A politikai helyzet képéhez érdekes vonást nyújt az osztrák kvóta-bizottság viselkedése is.

Ez a bizottság átküldötte üzenetét a magyar küldöttségnek s ezzel eléggé ellentétbe helyezte magát a magyar küldöttség felfogásával. A magyar küldöttség javaslata szerint ugyanis a kvótát tiz évre, azaz 1913 végéig kellene megállapitani, hogy ha már a 34 4/10 perczentes kvóta elfogadásával áldozatot hoztunk, legalább további kvótaemelési kisérletekkel szemben nyugtunk legyen. Az osztrákok ebbe nem egyeznek bele, mert fenn akarják tartani a magyar kvóta további emelésének lehetőségét s minthogy meg nem egyezés esetén a kvótát az uralkodó dönti el az előterjesztett adatok alapján, remélik is, hogy ha Magyarország bevételei kedvezőbb eredményeket mutatnának, az uralkodói döntés által sikerülhet magasabb kvótát háritani Magyarországra.

A magyar kvóta-küldöttség junius 6-iki ülésében tárgyalta az osztrák üzenetet.
Válaszában kimondja, hogy ha az osztrákok nem hajlandók a kvótának tiz évre való megállapitását elfogadni, akkor a magyar országos bizottság is visszatér arra a kvótára, melyet a hivatalos számitás Magyarországra nézve eredményez, t. i. a jelen évre 33 4/10 százalékra. Akármi lesz egyébiránt a kvóta-küldöttségek tárgyalásainak eredménye, aziránt nem forog fenn kétség, hogy a kvótát ezuttal is – és pedig még junius vége előtt – a királyi döntés fogja elhatározni és pedig a jelenleg érvényes 34. 4 százalékos arányban.

Az osztrák kvóta-bizottság e hó 10-iki ülésén felolvasták a magyar bizottság határozatát.
Eszerint a kvóta tiz évre, 1903 végéig 34.4 – 65.6 százalékban állapittassék meg. Az osztrák bizottság multkori ülésén ugyanezt az arányt fogadta el, de csak egy évre. Ezúttal Chlumeczky báró azon inditványt tette, hogy a kvótaegyezményt 65.6 : 34.4 arányban 1909 végéig kössék meg s igy elejét lehetne venni, hogy a király döntsön ismét. A magyar kvóta-bizottság megállapodását tehát nem fogadták el, hanem Chlumeczkyét hét szóval hét ellen; az inditvány mellett gróf Schönborn elnök döntött.