Mindnyájan oly feszült érdeklődéssel vártuk a mult év utolsó napja óta: hogy milyen a kiegyezés.

Erre nézve a magyar képviselőház január 16-iki ülésében nyilatkozott Széll Kálmán miniszterelnök, a mennyiben nagy vonásokban megismertette az osztrák kormánynyal megállapitott közgazdasági és pénzügyi egyezmények tartalmát. A kiegyezést Széll Kálmán akképp jellemezte, hogy ez a kiegyezés nem egyoldalúan jó az egyik félnek, nem egyoldaluan rosz a másiknak, hanem mind a kettőnek jó, mert a két állam érdekeit méltányosan érvényesiti.

Legfontosabb új része a kiegyezésnek a vámtarifa.

Az alkudozások hosszúra nyúlásának ez volt a fő oka. Mert Ausztriának, mint fejlett iparu államnak s Magyarországnak, mint tulnyomólag mezőgazdasági államnak a vámpolitikában sok tekintetben eltérők, sőt ellentétesek az érdekei. Ezeket nem könnyű dolog volt összeegyeztetni, méltányosan kiegyenliteni.

S ezt a kiegyenlitést még jobban megnehezitette az a védvámos mozgalom.

Ennek élén Németország áll, s ez az új német vámtarifában oly határozott kifejezésre jutott. A magyar és osztrák kormány által hosszú alkudozás után végre megállapitott vámtarifán meglátszik a német vámtarifa hatása. A mezőgazdasági vámtételek szórul-szóra megegyeznek a német vámtarifa tételeivel. Ezek a vámtételek elégségesek arra, hogy a vámhatáron át idegen gabona nem igen kerülhet be, a mi gabonaárainkra emelőleg hathat mert biztositja a magyar termelőknek az osztrák piaczot.

Nagyfontosságú részei az új kiegyezésnek az állatforgalomra vonatkozó intézkedések.

Hosszú és heves küzdelem folyt e kérdésekben a két kormány között. A magyar kormánynak azonban végre is sikerült megmenteni az állatforgalom szabadságát, melyet az osztrák agráriusok s ezek érdekében kormányuk szeretett volna korlátozni.