Dtum
Login with Facebookk
1903 | Január

Mérkőzés alatt. Egy football-játékos vallomásai

A tribünön elhal a zsibongás, a játék kezdetét jelző bírói füttyre. Centerforwardsunk leadja a labdát a társának, ez pedig nekem passzolja bal szélre. Hallom, a mint ezer ember egyszerre kiáltja a nevemet s szinte félénken nyúlok a labdához s borzongás vesz erőt rajtam arra a gondolatra, hogy baklövést követek el. A következő pillanatban már ellenfelemé a labda s a bosszankodó tömegből hallom felém zúdulni a pancser, ügyetlen s Isten tudja még micsoda kifejezéseket.


Ellenfeleink kezdik szorongatni a mieinket, összjátékukat megtapsolta a jobbat méltányoló publikum. Kapuvédőnk remekel s jó ideig érintetlen marad a kapu hálója. Olykor hideg borzadály fut rajtam végig, ha szabadon fut az ellenfél csatára s lő a kapu felé. Eláll a közönség lélegzete s megkönnyebbül a lelke, ha mentve a haza … illetőleg a magyar kapu.


Ismét nálam a labda, most már bátrabban játszom; sikerül áttörnöm az ellenfél védelmét; a nézőtérről zúgó buzdítás lelkesít, merészszé, elszánttá tesz … történjék bármi, én az ellenfél hatalmas backjeitől nem rettenek vissza. Centerek s a következő pillanatban fordul velem a világ … a hátvéd felröpített s mire feltápászkodtam a labda ismét térfelünkön van. Hallom a sajnálkozást s azzal vígasztal a jó publikum, hogy tüntetve megéljenez. Jól esik e vigasz s a bukás okozta fájdalmat csakhamar feledem s újból testtel lélekkel küzdök és játszom a sikerért.


De nini, a hátvédőnk elhibázott egy rugást s a következő pillanatban hatalmas iramban fut a kapu felé egy ellenséges forwards. Ha ott lehetnék, magam röpíteném útból, vagy segíteném az utána iramodó hátvédelmet mentő munkájában. Már késő …. A következő pillanatban az élesen lőtt labda nekifeszült a kapu hálójának … Az udvarias publikum tapsa követi az eredményt. A mieink lassan elfoglalták a helyüket s azt hiszem bántja őket a kudarcz, mert nem játszanak oly kedvező alkalom nyílik ellenfeleimet kijátszani s ilyenkor a publikum lelkes kiáltásait hallani. Elfog ismét a küzdelem láza, s elfelejtve minden veszélyt, a goal-szomjuság kivetkőztet valómból s emberfeletti erőt és bátorságot önt belém…

Ostromunk sikertelen. Érzem, hogy az ügyességgel és erővel szemben lelkes játékunk hasztalan. Mire a félidő végét jelzi a síp, két újabb goallal szaporodott ellenfelünk eredménye… Befelé ballagunk. Az ellenfélt tüntetően megéljenzik s a mieink közül is némelyiknek kijut egy protekcziós éljen, Öltözőnkbe térünk s kezdjük latolgatni a 11-ik félidő esélyeit. Jó barátaink felkeresnek, vígasztalnak, buzdítanak; én megfelelően egykedvűen veszem tudomásul a buzdító szavakat s nem igen reménykedem sikerünkben. Egyenként kifelé vonulunk. A zsúfolt tribünök moraja erősebb lesz s akkor szünik meg ismét, midőn a labda a középen a bírófütty után leadásra vár.


Megint szorongatnak minket, de mintha több erélylyel védenének a mieink s magam is úgy érzem, hogy a veszély növekedésével energiám nagyobb lett. A nézőtérről jövő kiáltásokra  belemelegedni kezdünk. A tempó erősebbé válik, ellenfeleink támadását visszaverjük s a játék gyakran az ő kapujuk előtt folyik. Centerwardsunk egy kedvező pillanatot ki akar használni és lő …. Tenyérnyi szélességgel haladt a labda a lécz felett… Ujabb rohamunkat visszaverik, de mi nem adjuk fel a küzdelmet. Ismét egy támadás s a hozzám juttatott labdát oly szerencsésen sikerült beadnom, hogy jobb összekötőnk beröpíté az ellenfél goaljába.


