szedik le a falak melletti polczokon s a padlón kosarakban fölhalmozott kenyeret, felvagdalják karéjokba s kiosztanak annyit, a mennyi kéz nyúl feléjük. Nem nézik, kicsoda, miféle, nem nézik azt sem, volt-e már ma itt, csak azt nézik, hogy kéri a kenyeret, tehát rá van szorúlva. Sőt a ki odahaza levő családjára hivatkozik, többet is kap egy karéjnál. S mindez oly egyszerűséggel történik, annyira hivalkodás és a szűkőlködők megalázása nélkűl, a kenyérosztó nők oly jó kedvvel végzik munkájukat, oly szívélyesen bánnak a szegényekkel, hogy a jótétemény kétszeres értéket nyer ezáltal.

Ez jelenleg a főváros egyik legkeresettebb boltja.

Reggeltől estig – a déli szünórákat kivéve – folyton tele van az emberi nyomoruság legváltozatosabb alakjaival. Öreg, nélkülözésekkel telt életben elaszott anyókák közé apró gyermekek keverednek s dideregve emelgetik kis kezüket a kenyér után, majd férfiak, idősebbek és fiatalabbak, egészségesek és nyomorékok lépnek be: az egyiknek arczán, lesütött szemén a szégyenkezés és szomoruság látszik, a másikon az elszánt kétségbeesés, vagy a komor dacz. Néha-néha egy jobb időkre emlékeztető, urias formájú ruhába öltözött alak, férfi vagy nő is megjelenik, szégyenkezve rejti el a kapott kenyeret és siet el a helyről. Gyakran megfordulnak a boltban úri hölgyek és urak is kiváncsiságtól, vagy részvét-küldte érdeklődéstől vezetve, - ezek számára valók a falakra erősített, adakozásra felhívó perselyek. Nem is igen állja meg senki közülük, hogy tehetségéhez képest ne dobjon valamit beléjük.

De nemcsak a legkeresettebb boltok egyike ez, hanem egyuttal a legcsöndesebbek egyike is. Mert ez a sok éhségtől elgyötört szegény ember mind csöndben várja meg sorját, s a míg a kapott kenyeret megeszi is, alig beszél valamit. Egy-egy köszönő szó ha hallatszik; a mi beszédünk van egymással, azt halkan, suttogva végzik. Alig akad egy-egy békétlenkedő. A rendőrség az első napokban zavaroktól tartott s odaállított egy embert, de ez intézkedés fölöslegesnek bizonyúlt, mert rendzavarás az egész idő alatt nem fordúlt elő. Pedig hogy mekkora volt a forgalom, mutatja az, hogy alig volt nap, a mikor a kiosztott karéj kenyerek száma meg ne közelítette volna a tízezret, olyan azonban nem egy volt, a mikor ezt a számot jóval meghaladta.

A nemes czélú intézményt mindenfelé nagy rokonszenvvel fogadták a társadalom széles körei, s alig múlik el nap, hogy kisebb-nagyobb adományok ne érkeznének e czélra akár a hirlapokhoz, akár közvetlenül a kenyérosztó intézethez. A legnagyobb siker azonban annak a sok ezer nyomorgó embernek a hálája, a mellyel arra a jótéteményre gondol, melyben legnagyobb insége idején részesült.