A Magyar Néprajzi-Társaság

1902 | Április

A Magyar Néprajzi-Társaság e napokban tartotta közgyűlését Szalay Imre elnöklete alatt.

Az elnök megnyitójában elmondta, hogy a társaságnak szorgalmas és eredményes munkássága által sikerűlt nemcsak a szakemberekben, de a nagy közönségben is érdeklődést kelteni az ethnografiai tudományok iránt.

Üdvözölte a társaság jelenlevő tiszteletbeli elnökét: Kuun Géza grófot. Ezután Sebestyén Gyula titkár számolt be a múlt évi tevékenységről. A tudományos munkálkodásra immár három irodalmi organuma van: az *Ethnografia*, a *Néprajzi Múzeum Értesítője* és a *Keleti Szemle*.

A néphagyományokkal foglalkozó folklore is foglalkoztatja a társaságot; szorgalmasan gyűjti azokat a téli népszokásokat, a melyekben a pogány újesztendő eddig kevés tudományos figyelemre méltatott emlékei lappanganak. Ezekhez az emlékekhez tartozik az a kétkötetnyi regés-ének, a melyeket Sebestén Gyula gyűjtött s a melyek nemsokára a Kisfaludy-Társaság népköltési gyűjteményében fognak megjelenni.

Kuun Géza gróf inditványozta, hogy a legelső, a legnagyobb magyar etnografust, a most már hetven esztendős Vámbéry Ármint a Néprajzi-Társaság üdvözölje s egyúttal válassza meg tiszteleti tagjának. Ez inditványt nagy éljenéssel fogadták el.

Megosztás:

Etnográfia

Kántor Judit

A néprajz vagy etnográfia (a görö ethnosz, azaz „nép” és grapheia, azaz „rajz” szavakból) a hagyományos életmódot folytató (paraszti, nomád vagy zsákmányoló-gyűjtögető) népcsoportok mindennapi tárgyainak, művészetének (építészet, díszítőművészet, zene, tánc), valamint a szokásaikat, hitvilágukat, énekes és szóbeli értékeiket felölelő hagyománykincsüknek a gyűjtésével és összehasonlító vizsgálatával foglalkozik.

A néprajznak két fő ága van. Az európai néprakz az egyes európai népek parasztságának tárgyait, művészetét és szóbeli hagyományait vizsgálja. Az európai néprajzot főleg német nyelvterületen, magyarországon, kelet-Európában és Észak-Európában művelik.

Az etnológia (görög ethnologeia, vagyis „néptudomány”), amely a hagyományos európai kultúráktól eltérő, elsősorban Európán kívüli népcsoportok életét tanulmányozza, illetve a világ különféle népeit osztályozza, hasonlítja össze egymással.

Nyugat-Európában és Amerikában az etnográfia (angol Ethnography) alatt elsősorban más népek életének a „résztvevő megfigyelés” módszerén alapuló leírását értik, míg a hagyományos európai néprajzot egyszerűen a folklór (az angol folklore, „néphagyomány” szóból) és népművészet kutatásaként jelölik meg.

A résztvevő megfigyelés azt jelenti, hogy a kutató tartósan együtt él a tanulmányozott népcsoporttal, alkalmazkodva az őslakók életéhez, szokásaihoz és elsajátítva nyelvüket. Így képessé válik arra, hogy hitelesen leírja kultúrájukat, hitvilágukat, hagyományaikat.

Az együttélő kutatás módszere azoknak a 19. századi utazóknak, gyarmati tisztviselőknek a munkásságára nyúlik vissza, akik a civilizációtól távol élő őslakó népek kultúrájával való megismerkedést értékesnek és tudományosan hasznosnak találták (pl. az ember őskori történetének rekonstruálása szempontjából.)

A 20. század első felében a bennszülött népek közé költöző híres etnográfus kutatók voltak például Alfred Radcliffe-Brown (ausztrál őslakók) Evans-Pritchard (nuerek, Kelet-Afrika), Bronislaw Malinowski (Melanézia), Margaret Mead (Szamoa), Claude Lévi-Strauss (Amazónia). A résztvevő megfigyelés módszeréből fejlődött ki a 20. század elején az amerikai Franz Boas kezdeményezésére a kulturális antropológia tudománya.

A kulturális antropológusok alapvető módszere lett a tanulmányozott népcsoporttal való tartós együttélés, amit „terepmunkának” vagy "résztvevő megfigyelésnek" neveznek.

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!