A mexikói bennszülöttek eredeti és sikeres módszert alkalmaznak a juhászkutyák idomítására.

A kutya-kölyköt elveszik az anyjától a születés után egy-két nappal. A juhtól vagy a kecskétől szintén elveszik és kicserélik őket. Az első pár nap alatt nem igen barátkozik meg a juh-vagy kecske-anya az idegen és különös jövevénynyel, de végre aztán megszokja és ép ugy ápolja, mintha a saját aprósága volna.

A mikor a kutya már kifejlődik, kiviszik a nyájjal együtt a legelőre és betanítják a szükséges dolgokra. Ha aztán a kutya egy esztendős lesz, annyira beletanul már a dolgába, hogy a nyájat minden segítség nélkül kiviszi, megvédi és összetartja.

Dolgát a legnagyobb óvatossággal végzi és a világért sem enged idegen kutyát közeledni a nyájhoz. Este szép rendben haza tereli a nyájat, ugyancsak minden segítség nélkül és bárhogyan kisértik, csalogatják is magukhoz a többi kutya pajtásai, az mind hasztalan. A juhászkutya hű a kötelességéhez és ellenáll minden kisértésnek.