Lipót Salvátor főherceg, bécsi hadosztályparancsnok 1902. január 10-én léghajóval tette meg a Bécsből pécsre vezető 400 kilométeres utat.

Lipót Salvátor főhercegről tudni kell, hogy szenvedélyes léghajós volt, de a Bécs-Pécs közötti útjánál érdekesebbet még nem tett meg. Több mint 400 km-t repült öt órán át minden nehézség nélkül.

A főherceg 1902. január 9-én reggel 8 órakor szállt fel léghajóján Heinter-stoisser százados és kormányos, valamint Respaldira Alfonzó báró fregatt kapitány társaságában. Ekkor még köd borult a császárvárosra. Rövid idő után, Bécsújhely magasságában kitisztult az idő. A Dunántúl felett csaknem 100 km óránkénti sebességgel haladtak olyan magasságban, hogy csak iránytű segítségével állapíthatták meg, merre jár a léghajó.

A leszállás 13 órakor történt meg a rádfai pusztánál a nyílt mezőn, amit segítettek az itt dolgozó emberek is. A léghajó látványa nem okozott a helyieknek meglepetést vagy akár megdöbbenést, mert közel volt ide a pécsvidéki hadgyakorlatok sikeres végrehajtásához felépített léghajó állomás.

A szerkezetet Heinter-stoisser százados irányításával azonnal kocsira emelték és a pécsi vasútállomásra szállították, ahol vasúti kocsiban 19 óra 45 perckor Bécs felé indították.

A főherceg közben kísérőivel Pécsre hajtatott és a Hajó Szállóban (Király utca 3.) megpihent. Később sétát tett a városban, az utcán több törzstisztet megszólított, Alt Sámuel alezredessel hosszabb időt töltött.

A Tausz-féle dohánytőzsdében 15 db pécsi látképet vásárolt, amit feleségének, Blanka főhercegnőnek és leányainak küldött el Bécsbe. A helyi tisztikar szinte azonnal értesült a magas rangú vendég érkezéséről. Így a vacsorát a főherceggel együtt a Secessió sörözőben költötték el, ahol a léghajós fesztelenül társalgott a tisztekkel, elsősorban légi útjának élményeit osztotta meg velük.

Este 23 óra 10 perckor a főherceg a Budapest felé induló személyvonattal Kelenföld - Bruckon át visszautazott Bécsbe.