Olaszország hires szép városában arra a megdöbbenő fölfedezésre jutottak, hogy ott már hetek óta pestises halálozások fordulnak elő. Először az orvosok nem vették észre, aztán mikor az orvosok jelentést tettek, az egészségügyi hatóság hallgatott róla, mikor végre ez is bevallotta a kormánynak, akkor a kormány titkolózott, s csak szeptember 24-ikén, mikor már tizenkét eset fordult elő, nem titkolta tovább.

A kormány azt mondja, hogy időközben megtett minden intézkedést s most már nincs veszedelem. Csakhogy vagy 600 kikötőbeli munkás van vesztegzár alatt, kik egy Indiából jött hajó szállítmányainak kihordásával foglalkoztak, s közülök többen megbetegednek családjuktól való elkülönítését, valamint mindazoknak a személyeknek az leszigetelését, a kikkel a betegek érintkezésben állottak, tovább a kikötőben alkalmazott 600 munkás elkülönitését.

Fertőtlenitették továbbá a nyilt kikötőben és környékén levő boltokat, valamint a betegek házait. A betegek ingóságait elégették, a patkányokat a csatornában és a boltokban fojtógázok segítségével elpusztították. A belügyminiszterium továbbá a párisi Pasteur-intézetben késziett pestis ellen való oltó szereket hozatott. Oly orvosokat küldtek Nápolyba, a kiknek már volt alkalmuk a betegséget a külföldön tenulmányozni és kezelni.

Remélik, hogy alapos fertőtlenítéssel, a betegek és családjuk elszigetelésével sikerülni fog a pestis terjedését megakadályozni. Hatszáz munkást a nisidai vesztegintézetben tartanak, a hol torpedónaszádok vigyáznak arra, hogy senki se juthasson a közelükbe. A szabadkikötőt teljesen lezárták. A betegek száma most is tizenhárom. A pestis nem terjedt tovább s remélik, hogy elfojtják, habár időközben is fordultak elő uj betegedések, de csak a felügyelet alatt levők közt.