A belügyminiszterium költségvetésének tárgyalása alkalmával szóba került közigazgatásunk javitása is.

Hogy erre nagy szükség van, arra nézve alig van eltérés a többség és az ellenzék közt, de a javitás eszközeit nem egészen egy irányban keresik. A kormány és pártja a közigazgatás államositásában keresi az orvoslást, az ellenzék pedig inkább a pártatlanság hiányában. A protekcziós és különféle visszaélések elharapódzásában látja a bajok okát. A közigazgatási állapot egyre türhetetlenebb lett, a kormány azon van, hogy addig is, míg az államositás keresztülvihető lenne, meg kell tenni minden részletes javitást, a mi a mostani keretben létesithető.

Ennek következményei azok a javitások, melyek a közegészségügy, a lelenczügy terén, valamint a hivatalos eljárás egyszerüsitése érdekében történtek, vagy épen folyamatban vannak. A lefolyt vitákból kitünt, hogy a Ház egészben véve ezt az eljárási módszert helyesli Széll Kálmán beszéde, melyben álláspontját kifejtette s megyben többek közt hat állami lelenczháznak épitését is bejelentette, majdnem osztatlan tetszésben részesült.

Egy másik, hasonló fontosságú kérdésben, a parlamenti reform kérdésében mit látunk? Azt látjuk, hogy ez a kérdés az alkotmány helyreállitása, tehát harminczhárom év óta soha még csak behatóbb és alaposabb megvitatás tárgya sem volt. Ez a kérdés valóban összes nagy kérdéseink közt az, mely legkevésbé van előkészitve a megoldásra, a mi pedig, ha hibásan történnék, végzetes következményeket vonhatna maga után. A mily káros volna, hogy a választási törvényen elhamarkodva mélyebbre ható változásoktörténjenek, ép oly szükséges, hogy a közvélemény valahára komolyan és behatóan foglalkozzék ezzel a kérdéssel.

Az általános szavazatjog behozatalára a magyar törvényhozás nem fogja magát elhatározni. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a választói jognak ama teljesen elavult s a mai gazdasági és társadalmi viszonyoknak többé meg nem felelő rendszeréhez, melyet a törvényhozás ezelőtt 52 évvel létesitett, mereven ragaszkodjunk.

Egységes és világos, minden visszaélést kizáró, minden honpolgárnak egyenlő mértékkel mérő méltányos adókulcs alapján lehetne és kellene egylőre a reformot létesiteni. A mostani választói jognak több mint húszféle alapja van s ezek közt a negyedtelek, tehát egy elavult s mai jogrendszerünkben már be nem illő fogalom játsza a főszerepet. S pedig épen a magyar faj kárára; mert hiszen ez a „negyedtelek”, mely valahol a Kárpát havasai közt, vagy Erdély félreeső zugaiban fekszik, háromszor, néha tizszer is kevesebb értéket képvisel a gazdag alföldi és dunántúli vidékek negyedtelkénél.

Ezenkivül egy másik igazságtalanság is orvoslást követel s érdekes, hogy eddig ennél is a magyarság huzta a rövidebbet. A választókerületek mostani beosztása határozottan rászorul a kijavitásra. Az ország termékeny vidékei általában, de legnagyobb mértékben a városok lakosságában félszázad alatt nagyon gyarapodtak, de ma is csak annyi képviselőt küldenek, mint a mennyi 1848-ban megállapittatott. Csupán Budapest képviselőinek számát szaporitották egygyel, - de mi ez, ha meggondoljuk, hogy a főváros lakossága 1848 óta megnégyszereződött? Nem képtelenség-e, hogy mig például a főváros pesti oldalán 100-150 ezer körül van egy választókerület lakossága, addig az erdélyi szászoknál – kik pedig ugyancsak megragadnak minden alkalmat, hogy a magyarság ellen tüntethessenek, - átlag 10,000 lakosra esik egy képviselő?

Az általános szavazatjogról bezsélni nálunk még korai. Azokban az országokban, melyek behozták, tapasztalás szerint erős támasza lett a reakcziónak, különösen a klerikális pártoknak. Ime Németországban, melynek birodalmi gyülését az általános szavazatjog alapján választják, a klerikális „centrum” és a konzervativek vannak tulsulyban, ezekkel kénytelen megalkudni a kormány, ha boldogulni akar javaslataival.

A franczia kamarában épen most folyik az élethalálharcz a klerikalizmus ellen, mely a köztársaság fennállását veszélyezteti. Kilencz milliárd frankot tesz ki Francziaországban a szerzetesrendek vagyona s ezeknek háromnegyedrésze törvényes alap nélkül áll fenn, köztük a jezsuiták, s még egy egész sereg férfi és női szerzet. Most arról van szó, hogy a nem törvényes alapon álló szerzetesrendeket megszüntetik, vagyonunkat, mely uratlan jószág lesz, a hagyományozók örököseinek, ha ezek követelik visszaadják, a többit pedig egy országos nagy munkás-nyugdijintézet alapitására forditják.

De visszatérve az általános szavazatjog kérdéséhez, semmi kétséget sem szenved az, hogy nálunk nem ennek a behozatala, hanem egy igazságos, világos, minden visszaélést lehetőleg kizáró és méltányosan mérsékelt egységes adókulcs behozatala a választókerületek új igazságos beosztása volna a sürgősebb feladat.