Orkánszerű zúgás tombolás és éljenzés szakítja meg az egy pillanat előtti halotti csendet, s mintha izzó parazsat éreztem volna talpaim alatt, ugrándozva, magamon kívüli örömömben futok helyemre. Boldognak érzem egy pillanatra magam, mert egy 11-ed részét élvezhetem a csapat dicsőségének.


Ujrakezdésnél ismét elhal a tribün moraja; ellenfeleink igyekeznek visszaadni a goalt. Törekvésük meghiusul, mert annyira feltüzelt már minket az ismét elért siker, hogy minden erőnkből ellenállunk. Elragad bennünket a nézőtér lelkesedése s vakmerő elszántsággal veszszük át a támadó szerepét. Ilyenkor el tudom képzelni azt az emberfeletti erőt, melyet egy lelkes katona a háborúban a puskaropogás és ágyúdörrenések zaja közepette ki tud fejteni. Nem ismerhet veszélyt s halálmegvetéssel rohan az ellenfelére…


A football-matchnál nincs oly komoly dologról szó, mint az ütközetben, hanem csak efféle háborúsdi játékról, melynek szereplői csak 90 perczig ellenfelek, azután ismét a legjobb és leghívebb barátok, s mégis mennyire elragadja az embert a küzdelem heve s az a halált megvető elszántság, melylyel a küzdelmet felveszi…


Hatalmasan nyomulunk ismét előre. Nálam a labda, szabad az út s nyilsebesen rohanok a kapu felé. Szédület fog el, a mint védetlen látom a kaput magam előtt. A kapuvéd kirohan, én pedig lövök … s a következő pillanatban ágyúdörgésszerű hatalmas tombolás reszketteti a levegőt. Toll nem képes leírni azt a minden valómat megrendítő, lélekemelő hatást, a mit ez a mámorba ejtő lelkesedés bennem előidézett.

 

Szerettem volna magamhoz ölelni az egész világot, végigcsókolni örömömben azt az édes publikumot, melyet a játék folyamán elkövetett bosszantó hibáim után ez az egy goal kiengesztelt s elismeréseképen most ujongó éljenzésbe tört ki. Alig tudom türtőztetni örömömet s beleszédülök abba a mozgalmas képbe, melyet a kendőlobogtatás, a czigánykereket hányó s kalapjukat magasra dobáló gyerekek, s a nézőtér ujongó, tomboló tömege fut elém. Diadalittasan folytatjuk a játékot s bár újabb eredményhez nem jutottunk, egy erkölcsi siker tudatában felemelt fővel hagyjuk ott a küzdelem színhelyét.


Az állóhelyek publikuma átrohan a korlátokon s közelünkbe férkőzik. Jól esik hallanunk elismerésüket kifejező éljeneket, s örülünk a gyengéd vállveregetéseknek és simogatásoknak, melylyel szeretetünket és tiszteletünket juttatják tudomásunkra. Az öltözőbe is behallatszik a csitri sportgyerkőczök éljenzése, melyből kirí olykor a csapat egyik másik népszerű tagjának a neve.


A tribünről elvonuló publikum lábainak kopogása mindinkább halkabb lesz s mire átöltözködésünket elvégeztük, a pályán egy lelket sem látunk. De mégis… a kapu előtt sorfalat állanak a leglelkesebb sportbarátok , a csitri deákok és torkukszakadtából éljeneznek minket s nagy csoportban elkísérnek addig, míg valamely vendéglő vagy kávéházba be nem térünk egy kis pihenőre.

 

A Sport-Világ eredeti tárczája.


Hajós Alfréd

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Hajós Alfréd Hajós Alfréd
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98