A Slavia Budapesten

1902 | November

A Slavia mérkőzései szoktak a legutóbbi időben a legnagyobb vonzó erővel bírni s így természetesnek találtuk, hogy a jeles cseh csapatnak egy másodrangú csapattal szembeni szereplése nagyobb számú közönséget vonzott ki a Margitszigetre, mint akár egy angol csapat megjelenése.

A Slavia jelenlegi formájáról csodákat regéltek nem csak a soviniszta cseh lapok, hanem a német újságok is s midőn híre jött, hogy november első két napján magyar csapatokkal fogja erejét összemérni, mindenki csúfos vereségre gondolt s még a legoptimistábbak sem merték remélni azon eredményeket, melyeket a mieink a Slaviával szemben elértek. Felmerül önkéntelenül a kérdés : vajjon a magyar football-sport szinte hihetetlen haladása vagy pedig ellentétben : a Slavia rohamos hanyatlása volt oka a meglepetésszerű eredménynek.

A kik végig nézték a Slavia mérkőzéseket, azok e kérdésre rögtön válaszolhatnának. Nem tudtuk megérteni, hogy ez az a Slavia, mely éveken át a monarchia legjobb csapatának tartatott, s mely - egy-két esetet kivéve – mindig és mindenütt fölényes győzelmet aratott, különösen ez év őszén, midőn úgyszólván szenzácziós eredményekkel dicsekedhetik.

Csatársorát kitűnőnek ismerték el a kontinensen járt angolok is ; s habár védelme nem a legkiválóbb, maga a csapat összjáték, gyorsaság, labdatechnika s egységes gondolkozás szemponjából a monarchia bármely csapatának mintaképe lehetett. A mult heti mérkőzéseken azonban a legnagyobb jóakarattal sem lehetett ezeket a Slaviáról állítani.

Ideges kapkodás, rendbontó összevisszaság s különösen a védelem határozatlansága s rossz játéka a nézőkre szinte kínos benyomást keltett s fokozott örökös oktalan protestjeivel, mely a kellemetlen meglepetésben részesült, boszus publikumot teljesen kihozva sodrából, türelmetlenné tette. A Slavia szokatlan rossz játékát a csehek a csapat hiányos voltának tulajdonítják. Igaz ugyan, hogy mindkét napon 5 tartalékkal (33-asok ellen pláne csak 10 emberrel) játszottak, a mely körülmény befolyással lehetett a csapat jóságára, de semmi esetre sem olyannal, a mely játékát felismerhetetlenné tette, képességeire pedig rossz világot vethetett volna.

A Slavia kitűnő II. csapattal rendelkezik s ezekből kiválasztott tartalékok, ha nem is ütötték meg az első csapatbeliek játék-nívóját, azok képességeitől nem állnak távol, s így az említett okok nem lehettek oly hátrányos befolyással a Slavia erejére és tudására. A Slavia gyöngeségének okát – nézetünk szerint – a csapat túltrénirozottságában s túlzott igényébe vételében kell keresnünk. Különös bágyadság s kedvtelenség uralkodott a csapatban, melyhez a gyors kimerülés és nekik csöppet sem konveniáló pályán való játék kellemetlensége járult, mely körülmények aztán előkészítői voltak a cseh csapat csúfos kudarczának.

Az ellene szerepelt két csapat közül csak a 33-asokkal érdemes bővebben foglalkozni ; az idegen tollakkal, - illetve játékosokkal ékeskedő Magyar Athletikai Club részéről a Slaviáéhoz hasonló primitív játékot s összevisszaságot tapasztaltunk, hogy eleinte egy kezdő csapat játékának benyomását keltette fel a nézőkben. A Slavia gyors kimerülése s a bíró pártoskodása bizalmat öntött a csapatba s erélyes játékra buzdította, melynek eredményekép a két goal birtokába jutott.

A *33*-asok fiatal csapata e győzelmével egyszerre a legnépszerűbb és legjobb magyar csapatok sorába küzdötte fel magát. Az őszi bajnoki mérkőzéseken mutatott jó formája után sok bizalommal tekintettek sportköreink (a Slavia szombati kudarcza után), a vasárnapi mérkőzés kimenetele elé, melynek lefolyása és eredménye a *33*-asok jó kvalitásának fényes bizonyítékát szolgáltatta. Jövő esztendőben nemcsak a magyar, hanem a jobb nevű külföldi csapatoknak számolniok kell a *33*-asokkal, hogy velök a küzdelmet, sikeresen felvehessék.