A Nemzeti Színház új igazgatóját, Somló Sándort április 27-én mutatta be gróf Keglevich István intendáns a szinház művészi személyzetének. Ezek régen ismerik mint rendezőt, s most szivesen üdvözölték mint igazgatót. Az intendáns a bemutató beszédben kiemelte az új igazgató sokoldalu érdemeit, melyeket, mint szinész, drámairó és rendező szerzett.

A művészek nevében Nádai Ferencz szólt, s kivánta, hogy a sikerekben érje el minazt, a mit az intézet néhai igazgatója, Paulay Ede elért. Somló Sándor megköszönte az intendánsnak s a belügyminiszternek bizalmát, melyet belé helyeznek, azután részletesen kifejtette, milyen irányt kíván követni.

Ez az irány nem más, mint a Nemzeti Szinház fényes, nagy hagyományainak folytatása. Az eredeti drámairodalom fejlesztésére fog törekedni, mert ennek felvirágoztatása első czélja a Nemzeti Szinháznak, az adta az intézet látjogát.

Mindig lépést akar tartani az új irányokkal, de a modernséget nem szenzációhajhászással és a napi érdekű divatnak való meghódolással, sem olcsó sikerekkel és reklámmal nem akarja képviselni.

A Nemzeti Szinház kapuját megnyitja mindennek, a mi szép; az igazgyöngyért leszáll az iszapba is, hogy onnan felhozza és bemutassa, de a sárba nem hajol le azért, hogy sarat emeljen ki onnan.

A művek szinrehozatalában, a művészek foglalkoztatásában csak egy eszme vezérli: az igazság. Végűl a tagok bizalmát és szeretetét kérte. A Nemzeti Szinház tisztviselői külön küldöttség gyanánt külön üdvözölték Somló Sándort. A beszédet Pécsi Gyula titkár mondta. A beiktatásra tervezett lakoma elmaradt az igazgató családi gyásza következtében.