Földalatti átjárók Budapesten

1901 | Július

A fővárosnak a legszélesebb és leghosszabb útvonalain oly nagy a forgalom, hogy a gyalog közlekedő közönség csak hosszas várakozás után és nagy óvatossággal tud egyik oldalról a másik oldalra átjutni, a mi nagy időveszteség és még veszedelmet is rejt magában.

A városi tanács tehát elhatározta, hogy földalatti átjárókat építtet egyelőre a következő helyeken: az Andrássy-útnak a Váczi-körút és a Fürdő-útczai torkolatánál, a Kerepesi-útnak a Népszínház melletti részén, a hol a villamos és kocsiforgalom miatt néha perczekig sem lehet egyik oldalról a másikra jutni, végűl a Stefánia-útnak a városligeti körönddel szemben fekvő részén.

A tanács utasította a mérnöki hivatalt, hogy dolgozzon ki részletes terveket és költségvetést. Budapest az első város Európában, a mely földalatti átjárókat épít.

Megosztás:

Gyalogos-aluljárók Budapesten

Kántor Judit

Budapesten 1870-től működött a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, legfőbb feladata a város rendezési tervének kialakítása volt.

A rendezési terv alapkoncepciója: „a lakosszáma ellenére kisvárosias jellegű helyett modern nagyváros kialakítása, világos közlekedési hálózattal, körutakkal, sugárutakkal, hidakkal, impozáns palotákkal.”

A Sugárút ennek részeként épült meg, széles (ma négysávos) úttesttel, fasoros elválasztó promenáddal, kétoldalt „szervizutakkal”. Vonalvezetése nyílegyenes, két tér tagolja. Végpontja a Városliget, kedvelt szórakozóhely s majdan az ezeréves magyar államiság megünneplésére létrehozott kiállítás színhelye. Az utat 1876-ban nyitották meg, 1885-ben a létrejöttét lelkesen szorgalmazó Andrássy Gyula grófról nevezték el (napjainkban, sok névváltoztatás után, ismét ez a neve).

"Ezen a helyen akkora a veszedelem, hogy nem lehet segíteni rajta azzal, hogy lovas rendőrt állítunk oda, mert az az egy lovas rendőr tehetetlen a sok villamossal, kocsival, biciklivel, automobillal meg gyalogjáróval szemben" – írta a korabeli sajtó.

Az újságíró lelkesedése ellenére mégsem ez volt Budapest első gyalogos aluljárója, hanem a nyugati pályaudvar sínjei alatt, 1847-ben elkészült „Hosszú lyuk”. Azért nevezték így, mert szinte végtelennek tűnően hosszú és szűk volt.

Ezután épült gyalogos aluljáró a Hűvösvölgyi villamos végállomásánál és a Duna-parti viadukt alatt és a Duna-hidak hídfőinél.

Az új létesítményekről lelkesen számoltak be az újságok: "Budapest föld alatti csodája ez, hol az ember a 35°-os nyári melegben fázni fog, ahol a kiizzadt fővárosiak szívesen fognak nyaralni". Sajnos, tévedett.

Ma már 52 nagy gyalogos aluljáró van a fővárosban.

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!