A magyar reformáczió s a XVI. századi irodalom egyik nagyérdemű munkásának emlékezetét idézte fel az az ünnepély, melylyel junius 2-ikán leleplezték Erdősi Szilveszter Jánosnak emlékművét Szinyérváralján, a jeles tudós és iró szülőhelyén, születésének négyszázadik évfordulója alkalmából.

Erdősi Szilveszter János a XVI. század ama magyar irói közűl való, a kik tudományos és reformátori működésüknek feláldozták életük nyugalmát, minden erejüket; viszontagságos pályát futott meg s élete ép oly gazdag volt keserűségekben, mint becses és gyümölcsöző munkában.

Volt pap, tanitó, nyomdász, Bécsben egyetemi tanár, ezután pedig még az ország több helyén hányódott; hogy hol fejezte be életét, máig sem sikerült kideríteni. Az irodalomtörténet nevezetes alakjai közé számitja őt. Egyike volt az első bibliafordítóknak, az egész új testamentumot lefordította.

Magyar nyelvtant is irt; nyelvünk számos fontos jelenségét ő figyelte meg s foglalta irásba először. Ő volt az, a ki elsőül vette észre, mily alkalmas a magyar nyelv a görög-római versformákra s maga is irt bibliafordítása egyes részei elé disztikhonokat. (Egyik ily versét rávésették most leleplezett emlékoszlopára.) Ő volt végűl az első, a ki elismeréssel szólt a magyar népköltészet szépségeiről, a virágénekekről, melyek korában megvetés és üldözés tárgyai voltak a hatóságok s az egyház részéről.

Emlékoszlopának leleplezésén jelen volt a környék mívelt közönsége s a tiszántúli ev. Ref. Egyházkerült esperességei is képviseltették magukat. Emlékbeszédét Sátor Dávid szinyérváraljai ev. ref. lelkész mondott, jellemezve Erdősi küzdelmes életét, eredményekben gazdag munkásságát.