Dtum
Login with Facebookk
1903 | Június

Ízletes vagy szép gyümölcsöt akarunk?

A gyümölcsök nagyra növesztése a kertészkedés legérdekesebb és sok gyönyörűséget okozó művelete.
Egyes gyümölcsöket, különösen almát, körtét és szőlőt meglepő, valóban óriási nagyságura lehet növeszteni. Az ilyen gyümölcs izre nézve nem vetekedhetik ugyan a rendes nagyságuakkal, de mint asztaldisz nagyon becses s méltó csodálkozását kelti fel kivált azoknak, akik a nagyra növesztés, vagy mű nyelven hizlalás titkát nem ismerik. Egy-egy franczia kertész évenként megjelenik Budapesten is egy csomó gyönyörű óriási gyümölcscsel s valamelyik népes utczán egy kirakatban helyet bérelve, kiállitja gyümölcseit, alájuk irván, hogy ilyen gyümölcsöket termő oltványok nála kaphatók. És sokan lépre mennek s 10-15 koronát fizetnek olyan oltványokért, a mit itthon egy koronáért megkaphatnának. Mert hiszen nem valami különfaju gyümölcsök azok, hanem csupán hizlalva vannak. Ha tehát ilyen óriási gyümölcsöket akarunk, nem szükséges ahoz semmiféle franczia oltvány, csak épen az u. n. hizlaláshoz kell érteni.

Minden gyümölcs nagyobbra hizlalható a rendesnél.
De mégis jobb e czélra olyan fajokat választani, a melyek már természetüknél fogva nagyra szoktak növekedni. Az almáknál és körtéknél első és elengedhetetlen követelmény, hogy azok törpealanyra legyenek oltva, vagyis az almák alanya a franczia szentiváni, tehát a paradicsomi alma, a körték pedig mindenkor valamely erősen növő birs fajtára, nevezetesen az angersi birsre, legyenek oltva. A második fő követelmény, hogy a talaj különös gonddal készittessék elő és mentől több növényi táplálékkal látassék el; ezenkivül pedig elegendő viz álljon rendelkezésünkre, hogy necsak szárazság idején lehessen öntözni, hanem minden este a fák még meg is legyenek permetezhetők. Vannak, a kik minden egyes gyümölcs alá még egy vizzel telt csészét is akasztanak, hogy a párolgó viz mintegy gőzkörével vegye körül a gyümölcsöt, a mi annak rohamos fejlődésére épen olyan kedvezően hat, mint a gyümölcshajtatóházak páratelt levegője. Mindezeken kivül vizzel higitott árnyékszéki és gyorsan ható műtrágyákat minden 10-14 napban szükséges lesz alkalmazni.

Az elmondottakon kivül a nagyra növesztés czéljából egyik fontos művelet még a gyümölcsök ritkitása.
Az nagyon természetes és minden gyümölcstermesztő által ismert tény, hogy mentől kevesebb gyümölcs van valamely fán, annál több táplálékhoz juthat, minek következtében a rendesnél nagyobbra növekedik; ellenben minél többfelé kell a tápláléknak megoszlania, annál fejletlenebbek maradnak a gyümölcsök. A termőhajtásoknak nyáron, tehát zöld korukban való megkurtitása szinte hozzájárul ahoz, hogy a gyümölcsök több táplálékhoz juthassanak, mely czélból, különösen a gyümölcsök közelében levő hajtásokat kell röviden tartani. Mindazáltal a gyümölcsöket sohasem szabad a nap perzselő hevének kitenni, hogy héjuk idő előtt megkeményedve, el ne veszitse tágulási képességét. E végett jobb tehát, ha a gyümölcsök addig, a mig a kívánt nagyságot el nem érték, levelektől környékezve árnyékban állanak és csak akkor szabaditjuk ebből ki, a midőn szinesedésüket óhajtjuk.

A szőlő hizlalása:
a nagygyümölcsű fajták választásán, a rendszeres öntözésen és higitott trágyaadagoláson kivül különösen nagyjelentőségü a bogyók kiritkitása, a mely műveletet az elvirágzás után való 4-ik hétben kell elvégezni. Szabály ennél az, hogy a Fehér gyöngyszőlőkhöz (Chasselas blanc) hasonló nagyságú fürtöknél és bogyóknál a bogyók felét, az Alexandriai muskotályhoz hasonlóknál kétharmadrészét, végül a Kék trollingi nagyságú és tömöttségű fajtáknál háromnegyedrészét távolitjuk el; és pedig elsősorban a többinél fejletlenebbeket és másodsorban a fürtben befelé állokat. Mivel pedig tudvalevőleg minden gyümölcs héját és igy a szőlőét is viaszszerű hamv boritja, a melylyel a gondos természet a gyümölcsöt a káros behatásoktól óvja, azért a kiritkitandó szőlőfürtöt nem szabad kézben fogdosni, hanem egy kis villaszerű ágacskával, a melylyel a főkocsányt alátámasztjuk, kell a fürtöt megtámasztani; igy aztán a keskeny pengéjű és hegyes szemelő ollóval végezzük el a ritkitást, melynél arra is különös gondot kell forditani, hogy sem a kocsány meg ne csavarodjék, sem pedig a bogyó meg ne sérüljön.

Igen érdekes eljárás még a gyümölcsök szinezése is.
Ez a művelet nagyon egyszerű és abból áll, hogy e czélra élénk szinű almákat kiválogatnak és mikor ezek rendes nagyságukat elérték, szineződésük folyamata azonban még nem indult meg, - papiroson megrajzolnak és kivágnak monogrammokat, czimereket stb. és ezeket arab-mézgával a gyümölcs napra fordult oldalára ragasztják. Mikor a gyümölcsöt leszedik, a papirt meleg vizzel lemossák és ott diszeleg egész pompájában a czimer, vagy egyéb rajz. Ugyanis az a rész, amit a papiros beárnyékolt, szintelen, vagyis halvány marad, a többi pedig élénk pirossá válik és messziről olyan, mintha oda festették volna.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98